„A történelem legrégebbi, egyértelmű és eredeti antiszemita toposza”

“„A történelem legrégebbi, egyértelmű és eredeti antiszemita toposza”” bejegyzéshez 17 hozzászólás

1. Egymásra tettemn, perspektívikusan van az egész kép torzítva, „laposabb” ettől tűnhet így. A füle is nagyobb így meg a tarkója, nyaka, szeme – szóval nem direkt az orra lett nagyítva hanem csak torz a kép és még az ügyetlen körbevágás is ront rajta.

2. Egymásra tettemn, perspektívikusan van az egész kép torzítva, „laposabb” ettől tűnhet így. A füle is nagyobb így meg a tarkója, nyaka, szeme – szóval nem direkt az orra lett nagyítva hanem csak torz a kép és még az ügyetlen körbevágás is ront rajta.

3. Én megnéztem az eredeti 2017-es Reuterses képet is, és összehasonlítottam a jelenlegivel. Valóban úgy tűnik, mint ha a mostani képen nagyobb lenne az illető orra (avagy meg lett nagyobbítva photoshoppal). Amennyiben valóban ez történt, úgy az elég gáz, és nem is értem, hogy ki lett volna olyan hülye, hogy ezzel próbálkozzon. Mindenesetre örülnék még, ha egy harmadik független szakértő is összehasonlítaná a képeket, mondjuk valamilyen erre szakosodott szoftverrel.

4. Egymásra tettemn, perspektívikusan van az egész kép torzítva, „laposabb” ettől tűnhet így. A füle is nagyobb így meg a tarkója, nyaka, szeme – szóval nem direkt az orra lett nagyítva hanem csak torz a kép és még az ügyetlen körbevágás is ront rajta.

5. Inkább megköszönné, hogy a valóságosnál még kevésbé zsidós orrot kapott. Persze a hiszti az fontos. Nevetséges.

   • Megmagyaráznád, hogy mi fán terem a zsidós orr és – ha egyáltalán létezik, akkor – mi vele a baj?

     • Miért ne létezne? Nincs vele semmi baj, azzal inkább hogy ilyen hülyeségen pörögnek egyesek antiszemitizmust emlegetve. https://i.insider.com/58f6db18c75d4a1b008b5642?width=1100&format=jpeg&auto=webp Találós kérdés: a három közül kinek van „tipikus” orra?

       • Inkább megköszönné, hogy a valóságosnál még kevésbé zsidós orrot kapott.

         Az idézett mondatból arra következtetek, hogy te is – egy nagyon gyakori – tévedésben élsz. Azt hiszed, hogy ami belőled valamilyen érzelmet vált ki, arra – helytől és időtől függetlenül – az adekvát reakció, a te reakciód.
         Ha például te undorodsz az osztriga-evéstől, akkor az osztriga-evés undorító.
         Ennek a téves elképzelésnek megfelelően sokan azok közül, akik gusztustalannak látják a zsidókat, meg vannak arról győződve, hogy – mint mindenki – a zsidók is tudják, hogy ők gusztustalanok.
         Ennek az ostobaságnak ad alapot az a megfigyelés, hogy sok zsidó igyekszik megszabadulni az antiszemiták fejében létező zsidós jegyektől.
         De – bár vannak öngyűlölő zsidók is – a mimikrit kereső/használó zsidók többsége, csak az őket bárhol és bármikor érhető antiszemita támadás lehetősége miatt kívánnak a tömegben felszívódni.
         Talán az eddigiek megmagyarázzák azt, hogy miért nevetséges hálát várni egy zsidó embertől azért mert a valóságosnál még kevésbé zsidós orrot kapott.

         • Na, megpróbálom még egyszer. A CIKK arról szól, hogy Ossof antiszemitizmusozni kezdett mert a torz és rosszul kivágott képen nagyobbnak tűnik az orra mint az eredeti képen. Azon hisztizett, hogy a manipulált képen zsidóbbnak látják majd mint amilyen valójában. Erre írtam, hogy rajzolhattak volna neki tipikus zsidó orrot (igen, van olyan, ez egyszerű tény) és akár egy kipát is varázsolhattak volna a fejére. Így érthető lenne a siránkozása, ezek nélkül pedig egyszerűen nevetséges.

         • Igazán megható, hogy – bár én nyilvánvalóan debilis vagyok – te mégis megpróbálod még egyszer.

           Ez annyira jólesett, hogy én is megpróbálom még egyszer :

           A zsidóknak tényleg nagy és jellegzetes vonalú orruk van-e? És ha nem, akkor miért él ez a sztereotípia évezredek óta az antiszemitákban? Sőt, szinte mindenki másban is, magukat a zsidókat magukat is beleértve.

           Először a tények: nem, a zsidóknál nem gyakoribb a nagy, karvalycsőr-szerű orr, mint az általános népességben. Megdöbbentő, de úgy tűnik, a rasszista propaganda ebben (is) hazudott. Ennek fényében különösen érdekes, hogy hogyan válhatott egy nem is létező testi adottság a zsidóságot a közfelfogás szerint – fizikai értelemben – leginkább meghatározó jellegzetességgé.
           A sejthető válasz erre az, hogy mivel a zsidók gyakorlatilag nem különböznek a nem zsidó európai embertől kinézetükben (ellentétben mondjuk az afrikaiakkal vagy az ázsiaiakkal), kreálni kellett egy olyan megkülönböztető bélyeget, amely mentén definiálni lehet őket. Hiszen sokkal nehezebb gyűlölni egy csoportot úgy, hogy nem tudjuk kapásból megmondani, hogy a csoport tagjai miben hasonlítanak egymásra, és miben különböznek tőlünk.

           Persze ettől még simán lehetne, hogy a zsidóknak tényleg nagyobb az orruk. De nem az. Megmérték. A 20. század elején Maurice Fishberg antropológus 4000 zsidó orrát mérte meg mérő-körzővel New Yorkban, és nem talált különbséget a zsidók orrának mérete, illetve méreteloszlása, illetve az átlag New York-i lakosok orrtípusa között.

           Azóta senki sem ismételte meg Fishberg mérföldkő-jelentőségű vizsgálatát, viszont a populációgenetikai kutatásokból kiderült, hogy valóban vannak olyan gének, amelyek hatással vannak az orr alakjára és méretére. Csak az a baj az ilyen jellegek öröklődésével, hogy rendkívül bonyolult mintázatot követ, rengeteg gén hat rá (egyenként mind csak egy kicsit), a környezeti tényezők szerepe pedig meghatározó. Emiatt a legtöbb, genetikailag meghatározott populációs különbséget könnyűszerrel elmossák azok a tényezők, amelyek nem örökletesek, hanem a lakhelyhez, vagyoni helyzethez, egészségi állapothoz és hasonlókhoz köthetők.
           Bizonyos adatok szerint az európai embereknek a hidegebb klíma miatt van keskenyebb orruk a trópusi területeken élőknél, akiknél nagyobb a széles orr aránya. Pontosan ez a helyzet a történetileg eltérő földrajzi térségekből származó zsidókon belül is: eltérő az orralakjuk.

           Ettől függetlenül a középkor óta élő legendák a tipikus zsidó orról tovább élnek, és élénken hatnak azokra a zsidókra is, akiknek történetesen tényleg olyan az orruk, amilyennek a sztereotípia szerint lennie kell. Vannak, akik lecserélnék, ha tehetnék, hogy ne legyen mindenki számára nyilvánvaló a származásuk (ez az üldöztetések idején szó szerint élet-halál kérdése volt), mások büszkén viselik, identitásuk központi elemeként.
           A ma már közismert kampós zsidó orr először a 12. századi ábrázolásokon tűnt fel, korábban nem így festették meg a zsidókat. A következő évszázadok során Shakespeare-től kezdve Dickensig sokan népszerűsítették ezt a legendát, a náci propagandának már semmit sem kellett feltalálnia.

           Viszont az is előfordult, hogy a zsidókat egyenesen kisebb orral ábrázolták, mint a nem zsidókat. Persze, ezt sem kedvességből tették, hanem ezzel utaltak arra, hogy ők terjesztik a porcokat károsító (és így az orrban deformitást okozó) szifiliszt. Mindenesetre a nagy, gonoszul kanyarodó orr vált a középkor végére az antiszemita zsidó-ábrázolások állandó elemévé. Tudományos tanulmányok születtek a kinézet és az erkölcs összefüggéseiről, a festők egymástól vették át a zsidóábrázolás kötelező fogásait.

           A zsidó orr olyannyira részévé vált a népi bölcsességnek, hogy az orvosi szakirodalomban, közelebbről a plasztikai sebészetben is rutinszerűen használt fogalommá vált. Nem évszázadokkal ezelőtt, hanem még 1996-ban is. A hozzá kapcsolódó beavatkozások pedig e jelleg megjavítását célozták – nem volt olyan páciens a plasztikai sebészek műtőasztalán, aki zsidó orrot szeretett volna csináltatni magának.

           De nem csak a zsidókat határozták meg az orruk alapján. A 19-20. század fordulójától kezdve Amerikába érkezett ír bevándorlóknak pisze orrot tulajdonítottak. Minthogy hozzájuk a bűnözést (és az alacsony intelligenciát) társították, a pisze orrú írek is szabadulni próbáltak ettől a testi tulajdonságuktól – megint csak munkát adva a plasztikai sebészeknek.

           Ez a közvélekedés azonban nem bizonyult olyan tartósnak, mint a nagy, kampós zsidó orr legendája. Az ír származás már nem számít stigmának az Egyesült Államokban, és a pisze orr és az írség összefüggésére sem emlékszik már senki.

         • Igazán megható, hogy – bár én nyilvánvalóan debilis vagyok – te mégis megpróbálod még egyszer.

           Ez annyira jólesett, hogy én is megpróbálom még egyszer :

           A zsidóknak tényleg nagy és jellegzetes vonalú orruk van-e? És ha nem, akkor miért él ez a sztereotípia évezredek óta az antiszemitákban? Sőt, szinte mindenki másban is, magukat a zsidókat magukat is beleértve.

           Először a tények: nem, a zsidóknál nem gyakoribb a nagy, karvalycsőr-szerű orr, mint az általános népességben. Megdöbbentő, de úgy tűnik, a rasszista propaganda ebben (is) hazudott. Ennek fényében különösen érdekes, hogy hogyan válhatott egy nem is létező testi adottság a zsidóságot a közfelfogás szerint – fizikai értelemben – leginkább meghatározó jellegzetességgé.
           A sejthető válasz erre az, hogy mivel a zsidók gyakorlatilag nem különböznek a nem zsidó európai embertől kinézetükben (ellentétben mondjuk az afrikaiakkal vagy az ázsiaiakkal), kreálni kellett egy olyan megkülönböztető bélyeget, amely mentén definiálni lehet őket. Hiszen sokkal nehezebb gyűlölni egy csoportot úgy, hogy nem tudjuk kapásból megmondani, hogy a csoport tagjai miben hasonlítanak egymásra, és miben különböznek tőlünk.

           Persze ettől még simán lehetne, hogy a zsidóknak tényleg nagyobb az orruk. De nem az. Megmérték. A 20. század elején Maurice Fishberg antropológus 4000 zsidó orrát mérte meg mérő-körzővel New Yorkban, és nem talált különbséget a zsidók orrának mérete, illetve méreteloszlása, illetve az átlag New York-i lakosok orrtípusa között.

           Azóta senki sem ismételte meg Fishberg mérföldkő-jelentőségű vizsgálatát, viszont a populációgenetikai kutatásokból kiderült, hogy valóban vannak olyan gének, amelyek hatással vannak az orr alakjára és méretére. Csak az a baj az ilyen jellegek öröklődésével, hogy rendkívül bonyolult mintázatot követ, rengeteg gén hat rá (egyenként mind csak egy kicsit), a környezeti tényezők szerepe pedig meghatározó. Emiatt a legtöbb, genetikailag meghatározott populációs különbséget könnyűszerrel elmossák azok a tényezők, amelyek nem örökletesek, hanem a lakhelyhez, vagyoni helyzethez, egészségi állapothoz és hasonlókhoz köthetők.
           Bizonyos adatok szerint az európai embereknek a hidegebb klíma miatt van keskenyebb orruk a trópusi területeken élőknél, akiknél nagyobb a széles orr aránya. Pontosan ez a helyzet a történetileg eltérő földrajzi térségekből származó zsidókon belül is: eltérő az orralakjuk.

           Ettől függetlenül a középkor óta élő legendák a tipikus zsidó orról tovább élnek, és élénken hatnak azokra a zsidókra is, akiknek történetesen tényleg olyan az orruk, amilyennek a sztereotípia szerint lennie kell. Vannak, akik lecserélnék, ha tehetnék, hogy ne legyen mindenki számára nyilvánvaló a származásuk (ez az üldöztetések idején szó szerint élet-halál kérdése volt), mások büszkén viselik, identitásuk központi elemeként.
           A ma már közismert kampós zsidó orr először a 12. századi ábrázolásokon tűnt fel, korábban nem így festették meg a zsidókat. A következő évszázadok során Shakespeare-től kezdve Dickensig sokan népszerűsítették ezt a legendát, a náci propagandának már semmit sem kellett feltalálnia.

           Viszont az is előfordult, hogy a zsidókat egyenesen kisebb orral ábrázolták, mint a nem zsidókat. Persze, ezt sem kedvességből tették, hanem ezzel utaltak arra, hogy ők terjesztik a porcokat károsító (és így az orrban deformitást okozó) szifiliszt. Mindenesetre a nagy, gonoszul kanyarodó orr vált a középkor végére az antiszemita zsidó-ábrázolások állandó elemévé. Tudományos tanulmányok születtek a kinézet és az erkölcs összefüggéseiről, a festők egymástól vették át a zsidóábrázolás kötelező fogásait.

           A zsidó orr olyannyira részévé vált a népi bölcsességnek, hogy az orvosi szakirodalomban, közelebbről a plasztikai sebészetben is rutinszerűen használt fogalommá vált. Nem évszázadokkal ezelőtt, hanem még 1996-ban is. A hozzá kapcsolódó beavatkozások pedig e jelleg megjavítását célozták – nem volt olyan páciens a plasztikai sebészek műtőasztalán, aki zsidó orrot szeretett volna csináltatni magának.

           De nem csak a zsidókat határozták meg az orruk alapján. A 19-20. század fordulójától kezdve Amerikába érkezett ír bevándorlóknak pisze orrot tulajdonítottak. Minthogy hozzájuk a bűnözést (és az alacsony intelligenciát) társították, a pisze orrú írek is szabadulni próbáltak ettől a testi tulajdonságuktól – megint csak munkát adva a plasztikai sebészeknek.

           Ez a közvélekedés azonban nem bizonyult olyan tartósnak, mint a nagy, kampós zsidó orr legendája. Az ír származás már nem számít stigmának az Egyesült Államokban, és a pisze orr és az írség összefüggésére sem emlékszik már senki.

         • Nagyon rákattantál erre az orr-kérdésre. Nem érdekelnek a tudományos kutatások, jól tudom, hogy nem minden zsidónak van nagy és kampós orra. Soknak viszont jellegzetes formájú, és egyéb jellegzetes arcvonásokból azonnal kiderül a származásuk. És akkor mi van? Olyan vagy mintha egy néger arról akarna meggyőzni, hogy ő nem is fekete. Pedig de. Azért leírom lassabban: az eredeti hozzászólásom nem az orrkérdésről szólt hanem az idióta képviselőjelöltről aki ekkora ügyet csinált egy képből.

         • Most már biztos, hogy debilis vagyok. Azt hittem, hogy

           Inkább megköszönné, hogy a valóságosnál még kevésbé zsidós orrot kapott.

           ez a mondat az orrkérdésről szól.

         • Egy egész órát vártam arra, hogy a pofátlanságodért elnézést kérj.
           Te inkább a kussolást választottad.
           Gusztustalan féreg vagy.