Mint minden válság, a mostani járvány is útelágazást jelent az EU számára. A krízis növelheti a kohéziót, a szolidaritást, sőt az integrációt, de a helyzet rossz kezelése miatt erősödhetnek az euroszkeptikus hangok is.
Mintha gyorsabban őrölnének az EU sokat ostorozott bürokratikus malmai, már ami a válságra adott válaszokat illeti, legalább is az utóbbi időben. Még az olasz miniszterelnök is – aki korábban úgy fakadt ki, hogy minek is van az unió, ha nem segít a bajban – elégedetten nyilatkozott a 27 tagállam vezetőinek múlt csütörtöki, immár negyedik, videokonferencia keretében megtartott csúcstalálkozója után, amely a bennfentesek szerint a szokásos éles viták helyett viszonylag békésen zajlott.
Giuseppe Conte a csúcs után örömmel adta hírül, hogy egyfajta Marshall-segélyben, helyreállítási alapban egyeztek meg a tagállami vezetők. Conte szerint közös európai értékpapírokkal fogják majd finanszírozni a válság által leginkább sújtott országok gazdasági helyreállítását, köztük Olaszországét.
A déli országok (Olaszország mellett Spanyolország) már egy ideje szorgalmazzák a közösen kibocsátott kötvények (újabban: koronakötvények) bevezetését. Conte szerint azért van szükség a közös újjáépítési kötvényekre, mert a járvány mindenkit érint, nem aszimmetrikus, mint a korábbi pénzügyi válság. A befolyó pénzeket természetesen a válság kezelésére kellene fordítani.
A közös kötvényekről azonban a gazdagabb északi országok, főleg Hollandia, Németország és Ausztria eddig hallani sem akartak. Azt nem tudni, hogy Conte mire alapozta azt, hogy mégis csak lesznek koronakötvények, rajta kívül ugyanis senki nem beszélt erről a csúcs résztvevői közül.
Az olaszokat rendkívüli mértékben sújtó (éppenséggel „aszimmetrikus”) járvány felerősítette az Olaszországban egyébként is erős euroszkeptikus hangokat, miután sokan úgy érezték: az országot cserben hagyta az EU. Ezt persze a szélsőjobboldali pártok igyekeznek kiaknázni.
A Testvériség nevű párt vezetője, Giorgia Meloni – akinél Orbán Viktor nemrég látogatást tett – kijelentette, hogy az EU a járvány alatt megmutatta alkalmatlanságát és a szolidaritás hiányát. Az euróövezeti válsággal ellentétben azonban most nem lettek harsányabbak azok a vélemények, melyek szerint egyes tagállamoknak – főleg Olaszországnak – jobb lenne elhagyni a közösséget. A képhez persze az is hozzátartozik, hogy Olaszország eddig is Európa beteg embere volt a GDP-hez viszonyított 130 százalékos eladósodottságával és a gazdaság komoly szerkezeti problémáival.
Conte már napokkal a csúcs előtt európai összefogást hirdetett. Az olasz kormányfő szerint bátor, ambiciózus és azonnali reakcióra van szükség a járvány okozta sokkal szemben annak érdekében, hogy az EU-nak többet ne kelljen bocsánatot kérnie senkitől.
Conte arra célzott ezzel, hogy Brüsszel a pénzügyi válság rossz kezelése miatt Görögországtól kért elnézést, Olaszországtól pedig azért, mert nem nyújtott gyors segítséget, amikor a Covid-19 járvány kirobbant.
Conte szerint ez a gyors támogatás a közös kötvény lenne. A jelenlegi uniós szabályozás alapján azonban a tagországok nem vállalhatnak felelősséget egymás adósságaiért. Ha mégis sikerülne valahogy áterőltetnie Conténak ezt az elképzelését, az mérföldkő lenne a közösség történetében, és alighanem nagy lépés a valódi közös költségvetés irányában, amitől rettegnek az Európai Egyesült Államok létrejöttének ellenzői.
Az egyelőre nem világos, hogy valóban meglesz-e ez a nagy lépés.
A legfrissebb felmérések szerint a németek hajlanának a közös kötvények kiadására, bár vezetőik szerint ha feltételek nélkül adnak egyes országoknak pénzeket, akkor azok rosszul fogják felhasználni.
Az viszont mindenképp egy kis lépés ebben az irányban, hogy a koronavírus-válság miatt minden tagországnak körülbelül a duplájára kell emelnie a hozzájárulását az EU mostani közös büdzséjéhez.
Az EU egyébként már korábban döntött arról, hogy az Európai Központi Bankon keresztül plusz pénzeket pumpál a gazdaságba, a költségvetés terén pedig lényegében szabad kezet adott a tagállamoknak, amelyeken így – a korábban tapasztalt rigorózus felügyelettel szemben – senki nem fogja számon kérni a költségvetési hiányt, de lazulnak az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok is. Ezek nagyon fontos könnyítések.
A csütörtöki csúcs után jelentették be, hogy sikerült megegyezni egy 540 milliárd eurós gazdasági mentőcsomagról, amely elvileg már június elsejétől hozzáférhető lesz, és amelyet a munkahelyek védelmére, a vállalatok, valamint a járvány által leginkább sújtott országok megsegítésére fordíthatnak majd.
Az uniós tagállamok vezetői ezzel igyekeztek demonstrálni a közösség egységét, és egyben megnyugtatni az aggódó uniós polgárokat, akik közül sokan elvesztették a megélhetésüket. Ezek a pénzek – ahogyan a magyar kormány állítja – valóban az uniós strukturális alapokban „bent rekedt” összegek.
Egy-egy tagország annyi pénzt tud lehívni, amennyit eddig nem használt fel a 2014-2020-as költségvetésből. Így állhat elő az a faramuci helyzet, hogy – amint azt az Európai Stabilitási Kezdeményezés (European Stability Initiative) összeszámolta – a járvány miatt a legsúlyosabb helyzetbe került, 60 millió lakosú Olaszország 2,3 milliárd euróhoz juthat hozzá, addig a tízmilliós Magyarország 5,6 milliárdhoz még az első, 37 milliárd eurós összértékű uniós gyorssegélyből.
Szó van még a Conte által említett új Marshall-segélyről, egy ezer milliárd eurós helyreállítási alapról is.
Erről az Európai Bizottság vezetője, Ursula von der Leyen adott hírt, de honfitársa, a német kancellár szerint az összeg egyelőre nem világos. Arról is folynak viták, hogy a pénzeket kölcsön vagy támogatás formájában kapják-e a tagállamok (a déliek szeretnének vissza nem térítendő segélyeket kapni, amiről persze az északiak hallani sem akarnak).
Von der Leyen azt is elmondta, hogy az unió következő hétéves költségvetésének alkalmazkodnia kell a koronavírus utáni válsághoz. Az európai bizottsági vezető szerint úgy tudják megnövelni a büdzsé „tűzerejét”, hogy a tagállamok nem a nemzeti össztermékük eddigi 1,2, hanem két százalékát adják majd be a közösbe a következő két-három évben.
Ez a változás szintén fontos mérföldkő lehet az egyébként sok válságot megélt közösség történetében. Aggodalomra adhat okot, hogy a járvány miatt a következő, 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó büdzsé elfogadása csúszhat.
Európának mindenképp újra kell definiálnia magát a Brexit és a koronavírus okozta megrázkódtatások (gazdasági leállás, a határok lezárása) után, főleg az amerikai külpolitikai irányváltás és a kínai fenyegetés tükrében.
Kína igyekszik erkölcsi fölénnyel kikerülni a válságból, amit arra használhat, hogy globális elsőségre törjön, annak ellenére, hogy a területéről indult ki a világjárvány, máig nem tudni pontosan, hogyan. A kínai propagandagépezet a kommunista rendszer fölényét, a világ számos országának nyújtott segítséget, és a gyors gazdasági helyreállást igyekszik hangsúlyozni. Nyilván így próbálják feledtetni, hogy Peking kezdeti titkolózása és rossz döntései miatt alakult ki a világjárvány.
Az Egyesült Államok nem töltött be a COVID-19 elleni harcban vezető szerepet a világban, így tekintélye tovább csorbulhat, ami ráadásul gyengítheti az egész nyugati közösséget.
A BBC az EU új mentőcsomagjáról:
https://youtu.be/bnodRJyOc70
Brüsszelből úgy hírlik: von der Leyen mellett Charles Michel európai tanácsi elnök is készen áll arra, hogy mindent elkövessen annak érdekében: az EU megerősödve kerüljön ki a válságból. Az újradefiniálásra kiváló alkalom lesz az Európa jövőjéről tartandó, kétéves konferencia, amely a járvány miatt nem május 9-én, hanem várhatóan majd az ősszel indul.
Nagy valószínűséggel egymásra találnak majd azok a Washingtonból érkező impulzusok, hogy az EU vállaljon nagyobb szerepet a globális biztonság kialakításában, de a saját szomszédságában (amerikaiasan: hátsó udvarában) mindenképp, valamint az uniós törekvések. Ehhez persze gazdaságilag mielőbb talpra kell állnia Európának. Ha ez meglesz, Brüsszel érvényesíteni tudja érdekeit a Földközi-tenger térségében és a Közel-Keleten, már ha lesz rá politikai akarat.
Az EU újrafogalmazhatja az Oroszországgal fenntartott kapcsolatait is, felállíthatja a közös európai hadsereget. A jövőbeni változások persze nagyban függenek attól, hogy ki lesz a következő német kancellár, és hogy az EU egy éve megválasztott vezetői hogyan muzsikálnak majd.
Addig azonban egy-két szónál többet érdemes vesztegetni a mostani német kormányfőre. Angela Merkel ugyanis, akinek a politikai karrierjét már sokszor temették, megerősödve kerülhet ki a válságból. A népszerűsége nagyot javult otthon, és világszerte sok elismerést kapott azért, ahogyan a járványt kezelte.
Különösen a korlátozó intézkedéseket indokló televíziós beszéde aratott nagy sikert, illetve világszerte csodálják, hogy Németországban a halálozási arány jóval kisebb a többi országénál. Elemzők azt is kiemelik, hogy Merkel valódi válaszokat keresett a válsághelyzetre, és nem politikai megfontolásból hozta a döntéseit, amint az tudós emberhez illik (mint ismert: Merkel eredetileg fizikus volt).
A képhez hozzátartozik, hogy július elsejével Németország veszi át az EU soros elnökségét. Csak emlékeztetőül: a 2008/09-es válság után Berlin javasolta, hogy erősítsék a közös gazdasági kormányzást lehetővé téve, hogy egy illetékes uniós intézmény akár megsemmisíthesse egy-egy tagország költségvetését.
Akkor ezek a tervek kútba estek, most viszont erősödhetnek azok a hangok, melyek szerint a közösség csak együtt lábalhat ki a válságból.
A német gazdaságnak elemi érdeke, hogy a déli tagországok prosperáljanak, másképp nem tudna exportálni ezekbe az államokba. Mint Merkel megfogalmazta: Németország csak akkor maradhat sikeres, ha Európának jól megy a sora. A kancellár már azt is jelezte: Németország biztos, hogy többet fog beadni a közös költségvetésbe. Egyes bennfentesek tudni vélik, hogy az uniós helyreállás cechjének negyedét állhatják a németek. Ráadásul a német törekvések találkozhatnak Macron francia elnök nagyszabású elképzeléseivel, aki a 2017-ben a Sorbonne-on elmondott beszédében vizionálta az európai integráció felgyorsítását.
Kérdés, hogy az Európai Uniótól egyre inkább elidegenedő magyar kormánnyal és az Európai Néppártból éppen kifelé tessékelt Fidesszel Magyarország milyen pozícióból vesz majd részt a közös európai jövő alakításában – ha egyáltalán részt akar venni benne.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.