A második világháború idején tífuszjárvány tört ki a varsói gettóban. Zsidó orvosok csírájában fojtották el a fertőző betegséget és ezzel több tízezer ember életét mentették meg.
Lengyelországot a náci Németország 1939. szeptemberében rohanta le. Nem sokkal később létrehozták a varsói gettót, ahol alig három és fél négyzetkilométeren négyszázezer embert zsúfoltak össze.
A zsúfoltság, az alultápláltság, a rossz higiénés viszonyok miatt nem kellett sokat várni arra, hogy járvány törjön ki.
1941-ben a tífusz kezdte el szedni az áldozatait, és súlyos következményekkel fenyegette a gettó legyengült lakóit.
A járvány azonban sokkal hamarabb visszaszorult, mint arra számítani lehetett a siralmas körülmények között – írja egy most megjelent tanulmány.
A nehéz helyzetben lévő zsidó közösség orvosai gyorsan reagáltak, és kiváló eredményeket értek el. A szakemberek szerint több mint százezer embert mentettek meg a fertőzéstől, több tízezret pedig a haláltól.
Mint ismert: a tífuszt egy baktérium okozza, amelyet gyorsan terjesztenek a rossz higiénés viszonyok között tenyésző bolhák és tetvek. A betegség magas lázzal, hidegleléssel, köhögéssel és erős izomfájdalmakkal jár.
Ha nem kezelik megfelelően, akkor az esetek negyven százalékában halállal végződik. Elsősorban túlzsúfolt és koszos helyeken van esély arra, hogy kitörjön a tífuszjárvány.
Pontosan ilyenek voltak a körülmények a varsói gettóban, ahová kényszerrel telepítették át Varsó összes zsidó lakosát, valamint Németországból is több ezer embert.
A hatóságok később hermetikusan elzárták a gettót a város többi részétől. A túlzsúfoltság mellett hiány volt szappanból és vízből, az ételadagok pedig az életben maradáshoz sem voltak elegendőek.
1940 és 1942 között becslések szerint 83 ezer zsidó ember vesztette életét az éhségtől, illetve betegségektől a varsói gettóban.
A tífuszjárvány 1941 elején tört ki, de még az év októberében sikerült megfékezni. Novemberre negyven százalékkal csökkent az új megbetegedések száma, és már csak a lakók tíz százalékát érintette annak ellenére, hogy a tífuszjárvány elsősorban télen terjed – írja a Science Advances cikke alapján a Live Science.
Akkoriban a gettó lakói csodáról beszéltek, bár az orvosok nagyon is támaszkodtak a tudomány erejére.
Matematikailag modellezték a tífusz terjedését a térképen, szimulálták hogy hány új megbetegedésre lehet számítani, ha nem avatkoznak közbe.
A modell alapján a tífusz ősszel és télen is tombolt volna, és lényegében a gettó összes lakóját érintette volna. A mai kutatók szerint azonban valami megállította a járvány terjedését.
„Szerencsére jól dokumentálták a járványellenes lépéseket” – írja a tanulmány fő szerzője, Lewi Stone, a Tel-Aviv-i Egyetem tanára.
„Mint kiderült: a varsói gettóban sok tapasztalt orvos, illetve fogoly volt. Többen túlélték, és leírták, amit átéltek. Felvázolták az eseményeket” – írja a professzor, aki saját bevallása szerint világszerte sok-sok órát töltött könyvtárakban, hogy megtalálja a részleteket.
Mint a tanulmányból kiderült: a zsidó orvosok és a közösség vezetői távolságtartási szabályokat vezetettek be, és karanténba helyezték a fertőzötteket, amennyire csak lehetett a túlzsúfolt gettóban.
Emellett nyilvános előadásokat tartottak, hogy felvilágosítsák az embereket a betegségről és a szükséges higiéniai intézkedésekről. Ráadásul titokban felcsereket képeztek ki.
A tanulmány alapján az is segíthetett, hogy egy idő után a nácik megengedték a zsidó tanácstagoknak, hogy több élelmet és szappant vigyenek be a gettóba, bár nyilvánvalóan csak azért, hogy a lakók jobban tudjanak dolgozni.
„Úgy tűnik, végül a tartós és határozott erőfeszítések, valamint az önkéntesek járványellenes erőfeszítései meghozták az eredményüket” – mondja Stone professzor, aki szerint mással nem lehet magyarázni az adatokat.
A kutatók szerint a halálos kór legyőzése a borzalmas, sőt életveszélyes körülmények között nagyszerű eredmény, ami ráadásul „közvetlenül releváns a mostani Covid-19-es járvány szempontjából is”.
„Az, hogy az emberek betartják a higiéniai előírásokat, a távolságtartási szabályokat és karanténba vonulnak, ha betegek, nagyban segít megfékezni a járvány terjedését a közösségen belül” – mondta a tanulmány másik szerzője, Jael Artzy-Randrup, az Amszterdami Egyetem kutatója.
Mint ismert: 1943-ban végül a náci németek „likvidálták a gettót, és azokat, akik túlélték a járványt, az éhínséget, az az év folyamán kezdődött felkelést”, koncentrációs táborokba küldték.)
