Megmutatták az intézet vezetői, milyen is az egyetlen magyar Nobel-díjas íróról elnevezett kutató-villa, amely a fenntartó szándéka szerint nem múzeum, hanem egy 21. századi értékmentés terepe lesz.
A sajtó munkatársait kedden délelőtt Schmidt Mária történész, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatója és az intézet vezetői kísérték körbe a Benczúr utcai létesítményben.
Az alapítvány az író hagyatékáról Kertész özvegyének fiával folytatott pereskedése után 2019 januárja óta gondozza jogtisztán a hatalmas életművet. A történet középpontjában egy szerződés állt, amelyben a Nobel-díjas író régóta betegeskedő özvegye tíz nappal a halála előtt odaajándékozta Schmidt Mária közalapítványának Kertész szerzői jogait és házi könyvtárát. Most pedig
elérkezettnek látták az időt arra, hogy a hivatalosan 2017-ben, mintegy 2.7 milliárd forintból létrehozott intézet terveiről a nyilvánosság előtt adjanak hírt.
A Budapest egyik legszebb utcájában található épület 1910-ben épült egy vasipari mágnás, Eisele Vilmos családja számára. A gyönyörű kerttel rendelkező, több mint ezer négyzetméter alapterületű, három emeletes Eisele-villa 1945 után az állam tulajdonába került, hosszú évekig időseket gondoztak falai között.
Az épület a főváros ingatlanállományához tartozott, azonban az utóbbi évtizedekben az egykori nagypolgári miliő szinte teljesen kikopott a patinás házból. Ezt a letűnt idők polgári légkörét értelmezték újra Schmidt Máriáék azután, hogy 762 millió forintért megvették a házat, és mintegy kétmilliárd forintért teljesen felújították.
A több éves szakmai és építészeti előkészület után az intézet hivatalosan – ha a járványügyi helyzet engedi – október 8-án tartja első nyilvános rendezvényét, Sziveri János író munkásságát mutatják be közönségüknek. Merthogy
a Kertész Imre Intézet nem csak a Sorstalanság alkotójára fókuszál, hanem négy másik jelentős író – Petri György, Pilinszky János, Arthur Koestler és Sziveri János — hagyatékának is a gondozója.
Az intézet utólagos pontosítása szerint „Petri György, Pilinszky János, Arthur Koestler hagyatékrészének, és Sziveri János teljes hagyatékának a gondozója.”
Tisztelegvén a szerzők előtt, Juha Richárd Munkácsy-díjas szobrász öt mellszobrot készített róluk mintázva, amelyeket a kertben, a ház mellett helyeztek el.
Mind az öt szerző munkájával kapcsolatos hivatalos kiadási engedélyeztetés tehát a közalapítvány hatáskörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag ők dönthetik el, mikor és hogyan, például milyen előszóval, fülszöveggel és borítóval jelenhetnek meg Kertész és a többi szerző munkái — az intézet utólagos tájékoztatója szerint ez az állításunk nem felel meg a valóságnak.
Az író életében megjelent művek a külföldi kiadásainak jogait birtokló Rowohlt kiadó a szerző halálától számított 70 évig nekik utalja majd a jogdíjakat. Az író halála után megjelenő publikálatlan művek világjogairól a közalapítvány rendelkezik — pontosított az intézet sajtóosztálya.
Na de miért is lenne meglepő, ha bevételt is generálhat a külföldön egyik legismertebb magyar szerző a fenntartónak? Az, ami ebben az épületcsodában van, minden látogató számára egyértelművé válhat majd: nagy tételben és a szolidságtól igencsak elrugaszkodottan zajlott az újraértelmezés.
Itt egy ötcsillagos luxusszállodára emlékeztető keretben álmodták meg a jövő kutatóinak terepét és a főváros legújabb elit találkozóhelyének ötvözetét.
Elismerésre méltó módon rekonstruálták az épület központi belső terében található eredeti faburkolatú mennyezetet és a főlépcsőt. Szemkápráztató stílusban idézték meg a szecesszió üde árnyalatait adó falakat is némely szobában, és a külső, kisebb teraszok is varázslatosra sikerültek, azonban mindehhez olyan mázas tartalmat — aranyozott mór stílusú elemeket — is csoportosítottak, ami kissé az értelmezhetetlen luxus felé mutat.
Ez a kontraszt olyan puritán írók esetében mint Kertész, Pilinszky, vagy éppen Petri igencsak disszonánsnak hat. És akkor még nem is említettük azt a tűzpiros zongoracsodát, amelynek piaci ára több tízmillió forint (három éve 76 millióra taksálták). És bár tudjuk, Kertész rajongott a zenéért, a “Bogányi-Ferrari” igencsak érdekes választás. Bár abban bízhatunk, hogy külön ezért most nem kellett fizetni, hiszen egy sajtóértesülés szerint öt éve az állam 10 darabot vett belőle.
Az épület bemutatása után a vendéglátó főszereplők részletesen kitértek a missziójukra is. Schmidt Mária úgy fogalmazott, hogy feladatuk “nem egy múzeum működtetése lesz, hanem egy 21. századi körülmények közötti értékmentés.”
Arra a kérdésünkre, hogy vajon szerinte Kertész hogy érezné magát ebben az épületben, azt mondta, “biztosan jól”, egyfajta elégtételt is érezhetne a múlt mellőzöttsége miatt.
A főigazgató hozzátette, nem véletlen, hogy ők kezelhetik az író hagyatékát, Kertésszel ugyanis az 1970-es évek közepétől egészen az író haláláig ápolta ismeretségét.
Szabó Tamás, az intézet programigazgatója és Hafner Zoltán kutatási igazgató a nyilvános sajtóbejárás végén részletesen ismertette az intézet működésére és legfőbb feladataira vonatkozó információkat: évi 600 millió forintos költségvetésből gazdálkodhatnak, oktatási és kulturális rendezvényeket fognak szervezni. A kutatók október 23-a után kezdhetik majd el az életművek feltárását.
Egyelőre ugyanis az alagsori kutatói helyiségek még nem készültek el, ezért oda nem is engedtek betekintést. Remélhetőleg azonban ősztől ott dolgozhatnak majd ösztöndíjasok, kutatók, fordítók. Az épülethez tartoznak apartmanok is, hogy ne csak fővárosi filológusok számára legyenek hozzáférhetőek a több tízezer oldalas irodalmi hagyatékok.
Kertész Imre életműve nagyrészt még mindig feltáratlan, sok új kutató számára nyílik most lehetőség arra, hogy több nyelven is feldolgozza és publikálja a Nobel-díjas szerző munkáit
— fogalmazott Hafner Zoltán. Az intézet mindehhez a feltáráshoz ösztönző, kutatói programokat hirdet meg.
Nemcsak őrizni, hanem bővíteni is kívánják a Kertész-hagyatékot. Elsősorban magántulajdonban lévő kéziratokat, leveleket, dokumentumokat, de az idegen nyelven megjelent kiadásokat, szakirodalmat is próbálják felkutatni — tette hozzá Hafner, aki szerint az elmúlt évek munkáját mutatja, hogy
előkészületben van Kertész Imre 1958-1962 közötti naplójegyzeteinek kiadása, valamint Lét és írás címmel az író által összeállított, a Sorstalanság keletkezését dokumentáló naplójegyzetek.
A villában – amelyet teljesen akadálymentesre terveztek — műtárgyak tárolására is alkalmas raktárhelyiséget és tetőtéri konferenciatermet is kialakítottak, mindezek mellett további kisebb rendezvény- és szemináriumi termek, kutatóhelyek, tárgyalók, irodák is helyet kaptak. Az Intézetnek van könyvtára, de csak helyben használhatóak a példányok a kutatói munkához – tették hozzá.
