A dubaji hanuka-ünneplés és a tolerancia növelését célzó nemzeti erőfeszítések olyan helyzetet teremtettek, hogy az Egyesült Arab Emírségek biztonságosabbak a zsidók számára, mint Európa jelentős része – írja Seth J. Frantzman a Jerusalem Post oldalán.
A szerző felidézi, hogy több ismerősével beszélt, akik biztonságosabbnak érezték a kipa viselését az Emirátusokban, mint Európában.
Frantzman szerint ez jellemző most a legtöbb nyugati demokráciára: „veszélyes zsidónak lenni Európában”.
„A zsidó iskolákat megtámadják, a kipákat hordókra rárontanak. Szinte minden nap megesik az Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, ahol egyes helyeken a vallási alapú támadások fele a zsidókat éri” – emlékeztet a szerző.
Frantzman tisztázza, hogy az elmúlt húsz évben szinte az összes európai zsidó közösséget meglátogatta. „Sosem felejtem el, amikor egy kóser kávézóban voltam (…) Berlinben. (…) Kint két rendőr vigyázott a lehetséges támadások miatt. Bent senki sem kávézott. Berlinben zsidónak lenni tehát azt jelenti, hogy ha kóser kávézóba mész, akkor rendőrök őriznek. Ez nem »védelem«, ez csak jelzi a zsidóellenesség magas szintjét”. A szerző kiemeli, hogy az európai antiszemita támadások számát már ezrekben mérjük.
A szerző felidézi, hogy az egyik első alkalom, amikor biztonsági őrök nélküli zsinagógában járt, Magyarországon volt, a Dohány utcai zsinagógában.
Később meglátogatott zsinagógákat Oroszországban és Ukrajnában is. „Meglepő volt a különbség ahhoz képest, amit Nyugat-Európában láttam. Mégis azt mondták nekünk: Kelet-Európa antiszemita. Viszont a zsidó iskolákat nem támadták meg, a kóser éttermeket nem rohamozták meg fegyveresek”.
Most pedig a zsidókat az Öböl-menti országok karolják fel, és Frantzman szerint nem csak szavak terén. Szerinte a zsidók a helyi társadalom részévé válnak, nyugodtan sétálhatnak kipában. „Ennek így is kellene lennie. Azt hittük, hogy ezt fogja hozni a sokszínűség és a multikulturalizmus Amerikának és Európának is. Viszont ott mindez több ezer zsidóellenes támadással jár évente”. Mint idézi a szerző, Norvégiában felmérések szerint több tízezer antiszemita van – olyan antiszemiták, akik nem is találkozhatnak zsidókkal, hiszen olyan kicsi a közösség.
„Ez a valóság Európában – beszélnek, beszélnek a toleranciáról, és közben több tízezer támadás éri a kisebbségeket” – véli Frantzman.
„Igenis lehetséges, hogy nulla zsidóellenes atrocitás történjen. De ez nehéz, mikor egyes európai pártok, például a brit Munkáspárt (tagjai) antiszemita szociális-média csoportok tagjai, ahol gúnyolják és tagadják a holokausztot.” Mint a szerző jelzi, nem lehet toleráns egy ország, ha a progresszív elemek a holokauszt-tagadás tolerálják.
Cikkét azzal zárja, hogy nem biztos, hogy a Közel-Kelet új időszakba lép ezen államok toleráns és együttélést támogató lépéseivel, de „ma biztonságosabban érezném magamat az Emírségekben egy kipával a fejemen, mint Európában. Ez sokat mond a gazdag nyugati országok hatalmas bukásáról a toleráns társadalom kiépítése terén, legalábbis egy régi kisebbségük számára”, dacára „a sok beszédnek az »emberi jogokról« és a »toleranciáról«”.
