1920. szeptember 21-én szavazta meg a magyar nemzetgyűlés a numerus clausus törvényt, amely kizárta a zsidó diákok jelentős részét az egyetemekről.
Az első világháborút követően Magyarország hozta meg az első antiszemita törvényt Európában – olvasható a Holokauszt Emlékközpont honlapján.
A politikai antiszemitizmus 1919-ben a Tanácsköztársaság idején felerősödött, majd később, Horthy Miklós hatalomra kerülését követően államilag elfogadottá vált. Az egyetemeken az úgynevezett „keresztény-nemzeti hallgatók” a zsidó diákok eltávolítását követelték, és erre a kormány a numerus clausus törvénnyel válaszolt.
1920 szeptemberében a Teleki Pál miniszterelnök vezette kormány beterjesztette a numerus clausus törvényt. A 219 fős nemzetgyűlésből összesen 64 képviselő vett részt a szavazáson. Közülük 57 képviselő (26%) szavazott a törvény mellett, 7 fő ellene. Többen is azzal tiltakoztak, hogy nem mentek el a szavazásra, például Teleki Pál vagy Klebelsberg Kunó sem.
A numerus clausus törvény kvótákat vezetett be, és kiszabta, hogy az egyetemekre csak nemzetiségi arányban jelentkezhetnek diákok – írja a Rubicon.
1920-ban a diplomások 22,4 százaléka volt zsidó, miközben körülbelül a népesség 6 százalékát adták, így a törvényt követően sok fiatal kényszerült arra, hogy elhagyja az országot és külföldre menjen tanulni, vagy vidéki városban jelentkezzen egyetemre.
A numerus clausus elkezdte megsemmisíteni a kiegyezéssel megvalósult zsidó emancipáció eredményeit, és később precedensként szolgált az 1938-tól meghozott zsidótörvények számára. Ez volt az első alkalom, hogy az 1867-es emancipáció óta egyenlő jogú magyar állampolgároknak tekintett magyar zsidókra ismét nemzetiségként hivatkoztak.
