„Recep Tayyip Erdogan aktívan veszélyezteti a nyugati érdekeket”- írja Thomas S. Kaplan és Bernard-Henri Lévy, akik szerint a nyugati hatalmaknak meg kell fékeznie a török elnököt.
Thomas S. Kaplan üzletember a kurdok ügyének egyik nyugati élharcosa és Bernard-Henri Lévy francia filozófus a Tablet magazinban írtak cikket arról, hogy milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a nyugati hatalmak megállítsák Erdogant. A két szerző aktív kampányba kezdett azért, hogy a nyugati hatalmak szakítsanak Erdogannal.
A 19. század elején Törökországot „Európa beteg emberének” nevezték. Két évszázaddal később egy ember teszi beteggé Európát, és nem csak Európát, hanem a Földközi-tenger környékét és Közel-Keletet is, ez az ember pedig nem más Kaplan és Lévy szerint, mint Recep Tayyip Erdogan.
A szerzők szerint a tünetek jól láthatóak: a szíriai kurdok lerohanása, nyugat Líbia elnyomása, a konfliktus Ciprussal és Görögországgal, a Hegyi-Karabahi proxi háború, és Izrael folyamatos fenyegetése. Legutóbb Erdogan még azt is kijelentette, hogy Jeruzsálem valójában a törököké.
Bernard Henri-Levy utal két éve megjelent könyvére A birodalom és öt királyra, amelyben egy teljes szekciót áldozott a probléma eredetére.
„Feléledt az oszmán paradigma és a Török Birodalom iránti nosztalgia, visszavágynak abba az időbe mikor az oszmánok uralták Jézus szülőhazáját és Szokratész földjét. Ez a birodalmi projekt egyesítve lett a radikális iszlámmal, -a Muszlim Testvériség stílusában- amelynek Mekkája Ankara lett, és mindehhez jön egy különleges és zavart személyiségű ember, aki megszemélyesíti ezt a robbanékony kombinációt”
– írják a szerzők.
A cikk szerint már nem is a probléma leírása a lényeg, hanem az, hogy hogyan tudná megfékezni Erdogant a Nyugat, amíg van rá lehetősége. Erre Kaplan és Lévy három rövid és középtávú lépést ajánl.
Első lépés: Fel kell függeszteni Törökország NATO tagságát
Törökország 68 évvel ezelőtt csatlakozott a NATO-hoz, és a szerzők leírják, hogy az alapítószerződés nem tartalmazza, hogy mi a teendő, ha valakit ki kellene tenni a szövetségből, de hozzáteszik, hogy ez nem lehet ok arra, hogy a NATO országai tolerálják azt a rezsimet, amely lemészárolta a nyugati országok ISIS elleni harcát segítő kurd csapatokat.
„Nem vagyunk-e kötelesek legalább fontolóra venni, hogy milyen kettős játékot játszik az az ország, amely F-16-okat vesz az Egyesült Államoktól és rakétaelhárító rendszert szerez be Oroszországtól? S vajon van-e még értelme annak a régi érvnek, hogy nem szabad az országot Putyin karjaiba lökni, amikor látjuk, hogy nem csak Putyinnal barátkozik, hanem a NATO riválisával a Sanghaji Együttműködési Szervezettel is egyezkedik?”
– teszik fel a kérdést Levy-ék.
A cikk szerint fel kellene függeszteni Törökország NATO tagságát, vagy ha erre nem hajlandóak az országok, akkor legalább emlékeztetni kellene a töröket az alapítószerződés első és második cikkelyére, amely szerint a nemzetközi vitarendezésnek békés formában kell lezajlania.
Második lépés: Az amerikaiaknak nem szabad Katart támogatnia
„Ma a harcias és autokrata Törökországnak van egy szövetségese, amely finanszírozza a provokációit és megmentésére siet, ahogy ezt tette 2018 nyarán, mikor Andrew Brunson amerikai lelkész bebörtönzése amerikai szankciókat hozott maga után és majdnem bedöntötte a török valutát. Ez a szövetséges Katar”
– írja Levy és Kaplan.
A szerzők szerint ironikus, hogy az amerikaiak nemrég bejelentették, hogy Katar megkapja a „fontos nem-NATO szövetséges” státuszt, amely többek között hozzáférést jelent a Pentagon modern fegyverarzenáljához és technológiájához. Ilyen státuszt élvez Izrael és Japán is.
„Az a mikroállam vajon megérdemli ezt a státuszt, amely oly nagylelkűen szórja a pénzt, hogy megpróbálja destabilizálni Egyiptomot, igyekszik megtorpedózni Izrael és Abu Dzabi békeszerződését, és támogatja a Hamász és a Hezbollah háborús tevékenységét?”
– teszik fel a kérdést.
A szerzők emlékeztetik az olvasókat arra, hogy ugyan Katar ad otthont a térség legnagyobb amerikai katonai bázisainak mégis igyekszik kijátszani az iráni szankciókat. A szerzők szerint, ha Katar valóban megkapja ezt az előnyös státuszt az csak Erdogant fogja megerősíteni.
„Üzenet az Egyesült Államok következő elnökének: ha meg akarod fékezni Törökországot, távolodj el Katartól”
-írják az aktivisták.
Harmadik lépés: Törökország ne csatlakozzon az Európai Unióhoz
A szerzők a törökök uniós tagságával kapcsolatban megjegyzik, hogy jelenleg ez a kérdés valószínűleg nem foglalkoztatja az európai vezetőket. Azonban Levy és Kaplan emlékzetetnek mindenkit, hogy a csatlakozási procedúra, ami 2005-ben elkezdődött még jelenleg is tart.
„A szégyenteljes 3 milliárd eurón túl, amit a törökök a migránsok ügyében zsaroltak ki az Unióból, Törökország minden évben több száz millió eurónyi támogatást kap a csatlakozási procedúrának köszönhetően”
– írják a Tablet hasábjain.
A szerzők emlékeztetnek arra, hogy a világtérkép egészen máshogy fest a neo-bizánci vagy pán-török gondolkodók számára. Nagy Szulejmán és Mehmed meghódítandó területnek látták Európát és az oszmán nosztalgiában fürdő törököknek egészen mást jelentene az európai tagság, mint azt sok nyugati vezető gondolja. A szerzők szerint öngyilkosság lenne beengedni őket Európa kapuján.
„Az ajtót be kell zárni, ahogy Chruchill is mondta Ismet Inönünek 1943 januárjában. Akkor Törökországot választás elé állították, hogy vagy Európa értékeit választja vagy pedig a nácikkal két évvel korábban aláírt megnemtámadási szerződést. Ma is így kellene Erdogannal tárgyalni. Így kéne őt feltartóztatni”
– írja befejezésül Levy és Kaplan.
A teljes cikket itt olvashatja.
