Lemondást és előrehozott elnökválasztást fontolgat Emmanuel Macron, adta hírül a Le Figaro. A francia államfői hivatal cáfolata feltűnően bizonytalan volt.
Meglehetősen ellentmondásosan reagált Emmanuel Macron hivatala azokra a francia sajtóértesülésekre, melyek szerint az államfő a lemondásán gondolkodik. A Le Figaro vezető francia jobboldali lap úgy értesült, hogy Macron két hete kampányadományozók egy csoportjának azt mondta egy videokonferencián, hogy a koronavírus-válság után fel kellene turbózni az elnökségét, ezért akár le is mondhat és előrehozott választásokat írhat ki – derül ki a European Politico brüsszeli hírportál összefoglalójából.
Az Elysee-palota egyik tisztviselője úgy reagált, hogy „az elnök soha nem vett részt adományozókkal tartott videokonferencián, soha nem tett említést lehetséges lemondásáról, a Le Figaróban megjelent információ hamis”.
A tisztviselő azonban nem sokkal korábban is nyilatkozott, és akkor nem tagadta ilyen egyértelműen a Le Figaro értesülését. „Elveinkhez ragaszkodva nem cáfolunk semmit” – mondta az Elysee munkatársa akkor a lapnak.
Az viszont bizonyos, hogy Macronnak ki kell találnia valamit annak érdekében, hogy elnökségét felpörgesse, miután a járvány miatt politikai programja több sarkalatos pontját is fel kellett függeszteni.
A Politico szerint a lehetséges intézkedések között szerepel, hogy az államfő lecseréli a miniszterelnökét, de akár előrehozott parlamenti választásokat is kiírhat, esetleg népszavazást szervezhet, vagy újra nemzeti konzultációt hirdet, amelynek első fejezete segített neki kifogni a szelet a sárgamellényes tüntetők vitorlájából.
Összességében az sem kizárható, hogy Macron saját lemondásának meglebegtetésével egyszerűen csak tesztelni akarta a közvéleményt.
A jelenlegi francia köztársasági elnök, aki eredetileg a Szocialista Párt színeiben politizált és lett miniszter, 2017-ben lépett hivatalba egy újonnan szerveződő centrista, EU-párti formáció, az En Marche (Előre) jelöltjeként.
Elnöksége fontos programja a rendkívüli bonyolult francia nyugdíjrendszer egyszerűsítése, a több szektorban megjelenő privilégiumok megnyirbálása, ami óriási tiltakozást váltott ki.
Macron első ciklusának másik nagy kihívása volt a 2018-ban indult sárgamellényes tüntetéssorozat, amely eredetileg a benzinár-emelés miatt robbant ki, de aztán a középosztály protestmozgalmává nőtte ki magát.
Megtépázta a francia államfő renoméját az is, hogy az utóbbi időben több, a politikai paletta bal oldalán elhelyezkedő politikus is kilépett a pártjából arra hivatkozva, hogy Macron az elmúlt időszakban jobbra tolódott.
A még mindig csak 42 éves Macronnak emellett nagyszabású reformtervei is voltak az Európai Unióra vonatkozóan. Erre azért volt szükség, mert Angela Merkel német kancellár befolyásának gyengülésével párhuzamosan belföldön igyekszik az EU legfajsúlyosabb politikusaként beállítani magát.
Belpolitikai és uniós reformelképzelései azonban megfeneklettek a világjárvány miatt elrendelt gazdasági korlátozások szikláin, ezért lenne szükség arra, hogy ismét „kitalálja magát”.
Franciaországban egyébként az ötödik köztársaság 1958-as megalapítása óta csak kétszer tartottak előrehozott elnökválasztást. Egyszer 1969-ben, amikor Charles de Gaulle lemondott, miután a népszavazáson megbukott az általa előtrejesztett közigazgatási reform. 1974-ben pedig a regnáló államfő, Georges Pompidou meghalt, ezért kellett idő előtti voksolást kiírni.
