Száz évvel ezelőtt, a jogcsorbító és megalázó numerus clausus törvény árnyékában, Haller István (1880–1964) vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyetemek mellett a középiskolákból is elzárta a zsidó fiatalok javát.
Bevezették, hogy a tíz-tizenegy éves gyerekek vizsgát tegyenek arról, alkalmasak-e a gimnáziumok vagy reáliskolák első osztályaiba lépni. 1920. augusztus utolsó hetén és szeptember első napjaiban tartották meg a vizsgálatot, melyből „kiderült”, hogy a zsidó diákok 90 (!) százaléka alkalmatlan a középiskolai oktatásra.
Külön magyarázni sem érdemes, hogy nem a tudás, hanem a vallási rubrika alapján történt a válogatás. Azokba a régi, nagynevű középiskolákba, ahová addig 70–80 zsidó gyermek járt, oda most 2–3 főt vettek fel…
A vizsgaeredmények után általános pánikhangulat lett úrrá a fővárosi zsidó polgárság körében, akik ezután igyekeztek a hitközség által fenntartott oktatási intézményekbe íratni a gyermekeiket.
Csakhogy, az 1919-ben elindult pesti zsidó gimnázium hiába kapta meg a nyilvánossági jogot, a minisztérium az első osztályban még itt is létszámstopot írt elő. A leánygimnáziumba a 149 jelentkező közül 80 főt, a fiúgimnáziumba pedig a 136 felvételiző közül 90-et tudtak felvenni.
Az oktatásból teljesen kiszorított diákok elhelyezését a hitközség úgy próbálta megoldani, hogy a polgári iskoláiba vette fel őket, ahol az osztályok száma – valószínűleg csak figyelmetlenség miatt, de – hatóságilag nem volt limitálva, így akár három vagy négy párhuzamos osztályt is indíthatott.
Érdemes néhány mondatban megemlékezni arról, hogy az ország legnagyobbja, a pesti hitközség hogy állt a zsidó középiskola felállításához. Mélyebb témaként csak 1895 körül jelentkezett, de
a grémium akkor is azt hangsúlyozta, hogy ha komolyan akartak volna foglalkozni egy felekezeti gimnáziummal, akkor már megteremtették volna az ahhoz szükséges anyagi feltételeket, azonban nem kívánják a zsidó ifjakat elkülöníteni a más vallású kortársaiktól;
Mezei Mór (1835–1925) Lipótváros országgyűlési képviselője, később az Izraeliták Országos Irodájának elnöke, 1898-ban így nyilatkozott:
„[…] nem látnánk előnyt abban, hogy azon felekezeti iskolából, oly iskolai padokból kerüljenek az egyetemre ifjaink, ahol más felekezetei ifjakkal nem érintkeztek, ahol a magyar nemzet közös szelleme közvetlen érintkezésnek behatása alatt nem állhattak. […] foglalkoztunk e kérdéssel abban az időben, midőn igen tehetséges zsidó tanárok nem bírtak tanszékhez jutni […]
Ezeknek a tanároknak érdekében, igenis kérdés merült föl, vajon nem szükséges-e a felekezeti középiskola felállítása. De örömmel beismerem, ez az idő elmúlt, ennélfogva ez a szempont is elesett és én nem látom szükségét annak, hogy a mi felekezetünk középiskolát állítson fel.”
A Mezei és hozzá hasonlók asszimilációs elvei alapján tehát elodázták a zsidó középiskolát. Az egyre nagyobb vallástalanság miatt mintegy tíz évvel később született meg az elhatározás, hogy mégis életre hívják a zsidó gimnáziumot. Aztán a munkálatokat hátráltatta az első világháború, sokan már a félkész építkezés feladása mellé álltak, azonban az egyre erősödő antiszemitizmus feltette a pontot az i-re.
Az antiszemitizmus életre hívta az első magyarországi zsidó gimnáziumot, majd a numerus clausus folytatta azok sorát.
A hitközség grandiózus középiskolai komplexuma, melyet eredetileg Lajta Béla (1873–1920) tervezett az Abonyi utcában, 1913 óta vajúdott, a falai tető nélkül meredeztek az égnek. Átmeneti megoldáshoz kellett folyamodni, a leánygimnáziumot az Andrássy út sarkán álló (Munkácsy Mihály utca 5–7.) zsidó árvaház első emeletén, a fiúgimnáziumot pedig a Wesselényi utca 44-ben álló zsidó polgári iskolában szállásolták el – utóbbinál a helyszűke miatt 1922-ben már váltakozó módszerrel, azaz délelőtti és délutáni váltásban voltak kénytelenek tanítani a két iskolai szinten.
A Lajta-féle – még mindig félkész – épületbe 1923 őszétől kezdtek beköltözni, és ekkortól működött a benne kialakított zsinagóga is. A teljes befejezés és ünnepélyes átadás csak 1932 nyarán történt meg.
És eddig csak Budapestről volt szó, pedig a probléma vidéken talán még rosszabb helyzetet eredményezett, melyet csak néhány helyen tudtak orvosolni felekezeti gimnázium megnyitásával.
A trianoni Magyarországon Budapest mellett egyedül Debrecenben állítottak fel zsidó gimnáziumot, melynek első évfolyama 1921 szeptemberében indult el. Érdekes idézni, hogy az előkészületekkor az új líceum megnyitását a nyilvánvaló okok mellett hazafias szemponttal is indokolták:
„A nagy áldozatokat követelő dicséretes lépésre az indította a debreceni hitközséget, hogy a zsidó tanulók a debreceni felekezeti (református és róm. kath.) főgimnáziumokból, helyszűke miatt, már tavaly nagyszámban kiszorultak és az idén még kevesebb zsidó tanuló fog a felekezeti gimnáziumokban elhelyezést nyerni.
Ezenkívül az a hazafias szempont is vezérli a hitközség vezetőségét az új középiskola felállításánál, hogy módot nyújtson a közeleső, de jelenleg – sajnos – idegen uralom alatt álló területen lakó hittestvéreknek, hogy gyermekeiket magyar nyelven és magyar szellemben nevelhessék.”
A cívisvároson kívül vidéken még Miskolcon merült fel egy újabb izraelita líceum gondolata, ám ez csak terv maradt.
A nagymagyarországi zsidó gimnáziumok szintén a környéken, az ország keleti, északkeleti részében voltak, időrendi sorrendben a következő városokban: Temesváron (Timișoara, Románia) 1919-ben, Nagyváradon (Oradea, Románia) és Kolozsváron (Cluj-Napoca, Románia) 1920-ban, Munkácson (Mukacsevo, Ukrajna) 1923-ban, de hivatalosan elismerve csak 1925-ben (ez annyiban különbözött a többitől, hogy itt a diákságot héberül oktatták, erősebb cionista szellemben), Ungváron (Uzshorod, Ukrajna) pedig 1934-ben.
Források:
„A pesti izr. hitközség uj reálgimnáziumai”, Egyenlőség, 1932. 52. évf. 38. szám, 5. o.
„A zsidók kiszorultak a középiskolából”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 36. szám, 1. o.
„Fölépítik a zsidó leánygimnáziumot”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 33. szám, 4. o.
„Fölvilágositásul.”, Egyenlőség, 1898. 17. évf. 20. szám, 4–5. o.
„Hirek – A zsidó gimnáziumból.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 36. szám, 10. o.
„Megnyilnak a zsidó iskolák”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 35. szám, 6. o.
„Uj zsidó főgimnázium Debrecenben.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 33. szám, 3. o.
