„Fél évszázadon át a következő egyszerű, ám rosszindulatú üzenettel mosta agyunkat a baloldal: »békét a palesztinokkal a háború helyett«” – írja cikkében Moshe Dann izraeli történész a The Jerusalem Post oldalán.
Ez a hozzáállás nem vette figyelembe a tényt, hogy az arab és muszlim világ, kiegészülve a Szovjetunióval, Izrael elpusztítására törtek, és máig arra törnek. „Békét most!” – ez a szlogen erőteljes drog volt, amely máig eltompítja a kritikus gondolkozást – írja a szerző.
„Bár vonzók voltak, a békekampányok nem a békéről szóltak, hanem egy palesztin állam létrehozásáról a Jordán folyó nyugati oldalán. Az első lépés 1993-ban történt, mikor az oslói béketervvel létrehozták a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) által vezetett Palesztin Hatóságot, és Izrael kivonult Júdea és Szamária nagy részéről, illetve végül a Gázai övezetből is.
Ez persze nem a békét hozta el, hanem annak ellenkezőjét: a terrorizmus hullámát. A fennkölt nyilatkozatok a PLO vezetői részéről hatástalanok voltak, pusztán arra szolgáltak, hogy elrejtsék céljukat: Izrael elpusztítását.
A Hamász és más palesztin terrorszervezetek egyértelműek voltak és explicitek. Az EU és az ENSZ elfogadták a hazugság fenntartását” – írja a történész.
Az alapvető probléma megmaradt: a nemzetközi közösség Izrael jelenlétét illegitimnek tartja az 1949-es tűzszüneti vonalon túl, és a „nemzetközi jog megsértésének” – már ahogyan azt ők látják. A „megszállás felszámolásához” egyetlen út vezet: ha Izrael kivonul az összes területről, amelyet 1967-ben elfoglalt.
Évtizedek alatt a baloldal finomabb álláspontra helyezkedett: a „békefolyamat” és a „kétállami megoldás” lettek a hívószavak, „két állam két népnek” – emlékeztet Dann.
Ennek a tervnek két akadálya volt: a PLO, a Hamász, az Iszlám Dzsihád és más terrorista szervezetek, illetve a több millió arab és palesztin, akik az ENSZ menekültügyi szervezete által támogatott falvakban laknak Libanonban, Szíriában és Jordániában, és akik „menekültnek” nevezik magukat. Ezek az emberek Jordánia lakosságának felét teszik ki. Ezen kívül Libanon jelentős részét Irán proxy-hadserege, a Hezbollah irányítja.
„Egy palesztin állam nem vonhatná ki magát ezen konfliktusoktól, és területi alapot nyújtana Izrael támadására”, de veszélyt jelentene a Jordán királyságra is – írja Dann.
Egy palesztin állam ezért nem csak nem hozna békét, de még valószínűleg regionális konfliktusokat is okozna, és veszélyeztetné Izrael létét. Ez a jelentése annak, amire sokan „kétállami megoldásként”, palesztin államként utalnak: ez egy eufemizmus Izrael elpusztítására.
Az izraeli történész szerint nem elég beszélni a békéről, azt a konfliktus lezárásának őszinte akarata kell, hogy kísérje. Mivel ez hiányzik az arab és muszlim világból, az izraeli szuverenitás kiterjesztése stratégiailag fontos azokon a területeken, ahol nagy zsidó lakosság él. Ez garantálni fogja Izrael biztonságát, és lehetővé teszi, hogy befogadja azokat a zsidókat, akik alijázni akarnak. És, ironikus módon, reális alapot adhat a békének is.
