Érdemes tágabb dimenzióban is vizsgálni a nagy port felvert ügyet, mely rokonságot mutat azzal a két hagyományos vérváddal, mely közvetlenül előtte és utána történt, a tiszaeszlári Solymosi Eszter perével és a kijevi Mendel Bejlisz-üggyel.
Nem olvastam Robert Harris Tiszt és kém című könyvét, de ismerem Alfred Dreyfus történetét, mely a 19. század végén és a 20. század elején lázba hozta Franciaországot. Ezt filmesítette meg Roman Polanski, a Hollywoodban megérdemelten karriert csinált lengyel (mellesleg zsidó származású) rendező.
A mozit legalább három szempontból érdemes értékelni. Egyrészt mint önálló alkotást, mely azoknak szól, akik eddig semmit, vagy nem sokat hallottak a témájáról. Megvizsgálható, hogy mennyiben tükrözi a film a rendező saját meghurcoltatását – ismeretes ugyanis, hogy Polanskit egy kiskorú lánnyal folytatott szexuális kapcsolata miatt 1977-ben elítélte a kaliforniai bíróság, és azóta „száműzetésben” él.
Szerencsére nem az Ördögszigeten tölti a napjait, hanem Európában, ahol folytathatta rendezői munkásságát, és filmeket készíthet. Végül érdemes a történelmi „Ügy” messze gyűrűző hatására kitérni, tekintettel arra, hogy
a Dreyfus kapitány elítélése, majd felmentése körül kitört vihar győzte meg Herzl Tivadart arról, hogy a zsidóság Európában nincs biztonságban, ezért új hazát kell teremtenie magának ősei földjén, Izraelben.
Kezdjük a filmmel, melynek főhőse nem Dreyfus kapitány, hanem Georges Picquart ezredes, akit meggyőzően játszik Jean Dujardin. Ő hosszú évek alatt eléri, hogy az árulás miatt elítélt, és száműzött zsidó katonatisztet visszahozzák Franciaországba, megkegyelmezzenek neki, végül pedig felmentsék a vádak alól.
A rendező szempontjából érthető, hogy nem Dreyfusról, hanem az érte harcoló tiszt sorsát mutatja be, ugyanis a derék kapitány a legkevésbé sem fogta fel, mi történik vele és körülötte, ő csak mindvégig a becsületéért harcolt. Vagyis Picquard szempontjából látjuk az eseményeket, aki ugyan maga sem volt mentes az antiszemita előítéletektől – és ezt meg is mondja tanítványának, Dreyfusnak a katonai akadémián -, de átlátta, mekkora jelentősége van a köztársaság számára annak, hogy az igazság kiderüljön.
A néző a távolról sem makulátlan ezredessel azonosul, aki maga is börtönbe kerül a vezérkarral és a hadügyminisztériummal folytatott harca során. Ettől izgalmas a film, bár az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy néhol kissé vontatott, mert annyi ismeretet kell „menet közben” közölni a nézővel a korabeli francia politikai viszonyokról, a hadseregről stb. Vannak azonban részek a filmben, melyek emlékezetesek maradnak, ilyen például Picquart kardpárbaja Henri ezredessel, Dreyfus esküdt ellenségével, a saját beosztottjával.
Kétségtelenül van bizonyos „áthallás” a filmrendező megvádolása és elítélése, valamint az „Ügy” között.
A kosztümös kémtörténet úgy is értelmezhető, hogy a rendező úgy véli: maga is összeesküvés áldozata, mert az amerikai hatóságok nem bántak vele tisztességesen az elmúlt negyven évben. A Tiszt és kém megengedi ezt az értelmezést is, annak ellenére, hogy a #metoo korában már sok férfit vádoltak meg azzal, hogy „szexuális ragadozóként” bánt el az áldozataival, mindenekelőtt Harvey Weinsteint, a neves filmproducert.
De Polanskinak abban igaza lehet, hogy 1977-es meghurcolása, ami ma már tipikus, akkor még kivételes volt, s a bíróság részéről előítéletességre, inkorrekt eljárásra utalt.
Végül érdemes tágabb dimenzióban is vizsgálni a nagy port felvert Dreyfus-ügyet, mely rokonságot mutat azzal a két hagyományos vérváddal, mely közvetlenül előtte és utána történt, a tiszaeszlári Solymosi Eszter perével (1882-83) és a kijevi Mendel Bejlisz-üggyel (1912-13).
Tény, hogy Alfred Dreyfus ügyében a rituális gyilkosság vádjáról nem esett szó, viszont a zsidóság iránti negatív előítéletek olyan új formában merültek fel, amit a felmentő ítélet sem tudott meggyőzően cáfolni.
Ahogy a magyar és az ukrán tömegek a nyíregyházi bíróság, illetve a kijevi törvényszék felmentő ítélete után is meg voltak győződve az eszlári zsidók, illetve Bejlisz bűnösségéről, ugyanúgy nem győzte meg a francia társadalom jelentős részét a hadbíróság, mely, miután először elítélte, utóbb ártatlannak nyilvánította Dreyfus kapitányt.
A zsidósághoz kötődő bűnbakképzés hagyománya mélyen gyökerezett a kollektív tudatban, és ez súlyos válsághelyzetben időről-időre felszínre tört.
Jakov Katznak, a neves izraeli történésznek igaza van, hogy a francia antiszemitizmus a maga korában nem volt sokkal gyengébb, mint a német. Neves képviselői voltak Édouard Drumont, Paul Déroulède, Maurice Barrès és Charles Maurras személyében. Csak a Németországgal való szembenállás okozta, hogy a francia politikai elit az „antiszemita vonalat” akkor elengedte, és például Georges Clemenceau, a „Tigris” is kiállt Dreyfus mellett.
Ugyanakkor Franciaországban és Algériában pogromok robbantak ki az Ügy miatt, és az utóbbiak halálos áldozatokkal is jártak. Franciaország továbbá katonai szövetséget kötött a császári Németország ellen a nyíltan antiszemita politikát folytató cári Oroszországgal.
Polanski filmjében csak néhány jelenetben tűnik fel az a hosszan tartó hatás, melyet az „Ügy” a francia társadalomra gyakorolt. Látjuk, amint a párizsi tömeg a rágalmazás miatt elítélt Emile Zola műveit égeti, és „Mort aux Juifs!” (Halál a zsidókra!) feliratot mázol a kirakatokra, majd betöri azokat.
Érthető módon nem esik szó a filmben arról, hogy negyven évvel a Dreyfus-űgy lezárulása után a németek által legyőzött Franciaországban, a Vichy-rendszerben sajtókampány indult, mely azt sugallta, hogy az 1935-ben meghalt kapitány mégiscsak áruló volt, és a felmentését csak a „zsidó-plutokrata összeesküvésnek” köszönhette.
És ennek a „felmelegített” vádnak a megszállás súlyos viszonyai között sok francia hitelt adott. Ugyanúgy, ahogy 1944-ben magyar közvélemény jelentős része.
Ekkor ugyanis a hazai szélsőjobboldal, a Magyar Zsidókutató Intézet kezdeményezésére a vidéki deportálások idején újra elővette Solymosi Eszter állítólagos meggyilkolásának históriáját, és a Harc című nagy példányszámú hetilap minden számában, egészen 1944 decemberéig közölt hasonló ügyeket…
A lélekmérgezés, a „bűnbakképző agymosás” a negyvenes évek második felében is éreztette hatását Magyarországon. Ugyanúgy, mint az utóbbi évtizedekben, Izraellel kapcsolatban. Erre a fejleményre a zsidó államot a Dreyfus-ügy nyomán megálmodó Herzl Tivadar sem volt felkészülve.
Pelle János összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Csak a jegyzőkönyv miatt:
Meglépet a bírósági eljárás elől azért kénytelen külföldön élni.
„Bár bűnösnek vallotta magát, amikor kiderült, hogy mégis letöltendő börtönt kaphat, pár órával az ítélethirdetés előtt Londonon keresztül Franciaországba utazott, ahol francia állampolgárként nem kellett a kiadatástól tartania. Az ügy egyébként azért nem évült el, mert egyszer bűnösnek vallotta magát, és ráadásul az, hogy azóta sem jelent meg a bíróságon, önmagában is bűncselekmény.”
Csak a jegyzőkönyv miatt:
Meglépet a bírósági eljárás elől azért kénytelen külföldön élni.
„Bár bűnösnek vallotta magát, amikor kiderült, hogy mégis letöltendő börtönt kaphat, pár órával az ítélethirdetés előtt Londonon keresztül Franciaországba utazott, ahol francia állampolgárként nem kellett a kiadatástól tartania. Az ügy egyébként azért nem évült el, mert egyszer bűnösnek vallotta magát, és ráadásul az, hogy azóta sem jelent meg a bíróságon, önmagában is bűncselekmény.”
Amíg kereszténység lesz, addig antiszemitizmus is lesz.
Most aztán jól megsértetted a muzulmánokat. Nem fogják megbocsátani, hogy az ő antiszemitizmusukról egy rossz szavad se volt.
A muszlim antiszemitizmus egy kamu. A muzulmánoknak a zsidókkal igazán csak Jeruzsálem zsidó kézbe vétele óta van baja.
Tudod, en mindig azt dorgolom a magyar antiszemitak orra ala, amikor a nemet, francia, belga kozallapotokra hivatkoznak, hogy az ott a muzulmanokkal erkezo, import antiszemitizmus, mig MO-nak nincs szuksege importra. Tehat en is kulonbseget teszek a behoved, evszazados europai antiszemitizmus es a mar emlitett, nehany evtizedes jelenseg kozott. (Nem banom, szamold Jeruzsalem elfoglalasa ota, de az is mar tobb, mint 50 ev.) De azt allitani, hogy a mar szazas nagysagrendu aldozatokat kovetelo (europai) muszlim antiszemitizmus kamu lenne, ezt magyarazd annak a zsidonak, akit megoltek.
Maga a fogalom kamu, nem az aktuális muszlim zsidóellenesség, ezt kéne vhogy megérteni. Nem minden zsidóellensség antiszemitizmus ui. Az antiszemitizmus a keresztény vallási identitás és ideológia része. Ilyen értelemben ami antiszemitizmusnak nevezhető, az mindenképpen a keresztény spirituális identitásból ered.
Ezen nem vitatkozom veled, mert szerintem is a ket ideologianak alig van koze egymashoz. De ettol a baloldali antiszemitizmus meg letezik, ha akarod, nevezheted Izrael-ellenessegnek, zsidogyuloletnek, de attol meg kellemetlen. Es az erintettet kevesse vigasztalja, hogy mas ideologiai alapon bantjak mondjuk Belgiumban, mint a nagyapjaval tettek.
A baloldali antiszemitizmus gyökerei szintén a kereszténységhez vezetnek.
Tehat az az egyetemista, aki Angliaban vagy az USA-ban a palesztinokkal szolidaris, es tuntet az izraeli termekek bojkottja ellen, semmi koze a keresztenyseghez, a zsidoellenessege abszolut politikai alapu, minden kereszteny hatter nelkul….szoval az ilyen, nem is tudja, de valamilyen kereszteny gyokeru ideologia fogja? Sot, a mellette tunteto arab, perzsa diak is?
Igen, de ezt elvontan kell nézni. Nem véletlen a mondás, hogy „Jézus volt az első kommunista”…
Ez vallásfüggetlen dolog.
Rosszul tudod. Bizonyára lógtál a töri órákról.
Az antiszemitizmusnak a keresztenysegben levo gyokereit senki sem vitatja, es ha a szobanforgo kijelentesedet akar 50 evvel ezelott teszed, senki nem vitatna. De a 21. szazadban mar letezik es egyre erosodik egy Izrael-ellenessegen alapulo antiszemitizmus, amit nem kimondottan a keresztenyek kepviselnek: eloszor is muzulmanok, masodszor az u.n. baloldali antiszemitizmus.
A végső alap ettől még ugyanaz.
Mint irtam, az alapokon nincs vita. A kijelentesed, miszerint „Amíg kereszténység lesz, addig antiszemitizmus is lesz”, valtott ki bizonyos hozzaszolasokat, a muzulman es a baloldali antiszemitizmussal kapcsolatban. Mert ezek elvben tulelhetik a keresztenyseget is, hiszen semmi kozuk mar ahhoz.
Félreértesz. A végső fundamentum a szellemi alap, mint szellemi gyökér. Ez pedig a christianista metafizika és etika mint ideológia – ez utóbbiak ui. alapvető világnézetet formálnak, minthogy mélyen bele vannak ivódva a néplélek spiritualitásába.
Mint irtam, semmi vita a fundamentumon. De az Izrael-ellenesseg, az ebbol fakado zsidogyulolet, a baloldali antiszemitizmus egy olyan oldalhajtas, ami mar reg onallo eletet el. Azon vitatkozhatsz, hogy a brit vagy az amerikai egyetemista pontosan milyen alapokon gyuloli Izraelt, de pl. a perzsak, vagy a francia muzulmanok zsidogyulolete kizarolag az iszlam – zsido konfliktuson alapszik. Ez utobbit mar nehez lenne szoros osszefuggesbe hozni a keresztenyseggel, es foleg azt hinni, hogy annak letetol fuggne a lete.
please stop
Csak a jegyzőkönyv miatt:
Meglépet a bírósági eljárás elől azért kénytelen külföldön élni.
„Bár bűnösnek vallotta magát, amikor kiderült, hogy mégis letöltendő börtönt kaphat, pár órával az ítélethirdetés előtt Londonon keresztül Franciaországba utazott, ahol francia állampolgárként nem kellett a kiadatástól tartania. Az ügy egyébként azért nem évült el, mert egyszer bűnösnek vallotta magát, és ráadásul az, hogy azóta sem jelent meg a bíróságon, önmagában is bűncselekmény.”
Persze, és Weinstein is bűnös. Miért? Mert férfi, tehát jobban teljesít a nőknél.
Persze, és Weinstein is bűnös. Miért? Mert férfi, tehát jobban teljesít a nőknél.
Na még egyszer: Polansnki megszökött a bíróság elől. Ezt sehol nem tűrik el.
1. Bűnösnek vallotta magát
2. A lány már felnőttként polgári pert indított a rendező ellen, melyet peren kívül rendeztek (a megállapodás részletei nem ismertek, sajtóértesülések szerint 500 ezer dollárban, azaz több mint 110 millió forintban egyeztek meg).
Mi a kérdés?