A WHO pálfordulása: „A lezárások visszafordíthatatlan károkat okoztak”

Az Egészségügyi Világszervezet megbízottja szerint az országoknak nem szabad a lezárásokat elsődleges megoldásként” használni a járvány megfékezésére. 

Az ENSZ szervezet különleges megbízottja dr. David Nabarro azt nyilatkozta, hogy a WHO nem támogatja a lezárásokat, annak ellenére, hogy korábban még arra figyelmezették az országokat, hogy ne siessenek a nyári újranyitásokkal – számolt be a Yahoo News ausztrál oldala. 

„Mi az Egészségügyi Világszervezetben nem támogatjuk azt, hogy az országok elsődleges megoldásként használják a lezárásokat”- nyilatkozta dr. Nabarro a brit Spectator magazinnak.

Az WHO képviselője azt is elmondta, hogy a lezárások elsősorban a szegényebb rétegeket érintik rosszul.

„Nézzék mi játszódik le a szegénységi statisztikákban. Úgy tűnik a szegények száma jövőre megduplázódik. S valószínű, hogy a gyermekéhezés is szintén megduplázódik” – mondta a WHO különleges megbízottja.

Dr. Nabarro arra is rámutatott, hogy a turizmusból élő térségeket különösen megviselte a járvány.

No Title

WATCH: Dr David Nabarro, the WHO’s Special Envoy on Covid-19, tells Andrew Neil: ‘We really do appeal to all world leaders: stop using lockdown as your primary control method’. Watch the full interview here: https://t.co/XLdaedsKVS #SpectatorTV @afneil | @davidnabarro pic.twitter.com/1M4xf3VnXQ

A megjegyzések meglepően hatnak, annak fényében, hogy az Egészségügyi Világszervezet még márciusban a mostani nézetek szöges ellentétét hirdette.

Tedros Adhanom Ghebreyesus a WHO vezetője tavasszal még arra kérte az országokat, hogy legyenek óvatosak az újranyitással, építsenek ki megfelelő tesztelési rendszert, nehogy a megnyitás után azonnal újra le kelljen zárniuk.

Dr. Nabarro szerint azonban a lezárás csak végső megoldás lehet.

„Az egyetlen eset, mikor a lezárásnak van értelme, az az, ha egy ország arra használja, hogy időt nyerjen, újraszerveződjön, újracsoportosuljon, kiegyenlítse a forrásait, megvédje a kifáradt egészségügyi dolgozóit, de igazából ha lehet, jobb lenne nem bezárni”

– mondta az orvos.

A meglepő nyilatkozat azután került nyilvánosságra, hogy egy csoport epidemiológus és egészségügyi szakember kiadott egy lezárás ellenes nyilatkozatot és petíciót. A Nagy Barrington Nyilatkozat szerint a lezárások „katasztrofális következményekkel járnak a közegészségre mind rövid, mind pedig hosszútávon.”

A deklaráció azt állítja, hogy a lezárások a gyerekkori oltások csökkenéséhez vezetnek, hozzájárulnak az érrendszeri betegségek negatív kimeneteléhez, lecsökkentik a rákvizsgálatok számát, s rombolják az emberek mentális állapotát. Az aláíró orvosok szerint mindezek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elkövetkezendő években magasabbak lesznek a halálozási számok.

A nyilatkozat a „fókuszált védelem” megoldást javasolja, amely a veszélyeztetettek védelmére koncentrál, miközben az óvintézkedéseket érvényben hagyná, de „azoknak, akik nem veszélyeztetettek, azonnal meg kell engedni, hogy a szokásos módon (a járvány előtti mederben) folytassák az életüket.”

A Science Media Center megszólaltatott néhány orvost, akik azt mondták a nyilatkozattal kapcsolatban, hogy bár megértik az aláírók aggodalmát, de szerintük nem kínálnak kivitelezhető megoldást. Dr. Simon Clarke a Reading Egyetem mikrobiológus professzora szerint

a nyilatkozat arra épít, hogy ha a társadalom passzívan áll a járványhoz, akkor létrejön a nyájimmunitás, erre azonban egyelőre nincs tudományos bizonyíték.

A legtöbb ország valamennyi időre bevezetett karantén intézkedéseket. Az egyik legszigorúbb lezárást Ausztráliában vezették be, ahol még kijárási tilalom is volt. Kínában pedig oda-vissza lezárásokat alkalmaztak, ami azt jelenti, hogy néhány hétre lezártak, majd néhány hétre újra szinte teljesen kinyitottak.

Niall Ferguson: „Hiba volt utánozni Kína járványkezelését”

A brit történész szerint érthetetlen, hogyan szúrták el a válságkezelést azok a nyugati államok, amelyek papíron fel voltak készülve a járványra,