Az Emberi Jogok Európai Bírósága csütörtökön elutasította az Auschwitz könyvelőjeként is ismert Oscar Gröning panaszát, aki előzetesen azért fordult a strasbourgi testülethez, mert az ellene lefolytatott, 1977-től 1985-ig tartó németországi büntetőeljárás túl hosszúnak bizonyult.
Oskar Gröninget, az egykori auschwitz-birkenaui náci haláltábor őrét, jogerősen 2015-ban ítélte négy év szabadságvesztésre a német bíróság magyar zsidók százezreinek legyilkolásában való bűnrészességért. Az ítéletet 2016-ban megerősítette a német szövetségi legfelső bíróság (BGH), amely szerint az elítéltnek számos módon volt szerepe a tömeggyilkosságokban.
Gröning 2018-ban 96 évesen hunyt el, anélkül, hogy egy napot is letöltött volna kiszabott büntetéséből. Az ügyében 1977-ben megkezdett első vizsgálat 1985-ben zárult le végül, amikor is bizonyítékok hiányában nem emeltek vádat ellene.
A férfi 2017-ben azzal a panasszal fordult az EJEB-hez, hogy állítása szerint, a büntetőjogi eljárás ellene 1978 óta folyamatos volt, mivel a hatóságok elmulasztották őt értesíteni a vizsgálat 1985-ös lezárásáról.
Az egykori SS tiszt azzal érvelt, hogy a német hatóságok megsértették a tisztességes tárgyalásokhoz való jogát. A strasbourgi testület bírái azonban úgy határoztak csütörtökön, hogy a panaszt elutasítják.
A Hetek beszélgetése dr. Sándor Zsuzsa jogásszal, aki végigkövette a Gröning-pert:
Az ítélet szerint, a bírák több bizonyítékkal is alá tudták támasztani, hogy Gröning az első eljárás lezárása után „nem maradt bizonytalanságban jogi helyzetét illetően”, mert már 1985-ben is tudatában volt, hogy nem kell tovább tartania a büntetőjogi felelősségrevonástól.
Oskar Gröning 1944-ben, az úgynevezett magyar akció idején, a haláltáborba szállított és gázkamrába küldött emberek hátrahagyott csomagjait kezelte, előkészítve a terepet a deportáltak következő csoportjának, és bevételezte, majd az SS berlini központjába küldte a csomagokban talált pénzt.
A náci párt fegyveres szervezete, az SS önkéntesen csatlakozó tagjaként legkevesebb három napon a haláltábor vasútállomásának peronján – a „rámpán” – teljesített szolgálatot, legfőbb feladata az Auschwitzba deportált emberek csomagjainak őrzése volt
Ez a tevékenység azt szolgálta, hogy ne az áldozatok szeme előtt kutassák át a holmijaikat, mert az megtörhette volna gyanútlanságukat és lázongáshoz vezethetett volna. Jelenléte a rámpán a fenyegetettség érzésének fenntartásához is hozzájárult.
Auschwitzi lágerőrként állandó feladatai közé tartozott a deportáltak felügyelete, valamint az ellenállás és a menekülési kísérletek fegyveres erővel történő megakadályozása. Gröning 2015-ös elítélésekor „erkölcsileg bűnrészesnek” vallotta magát, és bocsánatot kért egykori tetteiért.
Neve azért is lehet ismerős idehaza, mert ő volt az egyik náci háborús bűnös, akinek az erdélyi magyar holokauszt-túlélő, Eva Mozes Kor – óriási megbotránkozást okozva – látványosan megbocsátott: 2015-ben a német bíróságon odament Gröninghez és átölelte.
A Mengele-féle rettenetes „ikerkísérleteket” is túlélő Eva Mozes Kor az esetről később így mesélt: „Egy ügyvéd hívott fel és kért meg arra, hogy vegyek részt az auschwitzi könyvelő németországi perében. Azért utaztam oda, hogy ott is elmondjam a nézetemet, miszerint én megbocsátok, és nem tudok egyet érteni azzal, hogy ezt a 95 éves embert börtönbe akarja küldeni a többség. Sokkal inkább arra köteleztem volna őt, hogy tartson előadásokat, ahol a holokausztról adna hiteles beszámolót.
Persze sokaknak minderről az a kép maradt meg elsősorban, ahogy a megtört, fizikailag korlátozott ember megpróbált engem átkarolni, én pedig akaratlanul is visszaöleltem.
Nekem ez természetes gesztus volt. Én már nem egy áldozat, hanem egy büszke és aktív túlélő vagyok. Én ezzel a szemléletemmel próbálom más meghurcolt embertársaimat segíteni.
Naponta kapok leveleket, telefonokat olyanoktól, akiket bántalom ért, akár fizikai vagy lelki. Próbálom ösztönözni őket arra, hogy ha kiírják magukból az áldozat szerepét, és helyette megbocsátóként próbálják folytatni életüket, sokkal nagyobb eséllyel fognak egészségesen élni.”
