Az Oroszországban élő zsidó közösségek biztonságban érzik ugyan magukat, de aggódnak, hogy eljöhet az idő, amikor a bajnokuknak tekintett Vlagyimir Putyin elnök távozik a hatalomból — derül ki a legújabb kutatásból.
„Sokan, de talán mindenki meg van győződve arról, hogy kivételes, eseti, illetve átmeneti jelenség az, hogy az orosz állam politikájának csak gyengén, vagy egyáltalán nem része az antiszemitizmus, és ez nem is marad mindig így” — fogalmaz Alekszej Levinszon, a független Levada Központ társadalmi-kulturális kutatási igazgatója a tanulmányában, amelyben összehasonlította, milyen volt a zsidók élete harminc éve Oroszországban, és milyen ma.
„A zsidók egyáltalán nincsenek euforikus állapotban” — mondja a szerző a Kortárs Oroszország: Asszimiláció és Disszimiláció című írásában.
Az Oroszországban élő zsidóság aggodalmai a történelmi tapasztalaton alapulnak, miután a múltban mindig ki voltak szolgáltatva az éppen hatalmon lévők szeszélyeinek.
„Az antiszemitizmus nemzedékről nemzedékre kíséri a zsidók történetét, akik úgy vélik, hogy a mostani napok csak egy rövid kitérőt jelentenek ehhez a hagyományhoz képest” — mondja Levinszon.
„Az, hogy most csökkenés állt be az állami szintű antiszemita intézkedések számában, Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz elnök személyes álláspontjának köszönhető” — érvel a kutató.
Az orosz zsidók szerint ha Putyin megváltoztatná az álláspontját, vagy ha egy másik, kevésbé toleráns személy váltaná fel a pozíciójában, akkor az egész orosz államapparátus, illetve közvélemény visszatérne a megszokott antiszemitizmushoz — állítja Levinszon.
A jelenlegi, bizonyos szempontból liberális klímában azonban a zsidók bejutottak az orosz társadalom legfelső rétegeibe, sőt arisztokratikus jelleget öltöttek.
„Ez egy különleges korszak az orosz történelemben. Az Orosz Birodalom alatt a zsidókat súlyosan diszkriminálták” — mondta Levinszon, aki emlékeztet arra is, hogy az orosz nemességet elpusztították a bolsevik forradalom után, illetve az 1918-1920-as polgárháború idején.
„A zsidók pedig felvették az orosz nemesség némely tulajdonságait. Nagyon magasan képzettek, fenntartják és ápolják az orosz kultúrát” — mondja a kutató.
A zsidók élete rendkívül különbözik attól, amilyen három évtizeddel ezelőtt volt. Először is kevesebb a zsidó Oroszországban, mert sokan Izraelbe alijáztak, vagy máshová költöztek. Elsősorban azok maradtak, akik jobban asszimilálódtak, akik jobban tudtak idomulni a lakosság többi részéhez.
Levinszon szerint két véglet van, ami a diaszpórában élő zsidóságot illeti: az egyik, aki gyakorolja a zsidó rituálékat, illetve szokásokat. A másik pedig, aki említést sem szeret tenni zsidó származásáról.
A kutató szerint az orosz zsidók valahol a kettő között helyezkednek el. „Tudatában vannak zsidó származásuknak, tudnak is egy-két dolgot a zsidó kultúráról, megünneplik például a hanukát, pészahkor pedig maceszt esznek, de mindez nem fontos része az életüknek”.
Natan Saranszkij, a Szochnut korábbi elnöke szerint a zsidók ma jóval szabadabban élnek Oroszországban, mint harminc évvel ezelőtt.
„Azokban a napokban állami antiszemitizmus volt, ami lényegében kizárta a zsidókat a kultúrából, a vallásból és a szakmai karrierből” — mondta az egykori szovjet politikai fogoly, hozzátéve, hogy akkoriban a zsidók úgy nőttek fel, hogy nem is ismerték a pészahot, a purimot, nem tartottak bármicvát és britmilát.
Az Oroszországi Zsidó Közösségek Szövetségének sajtótitkára egyetért vele. Mint Dasa Mihelszon elmondta: pont az ellentéte van most annak, mint ami harminc éve volt.
„A nagyvárosokban a zsidóknak mindenük megvan ahhoz, hogy a hagyományokat megtartsák: vannak minjánok, kóser étel, mikvék. Új nemzedék született, amely tudja, hogy kik ők és mit jelent zsidónak lenni”.
Természetesen ennek ellenére nem idilli a zsidó élet Oroszországban. Saranszkij szerint a legnagyobb gond az asszimiláció. „Talán tíz százalékuk aktív zsidóként. Kihívást jelent a zsidó közösség aktív tagjának lenni”.
Mint Saranszkij rámutatott, más országokban antiszemitizmus szempontjából jelenleg rosszabb a helyzet. „Az utóbbi tizenöt évben a párizsi rabbik arra kérik a gyerekeket a zsidó iskolákban, hogy ne hordjanak kipát az utcán, mert az veszélyes lehet. Moszkvában viszont szabadon végig lehet menni az utcán kipában” — mondja Saranszkij.
Levinszon szerint az orosz zsidók kivándorlása már a berlini fal leomlása előtt elkezdődött, sőt ez volt az egyik oka ennek a történelmi eseménynek.
„A szovjet zsidók első népcsoportként szabadultak ki a totalitárius államból” — mondja a kutató.
Saranszkij szerint, aki a magyarul is kiadott A demokrácia védelmében című könyv szerzője, amiatt jobb a zsidók élete, mert Oroszország demokratikusabb lett, és szükség lenne a demokrácia erősítésére annak érdekében, hogy a jövőben se legyen olyan kormánya az országnak, amely támogatja az antiszemitizmust.
„Ha a kormány megváltozik, és az antiszemitizmus visszatér arra a szintre, amelyen az elmúlt ezer évben volt, a zsidók mai pozitív társadalmi percepciója nem lesz elég ahhoz, hogy ezt megállítsa.
Az ország demokratikus berendezkedésének erősnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon ezeknek a nyomásoknak” — mondja Saranszkij.
„Egy dolgot bizton lehet állítani: Putyin nem antiszemita”– vélekedik a volt Szochnut-vezető. „Az orosz elnök pozitívan viszonyul a zsidókhoz, ami rendkívül szokatlan az orosz történelemben. Ugyanakkor Putyin nem alkot valami nagyot, ami a demokráciát illeti, ezért a zsidók és más orosz állampolgárok csalódottak lehetnek a szabadságjogok korlátozása miatt” — mondta Saranszkij, aki kilenc évig ült szovjet börtönökben, és tavaly megkapta a zsidó Nobel-díjnak is nevezett Genezis-díjat.
Oroszországban egyébként becslések szerint 200 ezer és egymillió közötti zsidó él. Az ortodox zsidók kisebbségben vannak köztük.
