Egy amerikai rabbi szerint a zsidó vallástudósok évszázadokkal ezelőtt sokat foglalkoztak a szellemekkel, sőt a mezüze eredete is visszavezethető a fortélyos mágiák világához.
Azt tanultuk, hogy a judaizmus egy nagyon racionális vallás. Nem hiszünk semmiféle babonákban. Rabbinikus tanulmányaim közepette azonban rájöttem arra, hogy a Talmudban és a középkori szövegekben is sok diskurzus volt olyan dolgokról, amelyeket ma varázslatnak vagy boszorkányságnak neveznénk.
— mondta egy interjúban Sarah Fort, a texasi Beth Yeshurun segédrabbija. A kaliforniai American Jewish University nevű egyetemen 2016-ban végzett Fortot annak kapcsán kérdezték, hogy pár héttel ezelőtt figyelemfelkeltő online előadássorozatot hirdetett meg közösségének.
A „Boszorkányok, szellemek és a judaizmus” című kurzussal kapcsolatban megjegyezte: nem a közelgő Mindenszentek, illetve ennek ismertebb és kommerszebb változata, a Halloween adta az ötletet az elsőre szokatlannak hangzó zsidó foglalkozás meghirdetéséhez.
A segédrabbi szerint az ősi zsidó vallási szövegekben egy darabig igen gyakran felmerültek olyan felvetések, amelyek szorosan köthetőek voltak a mágiához, illetve a szellemekhez.
Olyan szövegekre utalt, ahol „képzett férfiak más képzett férfiakkal értekeznek arról, hogy miként kellene működnie a társadalomnak”. Mindezekben pedig „olyan dolgok, mint a varázslás vagy a boszorkányság, a démonok és a szellemek, egyáltalán nem kerültek perifériára” — állítja a téma kutatója, aki siet leszögezni, hogy ő maga nem gyakorolja a mágiát, mivel Tóra-tisztelő zsidó.
„Ezek a témák relevánsak voltak a rabbik számára, amit az általuk elmondott történetek, illetve megalkotott szabályok bizonyítanak. És az akkori zsidó társadalom osztotta ezeket a meggyőződéseket és aggodalmakat.”
— mondta a a Jewish Herald Voice-nak adott interjúban Fort, aki szerint a judaizmus „sokkal dinamikusabb annál, mintsem mi azt el tudnánk képzelni”.
A Talmud szigorúan tiltja a varázslást (kishuf), és az összes rabbi egyetért abban, hogy a varázslattal kapcsolatos tevékenység gyakorlása sem engedélyezett. Fort szerint azonban
régebben maguk a vallási vezetők mutatták meg a híveknek, hogyan készítsenek olyan „csodaamuletteket”, amelyekkel távol tudják maguktól tartani a démonokat.
Legalább is Joshua Trachtenberg „Zsidó varázslat és babonák” című könyve szerint biztosan így volt. Fort erre a kiadványra utalva azt állítja, hogy a korabeli rabbinikus hatóságok elfogadták az amulettek széles körű használatát.
Sőt, a kurzus vezetője szerint a mezüze is eredetileg amiatt került a zsidó otthonok ajtajára, hogy távol tartsa a démonokat a zsidóktól.
„Nem volt tilos az amulettek használata. Valójában azokkal a szabályokkal, amelyeket azért hoztak létre, hogy megkülönböztessék a helyes és helytelen amuletteket, bizonyos mértékig elfogadták őket” — hivatkozott a mezüze eredetére Trachtenberg könyve alapján a segédrabbi.
Egyébként sok olyan zsidó családról tudni mind a mai napig, ahol alkalomadtán — sorscsapások miatt — kihívhatják a rabbit azért, hogy ellenőrizze a mezüzét, hogy a benne foglalt idézeteket helyesen írták-e, mert ha nem, akkor úgymond az lehet az oka a balszerencsének.
Amerikában a lakosság 45 százaléka hisz a szellemekben, különösen abban, hogy elhunyt személyek szelleme megjelenhet bizonyos helyen és időben. Ha viszont hiszünk a szellemekben, akkor azt is elfogadjuk-e, hogy az elhalálozott testéből kiszáll a lelke? A segédrabbi szerint a judaizmus nagy teret hagy arra, hogy ezen elgondolkozzunk.
„Rabbiként szinte ez a leggyakrabban feltett kérdés, amit kapok. Válaszaim általában attól függnek, hogy ki is teszi fel…”
— tette hozzá Sarah Fort.
