Amikor a mainstream média és az ENSZ menekültekre hivatkozik az izraeli-palesztin konfliktus összefüggésében, akkor szinte mindig csak az úgynevezett palesztin menekültekre hivatkoznak. Noha sok mindent el lehet mondani a palesztin menekültekről és valóban ellentmondásosan egyedülálló egyben kiváltságos helyzetükről, a média és a nemzetközi szervezetek ritkán szólnak azon zsidók százezreiről, akiket a Közel-Keleten arab országaiból és Észak-Afrikából vagyonuk hátra hagyása mellett száműztek Izrael állam megalapításakor – írja véleménycikkében James Sinkinson, az Izraellel és az izraeli-amerikai kapcsolatokkal kapcsolatos hazugságokat feltáró Facts and Logic About the Middle East (FLAME) igazgatója, a Jewish News Syndicate hasábjain.
Míg a palesztin menekültek közül sok, ha nem egyenesen a legtöbb, csak az előző évszázad során érkezett a Szentföldre, a zsidók több mint 2500 éve éltek olyan országokban, mint Irak. A közel-keleti zsidó jelenlét több mint 1000 évvel megelőzi az iszlám térnyerését és az arab hódítást, megszállást és gyarmatosítást.
A 20. század elején mintegy 850 ezer zsidó élt az „arab világban”, mára már csak néhány ezer zsidó maradt ebben a régióban – vagyis ez volt a modern történelem egyik legsikeresebb etnikai tisztogatása.
Ugyan 2014-ben az izraeli Kneszet törvényt fogadott el, mely előírja, hogy november 30. az arab országokból és Iránból származó zsidók kiűzésének emléknapja, az ezekből az országokból származó zsidó menekültek kárpótlási kérdése továbbra is megoldatlan, bár a nemzetközi jog és az ENSZ néhány határozata jogorvoslatot írnak elő.
Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) két külön alkalommal is úgy döntött, hogy az arab országokból menekülő zsidók valóban menekültek, akik a szervezet felügyelete alá tartoznak. A menekültekre hivatkozó konfliktus kapcsán a legrelevánsabb határozatok az ENSZ Közgyűlésének 194. és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. számú döntvénye a menekültek jóvátételéről és segélyéről szólnak, ezek a határozatok a zsidó menekültekre is kellene, hogy vonatkozzanak.
Mindeközben összesen 172 állásfoglalás született kifejezetten a palesztin menekültekről, 13 ENSZ ügynökség és szervezet foglalkozik a palesztin menekültek kérdésével vagy kifejezetten miattuk alakult és a mai napig több milliárd dollár került folyósításra részükre.
Mindez idő alatt az ENSZ nem hozott semmilyen állásfoglalást és nem nyújtotta a nemzetközi közösség pénzügyi segítségét az arab országokból származó zsidó menekültek kárainak csökkentésére.
A palesztin menekültekkel ellentétben az arab országokból származó zsidók nem harcoltak, a zsidó vezetők nem szorgalmazták azoknak az országoknak a megsemmisítését, sem lakóik kiirtását, amelyekben éltek. Jogkövető állampolgárokként éltek, elnyomott dhimmi („másodosztályú”) státuszban – egy speciális diszkriminatív jogrendszerben, melyet a zsidók számára „fejlesztettek ki” és amely szerint a zsidóknak külön antiszemita adókat kellett fizetniük, valamint pogromokat és mészárlásokat kellett elviselniük.
1946-ban egyik napról a másikra – Izrael függetlenségének kinyilvánítását megelőző két évben – az Arab Liga döntésének eredményeként a tagállamok összes zsidóját ellenségnek nyilvánították. Állampolgárságukat visszavonták, bankszámlájukat befagyasztották, tízezreket dobtak ki bizonyos szakmákból és sokakat börtönbe vetettek, pusztán identitásuk miatt.
Míg az 1948-as palesztin menekültek száma a zsidó menekültek számának kétharmada körül van, a személyes és a közösségi javak közötti különbség ennél sokkal nagyobb volt. Az átlagos palesztin menekült vidéki volt és kevés vagyonnal rendelkezett, a zsidók, olyan helyeken mint Bagdad és Kairó, kozmopoliták voltak és meglehetős jómódban éltek.
Egy nemzetközi könyvelőcég által végzett kutatás szerint az elűzött zsidók mai pénznemben kifejezett összes vagyona körülbelül 250 milliárd dollárra rúg. A számításoknál figyelembe vették a földeket, a városokban és falvakban lévő ingatlanokat, az üzletek értékét, a jövedelemveszteséget és a jövedelmi potenciált, az ingóságokat, valamint a zsidó közösségi vagyont.
2009-ben az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadott egy törvénytervezetet, mely elismerte a zsidó menekültek helyzetét, megjegyezve, hogy minden „átfogó közel-keleti békemegállapodás hitelességének és fenntarthatóságának érdekében az egyezménynek meg kell oldania a menekültek törvényes jogaival kapcsolatos összes fennálló kérdést, beleértve a zsidókat, keresztényeket és a Közel-Kelet országaiból kitelepített más lakosságot.”
Az Egyesült Államok állásfoglalása arra ösztönzi az elnököt és a közigazgatást, hogy említsék meg a zsidókat és más menekülteket is, amikor nemzetközi fórumokon a palesztin menekültek kérdésével foglalkoznak.
Az amerikai törvényt követte egy izraeli is, amely előírja, hogy az izraeli kormány hozza elő a zsidó menekültek kérdését, valahányszor a menekültek kérdését felvetik például az ENSZ fórumain.
Izraelben a legtöbb zsidó mizrahi (azaz „keleti”) származású a Közel-Keletről és Észak-Afrikából. Nekik és utódaiknak minden vagyonuk hátramaradt, sokukat meggyilkolták vagy menekülés közben veszítették életüket.
Izrael, mint a zsidó nép nemzetállama, befogadta őket, mint minden üldöztetés elől menekülő zsidót, és segített nekik beilleszkedni új-régi országukba, ahol új életet teremthettek maguknak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy fájdalmaikat és szenvedéseiket el kellene felejteni, vagy hogy nem kellene jogorvoslatot követelni.
Ennek a konfliktusnak a lényege mindig a zsidók nemzetként való elismerésében állt, amely újjáépítette a nemzeti szuverenitást ősi országukban. Az arab országokban elkövetett támadások és a zsidók elleni etnikai tisztogatások az egyik legdrámaibb példái annak, hogy az arab vezetők elutasították a zsidó emberi jogokat.
Míg egyes intézkedések, például a Bill Clinton egykori amerikai elnök 2000-ben ismertetett békítő terve valóban utaltak arra, hogy nemzetközi alapot kellene létrehozni a konfliktus miatt hátra hagyott arab és zsidó menekültek kártérítésére, a kérdés továbbra is parkolópályán van.
Korábban felmerültek olyan ötletek, mint egy nemzetközi kompenzációs alap, vagy a zsidókat kiutasító arab országok által finanszírozott kártérítési alap, azonban eddig semmi hasonló nem valósult meg.
Mindezek ellenére az izraeli-arab konfliktus, ezen belül az izraeli-palesztin konfliktus megoldódásához el elengedhetetlen elismerni a zsidók elleni etnikai tisztogatások tényét.
