Számos alaptalan állítást és téves érvelést lehetne kiemelni Heisler Andrással a válasz.hu-n múlt pénteken megjelent interjúból, egy nem mellékes mozzanat azonban sok mindent megmagyaráz a szervezetet vezetőjét övező, mostanában széles nyilvánosságot kapó botránysorozat lehetséges okairól.
A következő párbeszéd zajlott le ugyanis az interjút készítő Stumpf András és a Mazsihisz elnöke között:
Stumpf: Egyáltalán: Isten a fontos, vagy a hagyomány, a közösség? Mintha ebben lenne eltérés mondjuk a kereszténységhez képest.
Heisler: Hogy ki mennyire hisz Istenben, azt csak ő maga tudja. Az belül van.
Stumpf: Ön hisz?
Heisler: Van, amikor a gondviselés annyira közel jön, hogy nem lehet nem hinni benne.
Stumpf: Volt ilyen nagy pillanata?
Heisler: Volt. A napra is emlékszem. 1986. október 23. péntek este. Hazamegyek, az asszony fogad és közli: az egész óvoda tetves. Tetűirtót kellett szerezni gyorsan, lementem hát az ügyeleti gyógyszertárba. Kisgyermekes szülőként ismertem a helyet a Margit körúton, mégis a sötétben elsétáltam mellette. Már a Dunánál jártam, amikor fölocsúdtam és visszafordultam. Csak néhány méterre lehettem a bejárattól, amikor egy Zsiguli durr, belecsapódott a gyógyszertár vasajtajába. Oda, ahol éppen állnom kellett volna. Remegtem. Ha nem haladok túl, akkor ma tolókocsiban készíthetné velem az interjút. Valaki megóvott ettől. Istenhit? Nem tudom, engem mindenesetre megerősített, viszont a neológ közösségnek tényleg nem sajátja, hogy kifelé mutogassa azt.
Én nem állítom, hogy egy hitközségi elnöknek Istenhívőnek kellene lennie, bár a „hitközség” szó első fele akár ezt is indikálhatná. Azonban különösen abszurdnak tartom azt a tényt, hogy a magyarországi zsidóság legnagyobb szervezetének elnöke arra a kérdésre, hogy hisz-e Istenben, egy 34 évvel ezelőtti esetet képes mindösszesen említeni, amikor egy pillanatra megborzongott és elgondolkodott, talán valaki irányítja az ő sorsát is. Azon a különleges péntek estén a tetűirtóért botorkáló későbbi hitközségi elnök szerencsésen megúszott egy balesetet, és egy pillanatra, életében először megérintette a spiritualitás.
Csak sajnálni tudom Heislert, hogy hidegen hagyta a megannyi kol nidré, szédereste, szombatfogadás, bár micvó és sófárfújás, melyben gyerekkora óta része volt, és nem találta meg Istent a zsinagóga szegleteiben, az imakönyvek elnyűtt lapjain, de még a pészáchi maceszgombóclevesben sem.
Ezt tudva már nem kell csodálkozni azon, hogy Heisler nem érti, mi történik körülötte, miért távoznak egymás után a neológ rabbik a szövetségtől, miért éri számos kritika vezetését és miért köthető elnökségéhez oly sok korrupciós botrány.
Stumpf meglepődése Heisler válaszára nagyon is érthető, hiszen ő jól tudja azt, amit Heisler András a mai napig nem akar megérteni: az általa vezetett hitközség egy egyház.
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.
Megyeri úrhoz nyilván égő csipkebokorból szólt az Örökkévaló, azért tudja ilyen imponáló magabiztossággal megítélni Heisler hitének megalapozottságát. Persze az ilyesfajta nyilatkozatok nem is olynagyon meglepőek, hiszen az EMIH, TEV, stb. köreiben igencsak hajlamosak a zsidóságot a pajesz hosszával mérni, na meg főleg avval, hogy mekkora hajlandóság mutatkozik az önkéntes bevonulásra a hatalom által felkínált luxusgettóba.
Mondanám, hogy fuss neki még egyszer, de inkább ne.
Nem tisztem Heislert megvédeni, és még csak szándékomban sem áll. Még csak azt sem vitatom, hogy jobb elnököt érdemelne a MAZSIHISZ. Csakhogy azt gondolom, nem tévedek nagyot, hogy a Chabad ortodoxiának a budapesti szekuláris, és igen! liberális és olykor baloldali zsidósággal van baja, akiket most a MAZSIHISZ képvisel: Heisler – úgy, ahogy, és valószínűleg tényleg rosszul. Ez az az ortodoxia, amely egyenlőségjelet tesz szekularizáció és asszimiláció közé, pedig ez legalábbis tévedés, de inkább szűklátókörűségből fakadó ostobaság, mert a szekularizáció nem feltétlenül az asszimiláció előszobája, sőt, még a hitet is elmélyítheti. Ez az az ortodoxia, amelynek nem eléggé jó zsidó Baruch Spinoza, Gustav Mahler, Benoit Mandelbrot, vagy éppen Füst Milán és Radnóti Miklós. Viszont semmi baja a regnáló hatalom lépten, nyomon tettenérhető kaméleon-antiszemitizmusával, sőt a kóserság pecsétjét üti rá, hiszen az úgy tartja össze a zsidóságot, ahogyan a Nagy Hadronütköztető szupravezető mágnesei a protonnyalábot. Hasonlóan, ahogyan a két világháború között az észak-magyarországi haszidok üdvözölték a zsidótörvényeket. Azután a Kertész Imre KZ-zsargonjával kifejezve, ők lettek a finnek.
Sajnos itt kezdődnek a problémák. Amíg itt nagyívű társalgások folynak szekuláris kontra orthodox, majd Spinozától a kaméleon-antiszemitizmuson át a Higgs-bozonig, addig Heisler konkrétan elhordja azt is, ami oda van ragasztva. Minek kellene még vajon történnie, hogy ne csak annyi hangozzék el, hogy „jobb elnököt érdemelne a MAZSIHISZ”? Egy normálisan működő közösségben ez az ember semmi nem lehetne. Ha nincs a NER, akkor naponta kóser étkezést kaphatna, és egyenruhát. És nem az ízlése szerintit.
Mondanám, hogy fusson neki még egyszer, de inkább ne.
Látja mester, fölényeskedni én is tudok. Merthogy a cikk nem a Heisler disznóságairól szól, hanem a hitéről. Azt pedig megítélni nem az Ön dolga és nem is Megyerié. (Megjegyzem Ön azt Megyerivel ellentétben, nem is teszi.) Stumpf úr pedig némelykor erősen emlékeztet ama távoli kassai (név?)rokonára, aki Márai Sándort korrepetálta boldogult úrfi korában, azután Márai írt, amit írt róla az Egy polgár vallomásai-ban.
Másrészt pedig a MAZSIHISZ lehet egyház, a fogalom jogi értelmében, de semmi esetre sem az teológiai értelemben. Ahogyan a rabbi sem zsidó pap.
A hozzaszolasoddal hajlamos vagyok inkabb egyeterteni, mint vitatkozni. Csak azt akartam hozzafuzni, hogy a felvideki zsidok miert is lettek „finnek”. A pesti, asszimilalodott zsidosag nem beszelt jiddisul, ha mar nem akart magyarul beszelni (nicht vor dem Kind), akkor a nemetet hasznalta. A felvideki bevandorlok viszont jiddisul beszeltek, es ugy mondtak, hogy fin Munkacs, vagy fin Kassa, es ezen gunyolodtak a „bennszulottek”.
Igen. A von elöljáró jiddis változata. Fin Minkacs, fin Sadarada (Sátoraljaújhely), ha jól emlékszem a regényre. Mindezzel pusztán azzal a szemlélettel próbáltam vitatkozni, ami legszemléletesebben talán Baruch Oberklander rabbi egy korábbi nyilatkozatában mutatkozik meg: hogy tudni illik (példának okáért) Radnóti (nagy költő, de rossz zsidó) tragédiája az asszimiláció kudarca.
Speciel Radnoti szemelyes tragediaja osszefugg az asszimilacio kudarcaval, pontosabban a zsidosagbol valo menekules kudarcaval. Termeszetesen, ha az embert megalazzak, kinozzak es a vegen az arokba lovik, ez abszolut ertelemben is tragedia. De ha mindez ugy tortenik, hogy addig abban a hitben eltel, hogy te jo magyar vagy, es ilyen brutalisan ebresztenek ra a tevedesedre, a csalodas csak noveli a tragediat. Ez a tragedia persze sokakkal megesett, pl. Orkennyel is.
Egyebkent a haborut tulelo europai zsidosag, es a kovetkezo generaciok szamara az istenben valo hit sulyos valsagon ment at. Egy Haim Kohen nevu nagyon okos bacsi, aki, ha jol emlekszem, nemetorszagi rabbik leszarmazottja, es az izraeli legfelso birosag tagja volt, egyszer egy interjuban, arra a kerdesre, hogy miert szakitott a vallassal, azt valaszolta: azok utan, hogy az isten megengedte mindazt, ami velunk tortent, en soha tobbet, semmifele uzletet nem akarok vele csinalni. Ezt apam, aki tulelte a koncentracios tabort, vulgarisabban fogalmazta meg: ezek utan kinyalhatja… Es ezzel egyutt, Haim Kohen es az apam is „jo” zsidok maradtak, oriztek a kulturat, az onbecsulesuket, es a gyerekeiket is onerzetes zsidoknak neveltek.
Egy figyelemre méltó írás. De talán ismeri is.
https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/7/4/74-80_hansjonas.pdf
Valoban figyelemre melto.
De valahogy az oreg biro ezt tomorebben fogalmazta meg 🙂
Mit csinál a rabbi miután kilép a mazsihisztol?
Pontosabban:felekezet.