Az augusztus 13-án bejelentett, Izrael és az Emírségek közti békemegállapodás alaposan megváltoztathatja a Közel-Keletet és utat nyithat más országok előtt hasonló megállapodások megkötésére. Sőt, úgy tűnik, ezt a folyamatot a palesztinoknak sem sikerül megakadályozni.
Sajtóértesülések szerint a Moszad vezetői komoly megbeszéléseket folytatnak a bahreini vezetéssel, mely akár azt is eredményezheti, hogy a két állam még szeptember folyamán megállapodik a diplomáciai kapcsolatfelvételben.
Joszi Cohen, a Moszad vezetője három hete találkozott az öböl menti ország miniszterelnökével, Khalifa bin Salman al-Khalifával, értesülések szerint a békéért cserébe Izrael hozzájárulna, hogy Bahrein fejlett fegyvereket vásárolhasson az Egyesült Államoktól, ahogy ezt tette az Emírségek esetében.
A jelek egyértelműen a két ország közti normalizálódási folyamatra utalnak.
Múlt csütörtökön Bahrein engedélyt adott arra, hogy minden Izrael és az Emírségek közti repülőjárat használhassa légterét, miután hasonló lépést tett az Öböl legnagyobb és legbefolyásosabb országa, Szaúd-Arábia is.
A bahreini vezetés mind Mike Pompeo amerikai külügyminiszter, mind pedig Jared Kushner főtanácsadó tudtára adta, hogy ragaszkodik a 2002-ben megfogalmazott arab béketervben foglaltakhoz, ám miután amerikai diplomáciai csoportok igyekeztek Bahreint is meggyőzni, hogy kövesse az Emírségek példáját, elképzelhető, hogy az Öböl-menti királyság csak idei-óráig ragaszkodik álláspontjához.
A zsidó állam és az Öböl-menti arab országok közt változófélben lévő viszonynak számos oka van. Egyrészről összeköti őket a közös ellenség, az iráni síita rezsim hatalmi törekvéseivel szembeni fellépés, másrészről az a felismerés, hogy a térség békéjét és szorosabb gazdasági együttműködését az a palesztin vezetés hátráltatja és akadályozza meg, mely nem hajlandó semmiféle kompromisszumra és a realitások figyelembevételére.
A januárban bemutatott amerikai közel-keleti rendezési terv alapjában változtatta meg az Izrael és a palesztinok kapcsolatának rendezéséről alkotott korábbi elképzeléseket,
miután olyan tabu kérdéseket vett le az asztalról, mint Izrael állam létének megkérdőjelezése, Jeruzsálem státusza vagy a palesztin „menekültek” ügye.
Az amerikai vezetés egyértelműsítette: miután a korábbi törekvések rendre kudarcba fulladtak, csak úgy lehetséges eredményre jutni, ha változtatnak az eddig érinthetetlennek hitt szabályrendszeren.
A Közel-Kelet minden jel szerint belefáradt abba, hogy miközben a palesztinok minden kompromisszumos javaslatot csípőből utasítanak el, végeláthatatlan mennyiségű pénzt emésztenek fel, bármilyen eredmény felmutatása nélkül.
Mindeközben a palesztin terrorizmust bőkezűen támogató Irán egyre nagyobb befolyást szerez a térségben, veszélyezteti a szunnita többségű országok pozícióit, kereskedelmi és gazdasági érdekeit és regionális hatalmi pozícióra törekszik.
Az a tény, hogy az iráni agresszió elleni küzdelmet Izrael vezeti, természetes szövetségessé teheti őt a fenyegetettségtől legalább annyira rettegő arab államok számára.
„A dolgok megváltoztak és nem csinálhatunk minden úgy, mint eddig” – mondta Tamim bin Hamad al-Thani sejk, katari emír arra vonatkozólag, hogy először merül fel annak lehetősége: Katar megvonja támogatását a gázai övezetet uralma alatt tartó Hamásztól.
Közel-keleti hírszerzési források úgy vélik, az emír készen áll azt segíteni, hogy Donald Trump megnyerje a novemberben esedékes választásokat és folytassa elnökségét azzal, hogy eltávolodik a radikális Amerika-ellenes erőktől. A Hamász támogatása rontotta Katar amerikai megítélését, hiszen az ország az amerikaiak szemében „rossz csapathoz” tartozott.
Az első kárvallottjai a katari pozíció megváltoztatásának a Hamász, és az azt fenntartó Muzulmán Testvériség.
Jared Kushner amerikai elnöki tanácsadó múlt heti dohai látogatása után az említett források szerint Tamim sejk arra utasította segítőit, hogy tájékoztassák a Hamászt, a katari készpénz folyamatos áramlása a Gázai-övezet elszegényedett lakosságához már nem garantált. A sejk arra figyelmeztetett, hogy a legutóbbi 30 millió dolláros átutalás „nem politika” volt, mindössze „egyszeri segítség”, és a további támogatás a Hamász viselkedésének függvénye.
Tamim sejk ugyan szorosan figyelemmel kíséri az amerikai elnöki választások eseményeit, mielőtt végleg elkötelezné magát, az elnökválasztási esélyek jelenlegi állása azonban arra késztette a katari vezetést, hogy bátrabban mutassa álláspontját a favorizált amerikai elnökjelölt mellett.
