Ronni Gamzu professzort hónapokig tartó politikai huzavona után július végén bízta meg Benjamin Netanjahu miniszterelnök a koronavírus-projekt menedzselésével, de máris elvesztette a szakmai tekintélyét.
Gamzu kinevezése másfél éves kormányalakítási válságot követően az új Netanjahu-Ganz egységkormány belső összecsapásai közepette szakmai érdemeinek elismerése mellett inkább politikai megfontolások alapján történt.
A COVID-19 válság még újnak számító márciusi első hulláma idején Izrael nemzetközi viszonylatban is elismert zárlat bevezetésével úgy tűnt, hogy hetek alatt túljut a válságon. A miniszterelnök különösebb biztonsági korlátozás nélkül fokozatosan feloldotta a zárlatot szabad utat engedve a gazdaság újraélesztésének.
Megfelelő óvintézkedések hiányában azonban rövid időn belül a fertőzöttek száma ugrásszerűen megnövekedett. Az újabb válságot az egészségügyi minisztérium megfelelő terv és koordináció híján nyilvánvalóan nem tudta kezelni.
A fertőzöttek és a halottak számának látványos növekedése, valamint a gazdasági és politikai káosz közepette az izraeliek szinte messiásként üdvözölték az országos szaktekintély, Ronni Gamzu professzor utolsó pillanatban történt kinevezését.
Beiktatása után Gamzu magabiztosan, szakmailag megalapozott programmal állt elő: „jelzőlámpa-terve” hatékony megoldást ígért, számolt az ország aktuális gazdasági és egészségügyi adottságaival.
Elvben és gyakorlatban azonban semmi sem ugyanaz.
A professzor terve egyrészt a politikai érdekek, másrészt pedig a korábbi értelmetlen vírusrendeletekbe belefásult és a politikai vezetésből kiábrándult izraeliek ellenállásán bukott meg.
A kinevezése óta eltelt néhány hét alatt “majdnem” teljes hatáskörrel felruházott Gamzu professzor szakmai tekintélye a politikai érdekek süllyesztőjébe került. Ráadásul a látványos eredmények elmaradása miatt lassan, de biztosan az izraeliek érdektelenségébe ütközött. Közben a járvány okozta egészségügyi helyzet tovább romlott, a koronavírus miatt elhunytak száma túllépte a lélektani ezres határt.
A professzor először a 9000 jesiva-hallgató izraeli beutaztatása, majd az umáni zarándoklat vészhelyzeti betiltása miatt került az ultraortodox politikai érdekekkel és saját elveivel is szembe.
Jákov Litzman, a Jahadut Hatora vezetője többször is lemondásra szólította fel a professzort, amiért az szerinte “érzéketlen” intézkedésivel hatáskörén túllépve beleszólt a politikai vezetés munkájába.
Ilyen előzmények után a másfél hónapja még életmentőnek tartott “jelzőlámpa-rendszert” többször is leszavazta az izraeli kabinet. A miniszterelnök a „vörös” jelzést többnyire arab és haredi közösségre vonatkoztatta, ott rendelt el éjszakai kijárási tilalmat.
Végül pedig Gamzu és stábja, valamint az egézsségügyi miniszitérium vezetői, köztük Edelstein miniszter, karanténba vonultak.
Az utolsó szó jogán a professzor még a karantén előtt sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy Izrael magas fertőzöttségű területeinek, vagyis „vörös” városainak halálozási rátája a világon a legmagasabbak közé tartozik.
„Nincs sok ilyen ország a világon. Meg kell védenem a lakosokat. Amit csinálunk, az nem kellemes a lakosok számára, ugyanakkor védi őket. Ez egy eszköz a fertőzési ráta csökkentésére” — mondta, és arra kérte az izraelieket, hogy működjenek együtt, mivel:
„Meg kell állítanunk a fertőzések melegágyának számító összejöveteleket, különösen a vörös városokban… Meggyőződésem, hogy a vörös városok narancssárgává válhatnak”
— utalt Gamzu a kormány “jelzőlámpa” programjára, amely a városokat “vörös”, “narancssárga”, “sárga” vagy “zöld” besorolással látja el fertőzési szintjük alapján.
Az érintett közösségekben bevezetett kijárási tilalom első két éjszakája után azonban úgy tűnik, hogy az izraeliek országos szinten dacolnak a kormányzati utasításokkal.
A média szerint a rendőrség hét esküvőt oszlatott fel kedd éjszaka a “vörös” városokban és közösségekben, ahol egy héten át este 7 és reggel 5 között kijárási tilalom van érvényben, de a “narancssárgának” számító Haifán is a Jahadut Hatora képviselőjének jelenlétében nagy létszámú ortodox esküvőről, valamint világi zenés-táncos partiról is készültek felvételek.
A legfrissebb adatok szerint az eddigi legmagasabb, 4.146 regisztrált fertőzött mellett 1.086 az elhunytak, 148 a lélegeztetőn levők, 482 a súlyos és 991 a kórházban kezeltek száma. Az egészségügyi minisztérium a fertőzés tovább terjedésének megakadályozása érdekében azonnali zárlat bevetését sürgette, amellyel a rendeletek betartásáért felelős megbízott rendőrfőkapitány, Moti Cohen is egyetért.
Az egyhetes kijárási tilalom a vörös zónákban elvileg a jövő hét végén kezdődő őszi ünnepek előtt, szeptember 15-én ér véget, amikor a miniszterelnök Washingtonban lesz az Ábrahám-egyezmény aláírása alkalmából tartott ünnepségen.
Ábrahám (arab) népével békét kötni, úgy látszik, jelenleg sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint hatékony megoldást találni, illetve jobb híján országos zárlatot elrendelni, amelyhez a korona-kabinet jóváhagyása mellett Kneszet-szavazásra is szükség van.
A háromlépcsős zárlathoz kapcsolódó korlátozások bevezetése a miniszterelnök washingtoni útja előtt az utolsó órában, vasárnap kerül a parlament elé jóváhagyásra.
A kormányból már a kabinetülésen is nyolcból négyen ellene szavaztak, köztük Jiszrael Katz (Likud) pénzügy-, Amir Peretz (Munkapárt) gazdasági és Jizhar Sai (Kék-Fehér) tudományügyi miniszter.
Jákov Litzman az ultraortodox Jahadut Hatora nevében természetesen szintén az országos méretű zárlat ellen szavazott mondván, hogy Netanjahu és Gamzu tönkre akarja tenni a Tisri ünnepek szentségét.
A vasárnap szavazásra kerülő zárlat részletei nagyjából ismeretesek, kivéve az imák tartására vonatkozó rendeletek részletei, amelyről Litzman ellenállása miatt a szombat bejövetele előtt még nem sikerült megállapodást kötni.
Az ellenzék vezető képviselői szerint megfelelő gazdasági és egészségügyi terv hiányában a zárlat után semmi sem fog változni beleértve a halálozási ráta növekedését.
Az utolsó reményt az jelentheti, már ami az élet könyvébe való beírást és a halálozási ráta csökkenését illeti, hogy Gamzu professzor már korábban a jom kippuri szlichotnak megfelelően bocsánat kéréssel fordult mindenkihez, akit akaratán kívül megsértett a haredi rabbiktól kezdve a kényelmetlen rendeletekkel sújtott izraeli állampolgárokig.
