Még mindig kísérti az égő testek látványa a most 93 éves Marek Dunin-Wasowiczot, aki hónapokig raboskodott stutthofi náci haláltáborban. A lengyel férfi Bruno Dey, egykori náci őr most zajló perében tanúskodott Hamburgban – írja a The Times of Israel.
A Stutthof koncentrációs tábor az első volt, amelyet a náci németek az országon kívül létesítettek, miután elfoglalták Lengyelországot. 65 ezren haltak meg ott, közülük 28 ezer zsidó.
Bruno Dey egykori náci őr pere várhatóan csütörtökön zárul le a hamburgi bíróságon. Marek Dunin-Wasowicz 17 éves volt, amikor a németek letartóztatták, mert arra gyanakodtak, hogy tagja a lengyel ellenállásnak.
A lengyel író, újságíró az AFP hírügynökségnek adott interjút varsói otthonában.
„Mindegy, hogy közvetve vagy közvetlenül, de Bruno Dey részt vett a gyilkosságokban, bűnöző volt”
— mondta Dunin-Wasowicz, sétapálcáját szorongatva, miközben a tárborban átélt szörnyűségekről beszélt.
Hozzátette, közömbös a volt náci őrrel kapcsolatban, nem akar sem bocsánatot, sem bosszút.
Azt ugyanakkor elhatározta, hogy felperesként csatlakozik a perhez – talán az utolsó náci bűncselekményt tárgyaló eljáráshoz –, mert becsületbeli ügynek tartja, hogy felszólaljon a több mint 60 ezer áldozat és a még élő néhány túlélő érdekében.
Dunin-Wasowicz azt akarta, hogy Németországban tegyen tanúvallomást, ahonnan a nácik jöttek, és ahol a szélsőjobb ismét erősödik Európában.
„Nem akarjuk, hogy azok az idők újraéledjenek” — jelentette ki.
Miután tanúskodott a perben, megdöbbentő volt számára, hogy a tárgyalóteremben németek sorban álltak az asztalánál, hogy találkozhassanak vele.
„Azért jöttek, hogy bocsánatot kérjenek nagyapáik, apáik nevében. Sokkolt a szituáció, nem számítottam rá, ott Németország közepén”
— fogalmazott az egykori lengyel fogoly.
Dunin-Wasowicz 1944 májusa és 1945 februárja között, csaknem 10 hónapig raboskodott a stutthofi táborban. Konkrétan nem emlékszik Bruno Dey-re, de az archív felvételek alapján egyértelmű, hogy a német férfi is ugyanabban az időszakban szolgált ott.
A tárgyalás alatt a volt náci őr tagadta, hogy közvetlenül részt vett volna a rabok bántalmazásában. Azt állította, hogy végig őrtornyokban szolgált.
Dunin-Wasowicz azonban elmondta a bíróságon, hogy az SS őrök, mint például Bruno Dey, rabokat is kísértek a gázkamrákhoz, valamint a táboron kívüli kényszermunka közben is őrködtek.
Az ügyészség szerint Bruno Dey bűnös, mert részese volt a náci gyilkoló gépezetnek.
Az ilyen bírósági eljárásokhoz John Demjanjuk (Rettegett Iván) volt náci őr 2011-es pere teremtett precedenst Németországban, ahol azóta több hasonló per is indult még életben lévő, egykori náci őrökkel szemben.
Dunin-Wasowicz a bíróságon visszautasította a vádlott védekezését, miszerint nem volt választása, ugyanakkor hozzátette, nem tudja mit tett volna az ő helyében, mert a tábori őrség alternatívája a harc volt a keleti fronton.
„Tudta, hogy mi folyik ott. Nem volt kötelező azt tennie”
— jelentette ki, majd megbocsáthatatlannak nevezte, hogy Németország ilyen sokáig késlekedett a volt nácik bíróság elé állításával.
Dunin-Wasowicz arról is mesélt, milyen volt megérkezni a koncentrációs táborba. Hosszú vonatozás után érkezett meg 900 letartóztatott lengyellel. Kívülről először szép virágágyasok, színes kerítés, tóban úszkáló hattyúk látványa fogadta őket.
„Paradicsom”, gondolták először, amikor áthaladtak, de később rájöttek, hogy az a „halál kapuja”.
Amikor megérkezett, a koncentrációs tábor megsemmisítő táborrá alakult át, a nácik tervének részeként, amely a zsidók szisztematikus kivégzéséről szólt.
Arról is beszélt, hogy emlékszik az emberek körvonalára a gázkamra előtti sorban. Belépés előtt levetkőztették őket, majd foglyok húzták ki a holttesteket a gázkamrából.
Amikor a táboron kívül kellett dolgoznia, látta éhező magyar zsidók tömegét, főleg nőket, akiket a táboron kívül tartottak, mert bent már nem volt több férőhely.
„A krematórium nem tudott lépést tartani a gázkamrával a halottak elégetésében, ezért egy idő után már a táboron kívül, máglyákban égették el a holttesteket, röviddel a tábor felszabadítása előtt”
— mondta Dunin-Wasowicz.
1945 januárjában már hallani lehetett a tüzérségi lövedékek hangját. A frontvonal már közel járt a táborhoz, amelyet elkezdtek kiüríteni a nácik. Térdig érő hóban kellett haladniuk. Aki nem bírta tovább és összeesett, már sohasem állt fel, mert a sor végén az SS katonák lelőtték őket – meséli az egykori fogoly.
Két hét menetelés után sikerült megszöknie a testvérével. A mai napig nem tudja, hogyan sikerülhetett.