Antiszemita csendélet száz évvel ezelőttről

Az antiszemitizmus gyakorlatilag örök témául szolgál az újságoknak: a napokban egy száz évvel ezelőtti Egyenlőség került a kezembe, melyben rövid cikk jelent meg.

A „Zalaegerszegi szerenád” a Krúdy-novellának sorába is beillene, azonban ennek a története nem a képzelet szüleménye volt. Egy 1920 novemberi „csendéletet” idézünk.

Történetünk helyszíne a zalaegerszegi Arany Bárányhoz címzett fogadó, a város talán legpatinásabb étterme, melyet még 1750–1760 között a veszprémi püspök építtetett. Zalaegerszeg központja ez, minek szomszédságában az 1840-es években az itteni hitközség első zsinagógáját is felépítette a püspök által ajándékozott telken. De ennyit a helyszínről, most pedig idézzük fel ezt a száz évvel ezelőtti késő őszi estet.

Koraeste egy kisebb társaság érkezett az Arany Bárányba, a csoport élén Fangler Béla (1877–1952) a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának új, nemzetgyűlési képviselője, annak fivére, Ellmann Ödön árvaszéki ülnök és Kecskeméthy Albert alsólendvai ügyvéd. Miután felmérték az asztaltársaságokat, Fangler hívatta a vendéglőst:

„Hallod-e! Igaz-e, hogy a napokban egy úri társaság itt mulatni akart, de te nem engedted húzatni a nótájukat? Azt, hogy Erger-Berger-Schossberger [minden zsidó gazember folytatású hírhedt antiszemita ének – Cs. V.].”

„Igaz!” – válaszolta az egyébként nem zsidó vendéglős.

„Hát aztán miért nem?” – kérdezett vissza Fangler.

„Azért nem, mert nincs okom arra, hogy csúfot űzzek a zsidó vendégeimből.”

„Na, ha neked nincs, nekem van!” – majd, a zsidó vendégek felé fordult és: „Zsidók ki innen!”

Az asztalok körül feszengő emberek, akik bizonytalanok, hogy most mit kellene tenniük. A tétovaságot az egyszercsak feláll a zsidó dr. Gráner Adolf (1857–1929), városi tiszi orvos, a kórház igazgató főorvosa, egyébként a Zalaegerszeg köztiszteletben álló polgára, filantrópja törte meg:

„Te Fangler! Miért bántod te a zsidókat? Mit vétettek azok neked? És milyen jogon kötsz beléjük? Tudod-e te, hogy például, ami engem illet, az én famíliámat, már az ükapám is itt lakott Zalában, míg a te apád Ausztriából pintlivel került ide a városba? Tudod-e? Ha tudod, miért kötsz belénk úton-útfélen?”

Fangleréknek mondani erre nem igazán lehetett semmit. Csendben is maradtak. Ráadásul a történet szerint ezután még egy Brandl nevű kereskedő is felállt, akiről azt tartották, hogy három vármegyében ő a legerősebb ember, máskülönben csendes, szelíd jellemű. Brandl most sem szólt sokat, hanem odament a szépen faragott robosztus biliárdasztalhoz és fél kézzel néhányszor megemelte. Erre Fanglerék köszönés nélkül elviharoztak és egy kisebb, kevésbé elegáns, de legalább zsidó mentes kocsmába tértek be.

Hazafelé menet, a bortól vidám úri társaság Gránerék háza felé kanyarodott, ahol Ellmann, mint a város egyik tekintélyes embere, elővette revolverét, és ahogy a becsületbeli ügyeket rendezni illik, – néhány golyót lőtt ki az egyik elsőemeleti ablakra. Szerencsére Gráner gyermekágyas sógornőjének, aki a szobában aludt, nem lett baja, a golyók csak a mennyezet érték. Így ért véget a „zalaegerszegi szerenád”, ezután minden újból csendes lett…

*

Megjegyzés: Próbáltam keresni, hogy az ügynek milyen kimenetele lett, de sajnos nem találtam semmit. Kordokumentumként viszont a Zala Megyei Levéltár kiadásában, a Zalai gyűjtemény részeként (58.) Németh László és Paksy Zoltán szerkesztésében 2004-ben megjelent Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945 kötetben is. Az írás forrásául szolgáló cikkben Gráner doktor neve tévesen Gézaként szerepel, aki mellesleg az ő fivére volt.

Forrás:

„Zalaegerszegi szerenád.” Egyenlőség, 1920. 39. évf. 46. szám, 3. o.

Borbély-Maczky, az ismeretlen kapitány

Már 1930-as, miskolci főispáni beiktatásán is szélsőséges antiszemita beszédet mondott, melyben a zsidókérdés megoldását tűzte ki célul.