Benjamin Netanjahu a kormány beiktatása alkalmából és azután is többször kijelentette, „eljött az idő Júdea és Szamária izraeli területeinek annektálására”, és a legutóbbi frakcióülésen is állítólag megerősítette, hogy “nincs változás a törvény előterjesztésének tervezett időpontjában.” Ahogy azonban a törvény ratifikálásának időpontja egyre kézzelfoghatóbbá vált, a telepes közösségek és a Jamina párt béketerv-ellenes hangjai felerősödtek.
Donald Trump január végén bejelentett béketerve révén elvileg zöld jelzést kapott az „annektálás”, tehát a ciszjordániai (júdeai és szamáriai) telepes közösségek feletti izraeli szuverenitás kiterjesztése. A cionista jobboldal sürgetése ellenére azonban a szuverenitás azonnali ratifikálása a Knesszetben nem történt meg, bár a miniszterelnök Washingtonban ezt jelezte előre.
Az amerikai elnök és stábja, Jared Kushner vezetésével, ragaszkodott a béketervben megjelölt menetrend betartásához és a felvázolt területeket elválasztó határvonal rögzítéséhez. Az amerikai és izraeli tisztviselők alkotta térkép-előkészítő bizottság még a márciusi választások előtt elkezdte a béketervben megjelölt határvonal aprólékos megrajzolását, azzal a kikötéssel, hogy a felek változtatásra vonatkozó kéréseit figyelembe veszik, ami természetesen a palesztinokra is vonatkozott.
A márciusi választások után bekövetkezett patthelyzet végül a koronavírus-válsággal tetőzött, így a béketerv gyakorlati megvalósítását (az ország és ezen belül is a területek lezárása, valamint a bekövetkezett politikai üresjárat miatt) befagyasztották.
Időközben Netanjahu és riválisból partnerré előlépő Beni Ganz (Kék-Fehér) a válságos helyzetre való tekintettel, úgy tűnt, mégis egyezségre fognak jutni. Az egységkormány előzetes tárgyalásainak egyik vitatott pontja a Júdea és Szamária izraeli területei feletti szuverenitás kiterjesztése volt. Ganz, aki szintén jelen volt Washingtonban, ígéretet tett az amerikai elnöknek a terv támogatására, de – ragaszkodva a zsidó állam stratégiai területeinek védelméhez – vonakodott az egyoldalú lépésektől, amelyek veszélyeztethetik a térség stabilitását.
Ganz garanciák mellett végül beleegyezett abba, hogy az egységkormány megalakulása után, az egyébként vészhelyzeti üzemmódban működő kabinet a szuverenitás kiterjesztésére vonatkozó kormányhatározatot már július elsején szavazásra a Knesszet elé terjessze.
A Netanjahu – Ganz megállapodás törvényben is rögzített része szerint a szuverenitás kiterjesztésének feltétele az amerikai koordináció. A miniszterelnök a kormány beiktatása alkalmából és azután is többször kijelentette, „eljött az idő Júdea és Szamária izraeli területeinek annektálására”, és a legutóbbi frakcióülésen állítólag megerősítette, hogy “nincs változás a törvény előterjesztésének tervezett időpontjában.”
Ahogy azonban az egységkormány-tárgyalások és a szuverenitás-törvény ratifikálásának időpontja egyre kézzelfoghatóbbá vált, a telepes közösségek és a Jamina nemzeti-vallásos párt béketerv ellenes visszhangjai felerősödtek.
Januárban a terv bejelentésére Washingtonba utazó Netanjahu meghívta a Jesa (telepes) ernyőszervezet, vagyis közösségük önkormányzati tanácsának néhány tagját is. A szállodában várakozó közösségi vezetőket azonban sokkolták a terv részletei, ugyanis nem számítottak arra, hogy Trump egy olyan kétállami megoldást fog felajánlani, amely többek között (idővel) elismeri a független palesztin államot.
Az amerikai béketerv szerint Júdea és Szamária 30%-ának izraeli területeire a zsidó állam kiterjesztheti a szuverenitását, míg az ún. zöld vonalon (tehát az 1949-ben meghúzott tűzszüneti határvonalon) túl fennmaradó részen, szigorú feltételekhez kötötten, idővel megalakulhat egy palesztin állam.
Trump azt ígérte, sem izraelieket, sem palesztinokat nem fognak kitelepíteni az otthonukból, és Izrael négy évre befagyasztja a telepbővítéseket azokon a területeken, amelyeket a palesztinoknak szánnak.
Ugyanakkor az elnök hangsúlyozta, a palesztin állam csak olyan formában és kondíciók mellett jöhet létre, ami megfelel Izrael biztonsági igényeinek, és amennyiben a másik fél elismeri a zsidó államot és fővárosát, Jeruzsálemet.
Izraelben arra számítottak, hogy a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász el fogja utasítani a tervet (ami meg is történt), így az amerikai ígéretnek megfelelően Júdea és Szamária egyes területeire a zsidó állam kiterjesztheti a szuverenitást, elhárítva a kétállami megoldás veszélyét.
Az izraeli terv egyetlen kritikus tényezője, hogy Washingtonban a tárgyalások megkezdésére évekig akár tartó türelmi időt szántak és aztán döntöttek volna az egyoldalú izraeli lépések elismeréséről. Később Kushner a térképek elkészítéséhez kötötte a szuverenitás kiterjesztését, a májusban Jeruzsálembe látogató Mike Pompeo amerikai külügyminiszer pedig csak annyit mondott, hogy az annexió a zsidó állam döntése.
Washingtonban eddig nem jelentették ki hivatalosan, hogy egyetértenek a szuverenitás júliusi ratifikálásával. A Trump-kormány néhány tisztviselője szerint azonban a sürgős izraeli annexió ártani fog a Fehér Ház közel-keleti béketervének.
Benjamin Netanjahu azonban, azt sejtetve, hogy a novemberi amerikai választásokon akár a szuverenitást elutasító demokrata jelölt, Joe Biden is nyerhet, kompromisszumok nélküli lépésre szánta el magát. A miniszterelnök azonkívül, hogy megerősítette az amerikai koordinációval történő szuverenitás júliusi megszavazását a Knesszetben, további részleteket nem közölt.
A hír hallatán Abbász bejelentette majd hivatalosan is értesítette Izraelt arról, hogy a Palesztin Hatóság nevében megszakít minden kapcsolatot a zsidó állammal, beleértve a két fél közötti, a térség stabilitását garantáló biztonsági koordinációt.
Az egy hónap múlva esedékes törvény előterjesztésével – a nemzetközi közösségek és a térségben Izraellel békeszerződést kötött Jordánián és Egyiptomon kívül – a szövetségeseknek számító Jesa Tanács és a Naftali Bennett vezette Jamina képviselői sem értenek egyet, igaz különböző okokból kifolyólag.
A Jamina az egységkormány tárgyalások során az annektálás azonnali (határidő előtti) és egyoldalú megszavazását, a tervek feletti ellenőrzési jogot addig-addig erőltette, amíg végül az ellenzék soraiba kényszerült.
Az ellentétek a jobboldali blokkon belül odáig fajultak, hogy Bennett azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy júliusban a palesztin államot is magába foglaló béketervet akarja megszavaztatni, ami a telepes közösségek számára elfogadhatatlan.
A párt nevében nyilatkozó Bezalel Szmotrics, volt közlekedési miniszter szerint nincs jelentősége annak, hogy jelenleg az ellenzék soraiban ülnek, hiszen akkor sem szavaznának a béketervre, ha a kormány tagjai lennének.
„Ez a vita nem arról szól, hogy támogatjuk-e a szuverenitást vagy nem, hanem arról, hogy támogatunk-e egy palesztin államot vagy nem.”
Szmotrics szerint a fő probléma a térképpel van, ami 15 telepes közösséget enklávéba kényszerít és elzárja a fejlődés útját. Ezért a béketervben felvázolt térkép marginálisnak, lényegtelennek és ami a legfontosabb, veszélyesnek tűnik.
A telepesek nevében nyilatkozó vallásos cionista képviselő szerint a miniszterelnök szándékosan hagyta ki a Jaminát a kormányból, ami azt jelenti, nem akarja, hogy a koalíció része legyen, és nem akarja megosztani vele a térkép előkészítésével kapcsolatos egyeztetéseket.
A térképészeti bizottság eddig azonban nem hozta nyilvánosságra a határok kijelölését, mondván még nem fejezték be a munkálatokat. Szmotrics és a telepes közösségek vezetői valószínűleg a béketervben nyilvánosságra hozott, nem végleges határokat említhették.
A szóban forgó térképpel kapcsolatban egyébként a Jesa Tanács sem elégedett, mondván, őket is kihagyták abból a bizottságból, ami a telepesek jövőjéről visszavonhatatlan döntéseket akar hozni.
Kihasználva a korlátozások lazulását, a Jesa Tanács Maale Adumimba összehívott gyűlésén a szervezet 25 polgármestere közül 15 vett részt. A megbeszélés során hatpontos határozatban foglalták össze a kormánynak szánt alapelveket, amit ugyan nem konszenzussal, de többségében megszavaztak. A dokumentum szerint a Jesa Tanács
- üdvözli az Egyesült Államok Júdea és Szamária rendezésére irányuló politikájának pozitív változását,
- felszólítja az új kormányt és a Knesszetet, hogy tegyenek lépéseket a a szuverenitás azonnali érvényesítésére Júdeában, Szamáriában és a Jordán-völgyben,
- szerint a szuverenitás gyakorlása kizárólag Izrael Állam felelőssége (nem igényel amerikai jóváhagyást),
- ellenzi a palesztin állam létrehozásának bármilyen elismerését vagy elfogadását,
- sehol sem fogadja el a telepek építésének befagyasztását vagy az építési korlátozásokat,
- nem fogad el olyan térképet, amely elkülönített enklávékat hoz létre és amelyek akadályozzák jövőbeli fejlődését.
A tartózkodó illetve a béketervet támogató tanácstagok közül csak Oded Revivi, Efrat polgármestere vállalta a nyilvánosságot. Az előbb említett Szmotrics-féle nyilatkozatban a vallásos cionista képviselő a miniszterelnökön kívül nekiment Revivinek is, kritizálva ideológiai szempontjait. A kritikák után Revivi válaszolt Szmotricsnak, megjegyezve, semmi sem áll távolabb tőle, mint a palesztin állam létrejöttének támogatása, azonban:
„Úgy hiszem, hogy ezekben a kritikus órákban, a telepek jövőjével kapcsolatban rendelkezésünkre áll egy olyan lehetőség, amely biztosítja számunkra, hogy ne legyen több elszakadás, ne legyen több befagyasztás (telepes építkezés) és ne legyen több oslói szerződés.
Megalakult egy olyan egységkormány, amely támogatja a szuverenitást, mikor álmodhattunk ilyen széles körű támogatásról? Évek óta beszélnek nekünk a konvergenciáról és átláthatóságról. Ugyanilyen fontos a zsidó állam érdeke. Nem az a kérdés, hogy legyen vagy sem palesztin állam, hanem az, hogy mit tudunk garantálni a telepek jövőjével kapcsolatban” – érvelt Revivi.
Beni Ganz a kritikákra reagálva, pártjának frakcióülése előtt egy sajtótájékoztatón annyit mondott a felek megnyugtatására, hogy az elkövetkező hetekben a Kék-Fehér megvizsgálja a megfelelő módjait a béketerv alkalmazásának, hogy az a lehető legjobb eredményt biztosítsa Izrael számára.
Benjamin Netanjahu, az Israel Hayom Savuoti ünnepi számában megjelent interjúban megerősítette a szuverenitás kiterjesztésének szándékát, hozzátéve azt is, hogy a „palesztinoknak el kell ismerniük a zsidó állam vezető biztonsági szerepét a térségben.”
Másrészt kijelentette, hogy a bejelentés dacára Abdullah jordán király nem fogja felmondani a két ország közti békeszerződést.
A Jesa Tanács és a vallásos cionista képviselők felől érkező negatív visszhangokat, ahogyan a miniszterelnök döntését, Washingtonban egyelőre hivatalosan nem kommentálták. Az Israel Hayom hírportálnak néhány nappal korábban név nélkül nyilatkozó amerikai forrás azonban jelezte: „amennyiben a telepesek nem fogadják el a béketervben foglaltakat, utána már nem lesz rá lehetőségük.”
