Az amerikai szobordöntögetési hullám nyomában Németországban is terítékre került a második világháborús emlékművek sorsa. Heidenheimben például az Erwin Rommel tiszteletére emelt emlékmű elé helyezték egy nyomorék ember szobrát arra utalva, hogy a náci hadsereg számtalan aknát elhelyezett a sivatagban, amelyek máig szedik áldozataikat.
Heidenheim dél-németországi városban található egy mészkőből készült terjedelmes emlékmű a település szülöttének, Erwin Rommel tiszteletére, amelynek hátoldalán az áll, hogy „egyenes, lovagias és bátor” volt a néhai tábornagy.
Az emlékmű közvetlen közelébe helyeztek most egy szobrot, amely olyan embert ábrázol, aki aknára lépett és elveszítette az egyik lábát. Az alkotás szerves része a férfi hosszú árnyéka.
A szobrász elmondta, hogy szándékosan készített kisebb méretű alkotást a nagy darab mészkőtömb mellé. „Az eredeti emlékmű monumentalitásával szembe akartam állítani az áldozatok sérülékenységét” — mondta Rainer Joos.
Bernhard Ilg heidenheimi polgármester szerint a szoborállítással nem az volt a céljuk, hogy az igazságot hirdessék, hanem inkább az, hogy az embereket rábírják az igazság keresésére.
A Süddeutsche Zeitungnak nyilatkozó történész pedig arra világított rá, hogy mit keresett a náci hadsereg Észak-Afrikában. „Imperialista háborút, bűnös agressziót folytattak” — mondta Wolfram Wette.
Mint ismert, Rommel tábornagy a második világháború idején a legsikeresebb német náci katonai vezető volt. Ő volt a Német Afrika-hadtest (Afrika Korps) első parancsnoka, itt tett szert a Sivatagi Róka becenévre, miután két éven át képes volt csapatai élén feltartani a briteket egészen az el-alameini csatában elszenvedett vereségig. Később pedig a normandiai partraszállással szembeni védekezést irányította.
Katonai tehetsége, stratégiai ügyessége, illetve a Hitlerrel szembeni ellenállása miatt a szövetségesek is tisztelték annak ellenére, hogy a náci rezsimet szolgálta. Természetesen a Harmadik Birodalom propagandafőnökének, Joseph Göbbelsnek is nagy szerepe volt abban, hogy alakja legendássá vált.
Rommelt végül Hitler 1944-ben öngyilkosságra kényszerítette, miután azt gyanította róla, hogy benne volt a Führer elleni von Stauffenberg-féle sikertelenül végződött merényletben. A történészek szerint egyébként Rommel aktívan nem vett részt a Walküre-hadműveletben.
Rommel azonban a náci Wehrmacht egyik vezetője volt, ráadásul parancsnoksága alatt a csapatok rengeteg aknát helyeztek el Észak-Afrikában. A szakemberek számításai szerint még mindig mintegy 17 millió fel nem robbant akna található a sivatagban. Igaz, a németek mellett az olaszok és a britek is „jeleskedtek” az aknásításban.
Az aknák a mai napig szedik áldozatukat. Az 1980-as évektől mindmáig mintegy 33 ezer ember halt meg, 75 ezer pedig megsebesült a második világháborúban letett aknák miatt.
Heidenheimben 2014 óta tartanak a viták arról, hogy mi legyen a sorsa az 1961-ben felállított Rommel-emlékműnek, amelyet az évtizedek alatt számtalanszor megrongáltak, „náci” feliratot fújva rá. A nyomorékot ábrázoló szobor felállítása azonban már annak következménye, hogy az Egyesült Államokban sorra döntik le az antirasszista tüntetők által ellentmondásosnak ítélt egykori politikai és katonai vezetők szobrait.
Joos szerint viszont hiba lenne eltávolítani a Rommel-emlékművet. „Ha megengedjük, hogy benője a fű, akkor az a végét jelentené annak a fontos feladatnak, hogy feldolgozzuk a történelmet” — fogalmazott a művész.
