Zsidósága miatt hurcolták munkaszolgálatra a „magyar Picassót”?

Páratlan kiállítás nyílt a napokban Budapesten, amely a XX. századi magyar kerámia egyik legsikeresebb alkotója előtt tiszteleg. Vajon titkolt zsidósága miatt került munkaszolgálatra Gorka Géza?

Ez a téma életükben sosem került a nyilvánosság elé. Egy interjúban azonban Gorka Lívia — Gorka Géza lánya — arra a felvetésre, hogy édesanyja révén a család zsidó-e, azt felelte: „Naná!”

– mindezt Chovanecz Balázs mesélte lapunknak abból az alkalomból, hogy az üzletember saját gyűjteményéből a napokban nyílt kiállítás a budapesti Kieselbach Galériában.

Fotók: Neokohn

A tárlat az idei nyár egyik legnagyobb kulturális eseménye – nemcsak azért, mert a vírushelyzet miatt alig-alig akad bármiféle rendezvény, de a kiállítás volumenét tekintve is különlegességről van szó.

Több mint 500 darab, egyben még sosem látott kerámiatárgyat állítottak ki a galériában. Chovanecz éveken keresztül vadászott rájuk, és mintegy 20 országból, több mint 100 gyűjtőtől szerezte be kollekcióját – Ausztráliától Peruig, Japántól Kanadáig kutatta a Gorka-alkotásokat.

Ráadásul Gorka Géza (1894–1971) műveinek sokrétűsége — art deco és népiesség, korongolt edények és plasztikák, asztali dizájntárgyak és nagy kültéri alkotások — mellett életében is akad bőven rejtélyesség. Például a származása, aminek mi is megpróbáltunk utánajárni.

Fotó: Neokohn

Mint azt Chovanecz  lapunknak elmondta, több mint 1000 Gorka-kerámia tulajdonosa, de a galériában csak a legodaillőbbet állíttatták ki (505 darabot). A „Megtörhetetlen Gorka” című életműtárlat megnyitójának szokatlanul hangos sajtója volt – érthető módon mindenki kapva kapott a lehetőségen, hogy végre valódi tartalomról tudósítson.

A legtöbb cikk mintegy hiánypótlásként taglalja részletesen a művész hosszú életének fordulatait, munkássága előtti méltó főhajtással. Pedig Gorka egyáltalán nem volt ismeretlen Magyarországon – sőt, az ő története egy különösen inspiráló, már-már filmbeillő dramaturgiával is rendelkezik.

Ki hitte volna, hogy 1940-ben – mint évek óta sikeres művészként – magának Benito Mussolininek is kedve támad venni egy Gorka-kerámiát? Pár évvel később pedig a mester maga is a munkaszolgálatosok sorsára jut? És azt még nem is említettük, hogy a Tanácsköztársaság alatt vállalt szerepéért el kellett menekülnie az országból.

Kérdéseinkre a leghitelesebb választ Szabó Lilla művészettörténésztől reméltük. Őt kérték meg arra, hogy állítson össze egy vaskos kötetet a kiállításhoz. A Kieselbach Galéria gondozásában megjelent több száz oldalas írást az eddig megszületett „legnagyobb magyar iparművészeti albumként” mutatták be. Szabó Lilla Gorka teljes életművét dolgozta fel, több mint ezer kerámián keresztül.

Egy mai szlovákiai településen, az akkori Nagytapolcsányban született művész felmenői Galícia és Kárpátalja vidékeiről származnak. Vélhetően zsidó származású ősöktől, bár Gorka szüleinek anyakönyvében nem szerepel az izraelita vallási megjelölés – mondta lapunknak Szabó Lilla.

Ezzel együtt a művészettörténész úgy véli, az 1945-ös munkaszolgálati kötelezettségében valószínűség szerint nem csak az játszhatott szerepet, hogy a sikeres művésznek sok irigyese akadt, hanem az alkotó származása is.

Egy biztos, Gorka felesége, Kovács Irén tehetős, polgári, zsidó családból származik, és lehet, hogy a nyilas kormány akkori tisztviselőinek ez is elegendő indok volt.

– mondta Szabó.

Ami a nácibarát kormányzat irigyeseit illeti: Gorka aktív szerepet vállalt 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt. A Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka, hivatalosan a Mezőtúri Testnevelési Direktórium tagja volt — néhány évre el is hagyta az országot, és Németországban képezte magát tovább.

Szokatlan módon határozottan kereskedelmi tevékenységként is tekintett művészeti tevékenységére, ez már a kezdetekkor megmutatkozott:

Gorka még nem volt 30 éves, amikor banki segítséggel létrehozta azt a vállalkozását, amivel jelezte a világnak, hogy nemcsak a széplelkű művészek életét kívánja élni, hanem az üzleti értékesítést is alapvetőnek gondolja.

Nógrádverőcén (ma Verőce) megalapította vállalatát, a Keramos Rt.-t. Haláláig ezen az idillikus településen élt és alkotott. Itt született szintén keramikus lánya, Líviai is. Gorka munkássága és elismertsége vetekszik Kovács Margitéval, a szakma legismertebb hazai alakjával. Mindezt komoly állami elismerések is bizonyítják.

A Horthy-korszakban – amikor 1942-ben neki ítélik oda az első Állami Iparművészeti Aranyérmet — olyan helyeken képviselhette a magyar népművészetet, mint Tokió, Brüsszel, Milánó, Amszterdam, London vagy éppen New York. Kerámiái nemcsak esztétikai elismerésben részesültek, de ipari árucikként is megállták helyüket – 1943-ban csak az angol nyelvterületekre több mint 100 ezer pengős exportot bonyolítottak.

Az, hogy a háború után is a legmagasabb állami kitüntetésekkel (Munkácsy-díj, Kossuth-díj és a Munka Érdemrend arany fokozata) jutalmazták, egyértelműen mutatja, hogy milyen elismert alkotóról van szó. Éppen ezért is feltűnő, hogy a kiállítás szervezői részletesen ismertetik 1945-ben szovjet katonák által elpusztított műhelyének sorsát, azonban nyitva marad a kérdés:

vajon kik és miért hurcolták munkaszolgálatra Gorkát? A Kieselbach Galériában szereplő fali tájékoztató szerint Gorka „Sem a munkaszolgálatról, sem a feltételezhető zsidó származásáról nem beszélt többé”.

Szabó Lilla és Chovanecz Balázs is úgy véli, van még mit feltárni Gorka életének rejtelmeiből. Ahogy azt nekünk elmondták, több levéltárban is keresték a pontos magyarázatokat a még nem teljesen ismert életmű részleteihez. Az ukrajnai, ungvári adatbázisokhoz még egyelőre nem volt alkalom. A művészettörténész ott tervezi újabb kutatásait.

Tehát van esély arra, hogy a jövőben alaposabb magyarázatot kaphassunk ennek a külföldi sajtóban egy időben „magyar Picassónak” is nevezett különleges embernek az életéről. Talán arra is alkalmunk lehet majd, hogy a hangzatos, már-már marketing fogással felérő hasonlóság mögött tisztázhassuk, hogy miben is volt a magyar Gorka keramikusként hasonló a világhírű zseni, hobbiból kerámiával is foglalkozó Picassóhoz.

Fotók: Neokohn

A szemkápráztató tárlatot, egy érdekes és rövid kis mozival együtt augusztus közepéig lehet megtekinteni az ízlésesen berendezett galériában, ahol beszerezhető a Szabó Lilla szerkesztésében jegyzett 600 oldalas Gorka-album is. Azonban ha valaki esetleg úgy vélné, hogy a galériában – a szokásokhoz mérten – ezúttal is lehetne licitálni a műtárgyakra, ki kell ábrándítsuk:

Chovanecz egyelőre nem tervezi gyűjteményének értékesítését. A minden bizonnyal több tízmillió forint értékű kollekcióról meglehetősen szűkszavúan csak annyit mondott, hogy a tárgyak majd saját otthonában kapnak helyet. Amennyiben valamikor továbbadna rajtuk, akkor az egész gyűjteményt együtt fogja értékesíteni. Erre pedig most még nem lát reális esélyt.