Izrael legyőzte Oslót, de a palesztin nép továbbra is megmarad, és továbbra is küzdeni fog azért, hogy szülőföldjén maradjon. A palesztinok nagy többsége szeretné leváltani a jelenlegi vezetést, és szívesen tartana új választásokat.
Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke szeptemberben virtuális találkozón vett részt a palesztin frakciókkal az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek között megkötött normalizációs megállapodásának apropóján – közli Gershon Baskin véleménycikkét a The Jerusalem Post. Baskin többek között a Béke nyomában Izraelben és Palesztinában című könyv szerzője.
„Nem vagyok benne biztos, hogy a palesztinok többsége továbbra is támogatja-e a palesztin miniállam elképzelését Ciszjordániában és Gázában, amelynek fővárosa Kelet-Jeruzsálem volna” – kezdi írását Baskin, hozzátéve, hogy szerinte ezt valószínűleg Ciszjordánia lakosságának alig fele támogatja, és a palesztin fiatalok többsége egyáltalán nem. A gázaiak egyértelmű többsége nem támogatja, és a diaszpórában élő palesztinok legnagyobb része sem.
Mivel Baskin sokat jár Ciszjordániában, úgy gondolja, hogy már nem lehetséges fizikailag elválasztani Izraelt egy palesztin államtól a 78-22 százalékos megosztottság alapján, oly módon, ahogy abban Oslóban implicit módon megállapodtak (a föld 78 százaléka Izraelnek, 22 százaléka pedig a létrejövő palesztin államnak jutna).
Baskin szerint a palesztin nép úgy véli és elfogadja, hogy Jasszer Arafat történelmi kompromisszumot kötött, amikor beleegyezett Izrael elismerésébe az 1967. június 5. előtt létező határok alapján. Véleményük szerint Arafat lemondott hazájuk 78%-ról.
A későbbi tárgyalások során a palesztinok kompromisszumot kötöttek a határok pontos meghúzásáról, felismerve azt a tényt, hogy időközben számos izraeli település létesült, melyek szerintük a nemzetközi joggal ellentétesek. A palesztinok megértették, hogy lehetetlen visszatérni a ’67-es zöld határhoz; ezért területi cserékben állapodtak meg, egy az egyben alapon.
Számukra a zöld vonal mindkét oldala Palesztina ugyan, de abba nem mentek bele, hogy tárgyalásokat folytassanak az állam 22 százalékáról, amelyről azt hitték, hogy az övék lesz majd, amikor aláírják az oslói megállapodást.
Most, sok évvel később — és Donald Trump amerikai elnök tervét figyelembe véve, amely Ciszjordánia harminc százalékát (pontosabban a fennmaradó 22 százaléknak a harminc százalékát) átadja — lehetetlennek tűnik még a minimális méretű állam létrehozása is Ciszjordániában, Gázában és Kelet-Jeruzsálemben.
Baskin szerint a települések és az izraeli infrastruktúra kiépítése és kiterjesztése a telepesi blokkokon túl egészen Ciszjordánia belsejéig, valamint a zöld határon belüli izraeli építkezés megöli az egyezményt. Benjamin Netanjahu miniszterelnök a 2008-as és 2009-es Olmert-Abbász tárgyalások utáni években szándékosan fektetett be hatalmas összegeket a települési blokkokon kívüli és a palesztin lakossági központokhoz legközelebb eső elszigetelt települések kiterjesztésére.
Ennek az építkezésnek a célja egyértelmű: ellehetetleníteni egy életképes palesztin állam létrehozásának minden lehetőségét. A Netanjahu-kormány terve sikerült.
Egyre több palesztin, utasítja el egy palesztin miniállam gondolatát, és a Trump-terv palesztin oldal általi teljes elutasítása egyértelműen jelzi, hogy az „egy föld két államnak két nép számára” elképzelése ma már csak történelem.
Nave Dromi jobboldali izraeli újságíró azt írta (Arutz7, 2020. október 11.): „Izraelnek meg kell győznie a palesztinokat arról, hogy veszítettek, és az Izrael ellen folytatott harcuk további hátrányokat idéz elő számukra.” Igen, a palesztin nép veszített. A palesztinok elsöprő többsége számára egyértelmű, hogy nem tudják legyőzni Izraelt — írja az elemző.
A palesztinoknak nincs katonai opciójuk. De Izraelnek sem. Izrael legyőzte Oslót, de a palesztin nép továbbra is megmarad, és továbbra is küzdeni fog azért, hogy a földjén maradjon. Miközben Izrael elhagyta Oslót nagyrészt a második intifáda terrorizmusa miatt, a zsidó állam egyre inkább jobboldali lett.
Kevés az érdeklődés Izraelben a palesztin kérdés megoldása iránt. A jobboldali elkötelezettséget tovább erősíti, ha az arab államok maguk nem tartják be az Arab Békekezdeményezés törekvését, és békét kötnek Izraellel anélkül, hogy megoldanák a palesztin állam kérdését. Úgy tűnik, hogy ez a folyamat folytatódik, és további arab államok csatlakoznak a már meglévőkhöz.
A palesztin politikát zűrzavar jellemzi, és a jelenlegi vezetés 2006 óta van hatalmon mindenféle választás nélkül. A palesztinok túlnyomó többsége szeretné ezt a vezetést leváltani, és új választásokat tartani.
A jelenlegi palesztin vezetés tagjai azonban nyomulnak hatalmuk megszilárdítása érdekében. Egyes híresztelések szerint többen, akik jövőbeli vezetői ambíciókat dédelgetnek, fegyvereket vásárolnak és osztogatnak népszerűségük növelése érdekében. Tárgyalások folynak koalíciók megalakításáról, hogy megakadályozzák a belharc kiújulását, ha Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke már nem lesz képes uralkodni.
Baskin reméli, hogy amikor a palesztin népnek végül esélye lesz új vezetőket választani, azok, akik potenciális vezetőnek tekintik magukat, valódi jövőképet mutatnak a palesztin nép számára és nem valamiféle rózsás álmot.
Míg a palesztinok szemében az erősebb félnek (Izraelnek) kellene javaslatot tennie a megoldásra, ostobaság lenne, ha a palesztin nép azt várná Izraeltől, hogy bármit is javasoljon, ami kicsit is hasonlít egy olyan tervhez, mellyel a palesztinok egyet tudnak érteni. Ugyanakkor ugyanolyan ostobaság arra számítani, hogy Izrael elfogad minden új javaslatot, amelyet a palesztinok előterjesztenek.
Mindkét fél tanácstalan az izraeli-palesztin konfliktus észszerű irányvonalának meghatározása kérdésében.
Mint Baskin írja: „nem palesztin, hanem izraeli vagyok, így nem dönthetek arról, kik legyenek a palesztin nép vezetői. De mint a palesztin nép barátja, határozottan azt tanácsolom, hogy olyan vezetőt válasszanak, aki reális célt tűz ki népe számára. A palesztinok csak most kezdik megtapasztalni az Abbász utáni éráért folytatott küzdelmet. Úgy tűnik, hogy a színteret a katonai erő konszolidálódása és a harcias kijelentések egyaránt alakítják.”
Az elemző úgy véli, hogy a palesztinok nem nyernek olyan vezetők megválasztásával, akik harcba szállnak Izrael ellen. Ugyanakkor azt sem javaslja, hogy a palesztin vezetők engedjenek Izrael minden szeszélyének és kívánságának. A kihívás egy olyan jövőkép, illetve terv bemutatása, mely ösztönözheti az embereket arra, hogy úgy formálják a jövőt, hogy az békét, nemzeti méltóságot, büszkeséget és szabadságot hoz számukra.
„Jómagam nem tudom, mi ez a jövőkép, így nincs is mit javasolnom a palesztin népnek. Remélem, hogy a fiatal palesztin generáció utat mutat, és jövőképük ténylegesen békéhez vezet.” — zárja fejtegetését a Jerusalem Post szerzője.
Ez a konfliktus valójában nem arról szól, amiről a fáma – ergo nem nacionalista-etnikai konfliktus, hanem vallási alapú, és az igazi cél a Szent Város, Jeruzsálem birtoklása. Vagyis, minthogy bizonyos arab államok békülnek Izraellel, ez – a fentebbiek alapján – arra enged következtetni, hogy már nem olyan fontos nekik Jeruzsálem birtoklása… Na és ez azt is jelenti, hogy a magukat „palesztin népnek” nevező arabok sorsa elsősorban nem rajtuk magukon múlik, hanem inkább az iszlm világon és arab „testvéreik” céljain, hozzáállásán…
Az utolso mondatoddal csak reszben lehet egyeterteni. Valoban ugy tunik, hogy a palesztinok a muszlim konfliktusban a rossz oldalt, a perzsa – torok oldalt valasztottak, ami ketszeres tevedes. Egyreszt nem siitak, masreszt elvesztik a valoban eros es gazdag tamogatoikat. Es ha csak ez lenne a problema, akkor igazad lenne, es magukra maradnanak az arab testverek nelkul.
De a helyzet ennel sokkal komplikaltabb, mert a palesztinok Izraellel, a nyugati civilizacioval elnek szimbiozisban, ami (nem eppen PC fogalmazasban) olyan, mint egy gennyes keles az orszag testen.
Egeszseges lenne „leoperalni”, de ez Rabintol Olmertig senkinek sem sikerult, az alternativa viszont (a ket allam alternativaja az egy allam) veszelyeztetne az izraeli demokraciat. Tehat a palesztin problema megmarad az impotens palesztin vezetes, es az izraeliek ketoldalu promlemajanak. Es bar a cikk csak a palesztinok dilemmajat elemzi, a veluk szemben allo izraeli fel nem kevesbe megosztott a megoldast illetoen. Tehat a palesztinok nincsenek egyedul a bajban, ott van veluk Izrael is.
– Palesztinok az iszlám dzsihád előre tolt bástyája és mint ilyen igen rosszul teljesít.
– Alapelv ami működteti ezt a dzsihádot: ami egyszer muszlim terület volt, köztük Jeruzsálem az nem lehet újra a kafirok kezén.
– Történelem tanúsága szerint
(1) Jeruzsálem soha nem volt több a mohamedánok számára, mint egy másodlagos fontosságú város, és a város „szent” volta soha nem gyökerezett mélyen az iszlámban, főképpen azért, mert neve nem szerepel a Koránban;
(2) Jeruzsálem nem azért fontos az iszlám számára, hogy biztosítsa felette az iszlám uralmát: pont fordítva, azért fontos, hogy ott más ne uralkodhasson;
(3) míg az iszlám csak átmeneti és világi meggondolásokból ragaszkodik a város birtoklásához, elvitathatatlan, hogy Jeruzsálem a vallásos (és nem vallásos) zsidók számára központi jelentőséggel bír. Ahogy a katolikusok örök városa Róma, a zsidók örök városa Jeruzsálem.
O.K.
Es hogyan oldhato meg az izraeli – palesztin konfliktus?
Szerintem sehogy mert ők mindent, az egész területet akarják, Azt is ahol a legitim, ENSZ tagállam, Izrael van
Tehat Izrael ujabb 72 even at el egy megoldatlan konfliktussal? Katonasag altal kormanyzott teruletekkel? Gazaval, ami a szegenyseg, az ehseg es az elmebeteg vezetese miatt egy puskaporos hordo?
Olvastam egy javaslatot. Az araboknál a törzsi kötődések erősebbek mint a nemzeti ezért az egyes törzsekkel, családi klánokkal kellene tárgyalni és megegyezni. Van amelyikkel lehet, van amelyikkel nem, mégis ez célravezetőbb mint egy nem igazán létező nép semmire nem jó vezetésével tárgyalni akiknek a mostani status quo-hoz fűződik érdekük mert megegyezés esetén elesnek a jó zsíros bevételtől, dolgozni, államot építeniük kellene.
En is olvastam, szerintem nem realis. De tegyuk fel, hogy talasz egy-ket partnert. Mit javasolsz nekik? Autonomiat? Es mit csinalsz a nem egyuttmukodokkel?
Amit az altalad emlitett javaslat tartalmaz, csak taktikai javaslat, nem strategia. A strategiai kerdes, hogy Izrael megszabadul-e a „megszallo” statusztol, a kozel 5 millio palesztintol, vagy tovabbra is felelos a sorsukert?
Igen ez stratégiai kérdés. Nem véletlenül Abbasz rendszeresen azzal fenyegetőzik, érts zsarol, hogy feloszlatja a palesztin önkormányzatot.
Az,
nem Izraeltől függ.
Ehud Olmert a nyugati fallal együtt a komplett óvárost is átadta volna, de ez se volt elég.
Mikor pár hónapja Olmert, már mint magánember, Mahmud Abbasznál járt, Abu Mázen kijelentette, hogy az Olmert által javasolt alapról hajlandó felújítani a béketárgyalást.
Meg kell a szívnek szakadni.
A kerdest a cikk abbol az apropobol veti fel (csak eppen nem ad valaszt), hogy a helyzet megvaltozott. A palesztinok targyalasi pozicioja eddig is rossz volt, legjobban ezt Szaid Arikat fenyegetese fejezte ki. Azt mondta, hogy hiaba kot Izrael beket az osszes arab orszaggal, ok akkor is ott maradnak a nyakukon, nem tunnek el, es tovabbra is zavarjak az izraeliek eletet. Nos, ez az allapot most tovabb romlik a palesztinok szempontjabol, mert eddig valamifele fontos, kozponti helyezetet foglaltak el a Kozel-Keleten, most szep lassan elvesztik az arab szolidaritast, es valoszinuleg az anyagi tamogatas jo reszet is. Az eredmeny (nyugati aggyal gondolkodva), hogy az uj helyzet targyaloasztalhoz ulteti oket, es kepesek lesznek a megegyezesre. Ennek a gondolatnak a folytatasa, hogy Izrael mire hajlando az uj helyzetben, ami a palesztinok szempontjabol rosszabb, mint a korabbi, elmulasztott helyzetek. Magyarul, Izrael targyalasi pozicioja jobb, mint korabban, es a kerdes az, hogy milyen megoldasra torekszik majd.
Kivel tárgyaljon Izrael?
Néhányan a lehetséges partnerek gazdag választékából : https://uploads.disquscdn.com/images/71db1bcc702f17119333d0bd99eb922b3f899841d9b727d6b8b498fef68199c6.png Mahmud Abasz
https://uploads.disquscdn.com/images/1f6a28b0b37963986ab278781f44a88dacb8381841b8b423fe20762eab68f779.png Jahja Szinvar https://uploads.disquscdn.com/images/cc3bf9a623bea222e89e785d137d20b0a11dbff6e9f935f09f8325ef96ea7062.png Ramadan Szallah utódja
https://uploads.disquscdn.com/images/09fef23a9ef37c631a7a2f162e48f792861b8f1c06d2053ab0e21cb5666d8cc5.png Ziad al-NakhalaBárkit választasz, a vele megkötött egyezményt a többiek magasról leszarják.Valami kellemesebb. Pár napja írtad, hogy neked egyik-másik Wagner opera túl hosszú.
Akkor talán ennyi még belefér.
Valkürök lovaglása a Metropolitan opera előadásában.
https://www.youtube.com/watch?v=xeRwBiu4wfQ
A palesztinokat (beleertve a szelsosegeseket is) Izrael nem gyozheti meg, oket csak a tobbi partner (Europa, USA, arabok, stb.) gyozhetik meg. De ez a folyamat most mintha jobb iranyt vett volna, a palesztinoknak ujra at kell gondolni a helyzetuket.
Az Európai Unió még mindig a rég ellehetetlenült kétállami megoldást forszírozza és ezen az alapon próbálja leckéztetni Izraelt.
Az arab országoknak lassan elegük lett a palesztinokból. A szunniták számára – Irán miatt – Izrael a fontosabb.
A palesztinok hallani se akarnak az Egyesült Államokról. Ezen Joe Biden változtathat, de nagyon remélem, hogy nem lesz módja rá.
„…a rég ellehetetlenült kétállami megoldás…”
Ha jol ertettem, akkor a ketallami megoldas mar nem aktualis. Mi aktualis?
Jól érted.
Vannak megoldhatatlan problémák, ezek egyike a palesztinok ügye.
Tobb optimizmust vartam toled :-))
Az,
nem Izraeltől függ.
Ehud Olmert a nyugati fallal együtt a komplett óvárost is átadta volna, de ez se volt elég.
Mikor pár hónapja Olmert, már mint magánember, Mahmud Abbasznál járt, Abu Mázen kijelentette, hogy az Olmert által javasolt alapról hajlandó felújítani a béketárgyalást.
Meg kell a szívnek szakadni.
Az,
nem Izraeltől függ.Ehud Olmert a nyugati fallal együtt a komplett óvárost is átadta volna, de ez se volt elég.
Mikor pár hónapja Olmert, már mint magánember, Mahmud Abbasznál járt, Abu Mázen kijelentette, hogy az Olmert által javasolt alapról hajlandó felújítani a béketárgyalást.
Meg kell a szívnek szakadni.
Területcsere nem lehetséges?
Az eddigi osszes, a palesztinok altal vegul elutasitott, beketerv beszelt teruletcserekrol. Sot, voltak nem hivatalos otletek, hogy a teruletcsereben Izrael adjon at arab falvakat es varosokat a hatar menten. Ezt a palesztinok (elsosorban az erintett izraeliek) hevesen (es erthetoen) elutasitottak. A jelenlegi folyamatban a palesztinok mogul kihatralnak a befolyasos arab orszagok, ezzel az Arab Liga is. A kerdes, hogy hajlandoak-e ettol felebredni az almukbol, vagy tovabb almodnak a nyomorban egy a Jordantol a tengerig terjedo Palesztinarol. Es meg nagyobb kerdes, hogy az uj helyzetben milyen kompromisszumra lesz kepes az elonyosebb pozicioba kerulo izraeli kormany. Es meg sok kerdes van….
Eloszor is a hamasz -nak akik jelen pillanatban is uraljak a gazai vezetet az alapokmanyaban foglaltatik :1 Egesz izrael az ovek 2izraelt a zsidokat el kel uldozni /ki kel irtani palesztinaban bol! 3 semifele egyeseg kompromiszum izraelel nem lehetseges ! Nos ugy velem egy olyan ellensegel akivel nem lehet targyalni / nem hajlando a komproszimura az egyetlen megoldas a teljes megsemmisites ! Egyszeruen ellenuk nincsen mas alternativa . Mindez egy olyan foldert ami soha nem is volt az ovek ! A palsztinok koreben olyan melyen gyokeredzik a zsidok gyulolete hogy nincs mas megoldas csak a teljes pusztitas . Tehat csak akkor lesz beke ha az egyik fel eltunik szinrol es remelhetoleg ez a palesztin lesz ! Minden mas ami folyik az ugynevezet targyalasok csak idohuzas es parasztvakitas mind a 2 fel reszerol .
Ha jol ertem, a javaslatod a palesztinok kiirtasa, esetleg eluzese? Ez az opcio nem valoszinu, hogy elkepzelheto Izrael szamara. Valami realisabb javaslat?
Ha lenne akkor esetleg nem othon ulnek a PC elot hanem a kneszetben …..Ha realisabb javaslatot akarsz azzal nem szolgalhatok , amugy minden marad a regiben es meg 1-200 evig semmi sem fog valtozni …. enyi
Ne legy ennyire pesszimista, meg ha valoban nincs is sok ok az optimizmusra 🙂
Az lenne a lényeg, hogy Izrael nem elsősorban a „palesztinokkal”, hanem az iszlám világgal áll szemben.
De a jelenlegi folyamatok pontosan arrol szolnak, hogy az iszlam vilag egy resze (a legerosebb orszagok) levalik errol a konfliktusrol, megelegszik azzal, hogy szabad hozzaferesuk van az iszlam szent helyekhez. Igy a palesztinok egyedul maradnak Izraellel szemben az Arab Ligaban. Es a problema, igazabol, most mar inkabb Izraele, mint az araboke. Mit is csinaljanak a palesztinokkal?
Éppen, hogy megoldódik a probléma valamelyest, tekintve, hogy csökken az arab-iszlamista támogatás a palesztinok irányába. Ez azt kell jelentse, hogy így kénytelenek lesznek tárgyalóképesebbnek mutatkozni.
A cikk azt boncolgatja, hogy egy esetleges valasztasok utan pragmatikusabb, vagy meg ongyilkosabb lesz-e az uj vezetes. De tegyuk fel, hogy a palesztinok holnap targyaloasztalhoz ulnek, milyen megoldast ajanlanak holnap az Izraeliek? Erre a cikk nem valaszol, csak valami ures kozhellyel zarja a cikket.
Tőlem már tudod a választ…
Van „palestin” álam, úgy hívják, hogy Jordánia. Ideje lenne, ha azok az arab államok, ahol a „palestinmenekültek” élnek megadná nekik az állampolgárságot.
Jordánia az egyetlen, aki megadja nekik!
Nem Jordaniara céloztam, mikor azt írtam, hogy „ha azok az arab államok, ahol a „palestinmenekültek” élnek megadná nekik az állampolgárságot.” Jordania a „palesztinok” állama, hisz a lakosság döntő többsége „palestin”.