A 12-es csatorna riportja szerint az izraeli biztonsági szolgálatok vezetőinek véleménye erősen megoszlik abban, hogy milyen lehetséges következményekkel járhat, ha a kormány elindítja a folyamatot Júdea és Szamária egyes részeinek annektálására, azaz jelentős erőszakkal jár-e a palesztinok részéről vagy sem.
Az Izraeli Védelmi Erők parancsnoka, Aviv Kochavi vezérkari főnök valamint a Moszad igazgatója, Joszi Cohen és a Sabak (Sin Bét) belbiztonsági szolgálat vezetője, Nadav Argaman szerdán részt vettek a biztonsági kabinet ülésén, mely során a miniszterek megvitatták a területre alkalmazott szuverenitás kiterjesztésének kérdését – írja az Új Kelet online.
Kochavi és a katonai hírszerzés vezetője, Tamir Hayman vezérőrnagy erőszakos felkelés kirobbanására figyelmeztette a minisztereket Júdea és Szamária területén, köztük katonákat és civileket célzó fegyveres támadásokra, valamint öngyilkos robbantásokra, mint a második intifáda idején a 2000-es évek elején.
A lépés továbbá harcokhoz vezethet a Hamász terrorszervezet irányítása alatt álló Gázai övezetben.
A külföldi hírszerzés, a Moszad vezetője azonban állítólag nem értett egyet a hadsereg előrejelzésével. „Nem fogadom el azt az állítást, miszerint az annektálás erőszakos válaszokat fog eredményezni” mondta állítólag Cohen az ülésen.
A Sabak igazgatójának álláspontja valahol Kochavi és Cohen között volt. Argaman szerint bár az annektálásra lesz válasz, a gazdasági feltételek elég jók a területen, ezért nem gondolja, hogy a palesztinoknak érdeke lenne „megszegni a játékszabályokat.”
A csatornának nyilatkozó két miniszter azt mondta, hogy jó ideje nem láttak ilyen heves vitát a biztonsági szolgálatok között. A Sabak, a Moszad és az Izraeli Védelmi Erők nem kívánták kommentelni, mik hangzottak el az ülésen – írja az Új Kelet online.
Beni Ganz védelmi miniszter egy Twitter-bejegyzés formájában ítélte el a szivárogtatást: „A biztonsági kabinetből származó szivárogtatások komoly aggodalomra adnak okot és ez egy elfogadhatatlan jelenség. Ha a biztonsági erők nem képesek szabadon bemutatni álláspontjukat és minden releváns információt a politikai vezetés számára, akkor amit a szivárogtatók tesznek az az állambiztonság egyértelmű megsértése”.
Mint arról nemrég hírt adtunk, a hadsereg egyelőre a „sötétben tapogatózik” a palesztin válaszlépést illetően, és ezért több forgatókönyvet is lehetségesnek tart.
Az egyik egy palesztin tömegtüntetés, a második elképzelés szerint lövöldözéses támadások várhatóak Ciszjordániában, míg a harmadik forgatókönyv szerint olyan öngyilkos merényletsorozatra kell felkészülni, amit a 2000 és 2004 között zajló második intifáda során láttunk.
Ez utóbbi szint esetén a hadsereg állítólag olyan háborús állapotokra készül, amely során buszokat és éttermeket is terrortámadások érhetnek. Ugyanakkor azt remélik, hogy nem várható ilyen jellegű reakció — tekintettel arra, hogy csaknem 200 ezer palesztin megélhetése függ Izraeltől, és feltehetően tartanának egy gazdasági megtorlástól.
A koalíciós megállapodás Benjamin Netanjahu miniszterelnök és partnere, Ganz (Kék-Fehér) között lehetővé teszi a miniszterelnök számára az annektálás szavazásra bocsátását a Trump-kormánnyal koordináltak szerint a kabinetben vagy a parlamentben már július 1-jén.
Izrael a Fehér Ház jóváhagyása nélkül nem fogja előmozdítani az annektálást. Az ügyben nézeteltérések vannak az izraeli kormány és a Trump-kormány között. Mindkét ország biztonsági és hírszerzési tisztviselői attól tartanak, hogy az annektálás erőszakos eszkalációhoz vezethet a térségben.
A januárban bemutatott “évszázad megállapodása” az amerikai kormány legnagyvonalúbb ajánlata Izrael számára. Jeruzsálem Izrael osztatlan fővárosa marad, és az USA elismeri a C-zónában lévő zsidó közösségeket Izrael részeként, továbbá a Jordán-völgyet a zsidó állam keleti védelmi vonalaként.
A terv a palesztinoknak lehetővé teszi, hogy jelenlegi területeket megduplázva (Júdea és Szamária területének 70 százalékát megkapva), bizonyos feltételek teljesítésével – például Izrael elismerése mint zsidó állam, valamint Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosaként – saját államuk legyen, melynek fővárosa a Kelet-Jeruzsálem peremén lévő Abu Dísz. Ez az állam azonban nem lenne jogosult hadsereg fenntartására és katonai szerződések aláírására, és Izrael ellenőrizné a határait.
A palesztin fél még a terv előkészítési fázisában, látatlanul elutasította a tervet.
Az egyoldalú izraeli annektálást, a terület nagyságától függetlenül, széles körben a nemzetközi jog megsértésének tekintik, és hevesen ellenzik a palesztinok, a térség országai, köztük Jordánia, valamint az Európai Unió.
