„Fél évszázadon át a következő egyszerű, ám rosszindulatú üzenettel mosta agyunkat a baloldal: »békét a palesztinokkal a háború helyett«” – írja cikkében Moshe Dann izraeli történész a The Jerusalem Post oldalán.
Ez a hozzáállás nem vette figyelembe a tényt, hogy az arab és muszlim világ, kiegészülve a Szovjetunióval, Izrael elpusztítására törtek, és máig arra törnek. „Békét most!” – ez a szlogen erőteljes drog volt, amely máig eltompítja a kritikus gondolkozást – írja a szerző.
„Bár vonzók voltak, a békekampányok nem a békéről szóltak, hanem egy palesztin állam létrehozásáról a Jordán folyó nyugati oldalán. Az első lépés 1993-ban történt, mikor az oslói béketervvel létrehozták a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) által vezetett Palesztin Hatóságot, és Izrael kivonult Júdea és Szamária nagy részéről, illetve végül a Gázai övezetből is.
Ez persze nem a békét hozta el, hanem annak ellenkezőjét: a terrorizmus hullámát. A fennkölt nyilatkozatok a PLO vezetői részéről hatástalanok voltak, pusztán arra szolgáltak, hogy elrejtsék céljukat: Izrael elpusztítását.
A Hamász és más palesztin terrorszervezetek egyértelműek voltak és explicitek. Az EU és az ENSZ elfogadták a hazugság fenntartását” – írja a történész.
Az alapvető probléma megmaradt: a nemzetközi közösség Izrael jelenlétét illegitimnek tartja az 1949-es tűzszüneti vonalon túl, és a „nemzetközi jog megsértésének” – már ahogyan azt ők látják. A „megszállás felszámolásához” egyetlen út vezet: ha Izrael kivonul az összes területről, amelyet 1967-ben elfoglalt.
Évtizedek alatt a baloldal finomabb álláspontra helyezkedett: a „békefolyamat” és a „kétállami megoldás” lettek a hívószavak, „két állam két népnek” – emlékeztet Dann.
Ennek a tervnek két akadálya volt: a PLO, a Hamász, az Iszlám Dzsihád és más terrorista szervezetek, illetve a több millió arab és palesztin, akik az ENSZ menekültügyi szervezete által támogatott falvakban laknak Libanonban, Szíriában és Jordániában, és akik „menekültnek” nevezik magukat. Ezek az emberek Jordánia lakosságának felét teszik ki. Ezen kívül Libanon jelentős részét Irán proxy-hadserege, a Hezbollah irányítja.
„Egy palesztin állam nem vonhatná ki magát ezen konfliktusoktól, és területi alapot nyújtana Izrael támadására”, de veszélyt jelentene a Jordán királyságra is – írja Dann.
Egy palesztin állam ezért nem csak nem hozna békét, de még valószínűleg regionális konfliktusokat is okozna, és veszélyeztetné Izrael létét. Ez a jelentése annak, amire sokan „kétállami megoldásként”, palesztin államként utalnak: ez egy eufemizmus Izrael elpusztítására.
Az izraeli történész szerint nem elég beszélni a békéről, azt a konfliktus lezárásának őszinte akarata kell, hogy kísérje. Mivel ez hiányzik az arab és muszlim világból, az izraeli szuverenitás kiterjesztése stratégiailag fontos azokon a területeken, ahol nagy zsidó lakosság él. Ez garantálni fogja Izrael biztonságát, és lehetővé teszi, hogy befogadja azokat a zsidókat, akik alijázni akarnak. És, ironikus módon, reális alapot adhat a békének is.
Dann Mose minden szavaval egyet lehetne erteni, csak azt magyarazza meg, hogy ma, illetve holnap, 2020. julius elsejen miert nem terjeszti ki az izraeli szuverenitast Netanyahu? A baloldal akadalyozza ebben, ahogy baratunk sugallja?
Dannak jó írásai szoktak lenni a JP-on, mindig elolvasom… 🙂
Azért várjuk meg a holnapot, vagy a hó végét, ez nem egy lejátszott meccs. Valószínű, hogy legfeljebb Gus Ecion részeire lesz csak kiterjesztve a szuverenitás első körben, még Ariel és Ma’ale Adumim is késik majd. Dehát, ez is jobb mint a semmi…
Most beszelnek valami fordulatrol a Times of Israelre hivatkozva. Ez ugyan nem beszel azonnali annexiorol, de talan a targyalasok beindulasarol. A hirekben meg nem hallottam semmit, de talan estere mar lesznek reakciok.
Ma biztos még sok mindent megtudunk.
A legtöbben egyetértenek abban, hogy Bibi ezúttal is az „okos lány” mintájára oldja meg a helyzetet. Mivel a teljes kiterjesztés a külföldnek nem tetszene, a teljes semmittevés pedig a szavazóinak, így muszáj lesz, előbb vagy utóbb egy szimbolikus, minimális méretű területre kiterjesztenie az izraeli jogot. Az öngyilkosság lenne politikailag, ha most valamelyik szélsőségbe futna bele.
Bibi mindig szelsosegekben beszel, es szuper ovatosan cselekszik. Eveken keresztul lovoldozott a Hamasz a Gaza kornyeki telepulesekre, es az opcio most is aktualis, de Bibi csak dumalt. Az egesz orszag lelkiismeret furdalassal ette estenkent a humuszt, mert kozben delen a gyerekek nem aludtak, hanem rohangaltak az ovohelyre. Barmelyik baloldali, vagy jobboldali hadugyminiszter mar reg szetrugta volna a Hamasz segget, de Bibi csak a szajat jartatta, mert egy katonai beavatkozas esetleg aldozatokkal jart volna. Es a katonak temetese nagyon nem fotogen valasztasok elott. Szoval nincs mit aggodni, Bibi ovatos duhaj.
Tudod hogy én nem vagyok a beavatkozás pártján, mert tényleg sok halottal, és még nagyobb PR katasztrófával járna. Gáza úgy el van baszva, amennyire csak lehet. És ez még mindig Saron lelkén szárad.
Az egyetlen humánus dolog az lett volna a kormánytól, adott esetben Bibitől, hogy támogatta volna az övezet környéki lakosok kitelepülését egy békésebb országrészbe. Államilag támogatott hitel, vagy szubvenció formájában. Megjegyzem ezeknek sem vagyok a híve, és tudom hogy ezzel sem élne mindenki, de ez még mindig a legnagyobb segítség, a legkisebb emberi és PR veszteség mellett.
Már többször megpróbálták „visszavenni” az övezetet, avagy kifüstölni a Hámászt, de nem sikerült. Helyette kaptunk egy fabrikált Goldstone jelentést, több millió órányi negatív médiát. Egyszerűen erre a jelenlegi helyzetre nincs jó megoldás, ezt csak megelőzni lehetett volna, helyrehozni nem lehet.
Baratom, te nem igazan erted az izraeliek lelket, es azt, ami egyaltalan lehetove tette, hogy az orszag letrejojjon, hogy itt egy halott nyelv a gyerekek anyanyelveve valjon.
A Gaza kornyeki telepulesekrol nagyon kevesen vandoroltak el, ezzel szemben sokkal tobben koltoztek oda, amiota bajban van a kornyek. Arrol itt szo sem lehet, kulonosen nem kormany szinten, hogy a lakossag megfutamodjon. Ez lenne az arabok alma, es a mi vegunk. A vilagnak ebben a szegeleteben egyetlen megoldas van a vitakra, es az az ero. Ha az arabok gyengeseget latnak, azonnal tamadnak. Es ezt egy oreg, liberalis pacifista mondja neked.
Tudom, hogy nem mindenki élne vele, sőt, a többség nem élne vele. De meg kéne teremteni a lehetőséget azoknak, akik meg élnének vele. Szerintem.
Minden a kommunikáción múlik: ez nem megfutamodás lenne, hanem egy teljesen racionális és gondoskodó lépés az állam részéről a bajbajutott polgárainak. És még csak nem is lenne kötelező, úgy mint a Gus Katif evakuálása, az ott élők deportálása. Abból a gyengeségből valóban erőre kapott az arab terror.
Ha az erő megoldás lenne, akkor már béke lenne. A gond ott kezdődik, hogy Izrael valóban nem volt képes kihasználni a meglévő erejét, sem régen, sem pedig most. Maga az erő létezése, az erőviszonyok közötti differencia nem elég. Azonban ha a fabrikált Goldstone jelentést annak idején „megkapta ajándékba” Izrael a gázai beavatkozás után, képzeld el ma mi történne, egy 10x antiszemitább világban? Elképzelhetetlen PR öngyilkosság lenne. Hiába tudjuk, hogy egy délután alatt ki lehetne pucolni Gázát.
Gazat nem lehet manapsag „kipucolni”. Izrael csak katonai celpontokat tamad, a polgari aldozatok mind abbol adodtak, hogy a Hamasz iskolak es korhazak ala, vagy bele telepiti a fegyverraktarakat, a kilovoket, stb. De a lakossag kiirtasa, vagy akar eluzese nem realitas.
Ami az evakualast illeti, te totalis keptelenseget javasolsz. Nem elkepzelheto, hogy Izraelben ilyen otlettel alljon elo barki is, politikatol fuggetlenul. Az orszagon belul elmenekulni? Nonszensz! (Ha ez a lehetoseg letezne, akkor pl. Kiriat Smona mar reg kiurult volna.)
A Hámászra értettem. Ugyanakkor emlékezz Morris szavaira: szerinte történelmi kontextusban is legitim volt a Ben Gurion akciója, és szerinte lehet jobban járt volna az ország, ha befejezi azt, amit elkezdett (hosszútávon). Még érdekesebb, hogy Morris nem zárta ki azt sem, hogy a jövőben egy hasonló folyamat bekövetkezzék. A német civil lakosságot is kitelepítették a II. VH után, és a kutyát nem érdekelte. Jordánia kipaterolta a zsidókat Jehuda és Somronból, senki egy szót nem szólt. Az egyik lépés ráadásul azzal volt alátámasztva, hogy a németek rosszak voltak, így a kollektív büntetés ezen formája belefért. A másikat még csak meg sem magyarázták, gondolván, „hát… ők ilyenek”.
Nos, az arabok is meglehetősen rosszak már vagy úgy 100 éve, és egy ellenséges populáció, amely populáció megválasztotta magának a Hámász nevű terrorszervezetet, önként és dalolva, az nem igazán érdemel kegyelmet. Szintén, ahogyan Morris mondta: „egy deportálás még mindig humánusabb egy népirtásnál”, márpedig adódhat úgy, hogy a kettő között választani kell (khász ve’sálom). De ezeket mind csak zárójelben jegyzem meg, egy esetleges jövőbeni eshetőségről. Nem mondom, hogy „úgy legyen”, még csak azt sem mondom, hogy tutira jó ötlet. De lehetséges? Igen. Minden lehetséges.
Az izraeli evakuálást elengedem, de ehhez is csak annyit fűznék, hogy ugye vannak hasonló képtelenséget, pl „kétállami megoldás”, „béke”, meg „demokratikus és szabad palesztin ország”… ezek mind naivabbnál naivabb elképzelések, mégis olyan régóta ismételgetik ezeket, hogy ma már „ez az alap”… pedig atyaég, ahányszor meghallom a „demokratikus” és a „palesztin” szót egy mondaton belül mindig elfog a röhögőgörcs… 🙂 Mégis hol élnek egyesek? (Tudom, nem a Közel-Keleten).
Amit lehetett 70 evvel ezelott, nem biztos, hogy ma is lehet. Ma csak Sziriaban, meg hasonlo poklokban lehetseges minden. De attol az eg ovjon.
Amennyiben a Kahol-Leván balodal (szerintem nem az), akkor igen.
Valaszoltal a sajat kerdesedre: a Kahol-Lavan messze nem baloldal, kulonosen, ha az ellenzekben maradt szereploket nezzuk.
Én nem találom a helyemet (nem is keresem) ezen az egydimenziós (bal odal – jobb oldal) térképen.
Kívülállóként balra pillantva semmit se látok.
A Munkapártra még azt se mondhatom, hogy árnyéka hajdanvolt önmagának, mivel az árnyék legalább látható valami, viszont a Munkapárt – Amir Perec bajszával együtt – nyom nélkül eltűnt.
Nicán Horovitz pártja, a Merec, jól szituált, askenáz széplelkek zártkörű klubja.
A – magát palesztin-zsidó kommunista pártként hirdető Hadas – még Jásánnak is vicc.
Sajnos tokeletesen igazad van. En lelkes Rac es Merec szavazo voltam, nem mintha ideologiailag mindennel egyetertettem volna, de ugy gondoltam, hogy szukseg van egy ilyen polgarjogi orzokutyara minden orszagnak. Es persze becsultem Sulamit Alonit vagy Joszi Szaridot. De Tamar Zandberg mar nem fert bele…
Legutobb mar a Kahol Lavanra szavaztam, megint csak kompromisszumkent, sulyos fenntartasokkal…Sajnos a politikaban ma mar csak keves idealista van, es azok olyanok, akiknek a vilagnezete szoges ellentetben all az enyemmel.