Egy átlagember többet tud ma a holokausztról, mint 20-25 évvel ezelőtt, mégis valahogy ma sem tudjuk teljes mélységében átérezni a tragikus eseménysort — ezt mondta a Holokauszt Emlékközpont igazgatója a Mandinernek.
Az igazgató emlékeztetett arra, hogy Magyarországon a holokauszt tudományos értelmezése – hogy mi történt Magyarországon a ‘30-as, ’40-es években – igazából csak a ‘80-as években indult el. A nyugathoz képest úgy 20 éves késésben voltunk.
Mint Kovács Tamás mondta: a holokauszt-tagadás talán sohasem volt annyira jellemző, a relativizálás jobban benne volt a közbeszédben.
„Visszaszorulásában a Btk.-nak nyilvánvalóan volt valamiféle hatása, de vagyok annyira naiv, hogy azt merem gondolni: egyre inkább ciki, ha valaki a holokauszttal viccelődik, azt relativizálja”
— mondta az igazgató, aki szerint „azok, akik professzionálisan, történészként a holokauszttal foglalkoztak vagy foglalkoznak, a holokausztot egyöntetűen a magyar társadalom tragédiájaként definiálták, definiálják.”
Kovács Tamás ugyanakkor rámutatott arra is, hogy az 1900-as és az 1910-es népszámláláson a történelmi Magyarország területén a magyarok aránya az 50 százalék fölé csúszott – de a magyar állami statisztikákban sohasem az etnikumot, hanem az anyanyelvet kérdezték; míg a korabeli Európa számos országában a zsidóság etnikum volt –, a magyarországi zsidók döntő többsége pedig magyar anyanyelvűnek vallotta magát.
A magyarok arányának százalékos átfordulása, többsége ennek is betudható, a magyar zsidóságban volt egy magyarosodási szellem már a 19. század derekától — érvelt a történész.
Kovács Tamás úgy látja, hogy a magyarországi zsidóságot szociológiai értelemben lehet baloldalinak jellemezni, de a világ az utóbbi időben óriásit változott, mások a hatások, mások az élmények és mások a tapasztalatok. „Érdemes körbenézni a világban, de legalábbis Európában. Látjuk, hogy az európai baloldal válságban van, és erősödik az antiszemitizmus. Franciaországból évente több tízezer ezer zsidó vándorol ki Izraelbe az erősödő antiszemitizmus és Izrael-ellenesség (anticionizmus) miatt, amit egyértelműen a muszlim hátterű bevándorlók számának növekedésére lehet visszavezetni.” — mondta a történész.
Az igazgató szerint a háború után – ha úgy tetszik – mindegyik magyar kormánynak kötelessége lett volna egy emlékhely vagy egy múzeum alapítása. „És ebben a kontextusban is van egy dolog, amiről viszonylag keveset beszélünk, ami nem tudatosodott a magyar társadalomban: a magyaroknak oly kedves városok, mint Kolozsvár, Kassa, Nagyvárad, Máramarossziget vagy Szatmárnémeti jelentős zsidó közösséggel bírtak, ezek pedig magyar anyanyelvű zsidó közösségek voltak.
Hogy 1945 után ezekben a városokban a magyar anyanyelvűek száma drasztikusan lecsökkent, az oda vezethető vissza, hogy az akkori magyar államhatalom hathatós segítségével egy nagyszámú magyar ajkú, magyar kultúrájú közösséget deportáltak… És ezzel az ottani magyar közösség egy jelentős részét elvesztette” — fogalmazott a történész.
Kovács Tamás szerint egyelőre nem sikerül a jobboldal kitörése az antiszemitizmus stigmájából. „Ennek az egyik oka, hogy van egy mély beidegződés, hogy a magyar jobboldal en bloc antiszemita. Ami ebben a formában, így természetesen nem igaz – ahogy a zsidó közösséget, úgy a mai vagy a Horthy-korszakbeli jobboldalt sem lehet homogenizálni. (…) Az lehetne a nagy áttörés a történetben, ha a magyar történelmet próbálnánk úgy tekinteni, hogy voltak benne szép, sikeres, jó korszakok, és voltak olyanok is, amelyekben a politikai vezetők hibákat követtek el, rossz elveket választottak maguknak. Ez utóbbiaktól pedig el kellene elhatárolódni” — mondta Kovács Tamás, aki szerint mivel az állam bocsánatot kért a holokausztért, így most már a jövőbe kell tekinteni.
„Ha a mindenkori magyar kormány komolyan gondolja ezt, ha szembenéz és érti, hogy milyen veszteséget okozott a holokauszt a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek, és mindent megtesz az oktatás és a tudomány terén, hogy ez a tragikus történet a magyar társadalomban tudatosuljon, akkor sokat tett.” — vélekedett a történész, aki szerint a Holokauszt Emlékközpont egyre inkább szervesen beépül az emlékezéskultúrába.
