A sírjánál izraeli politikusok rendszeresen fejet hajtanak, a posta bélyeget adott ki a tiszteletére Izraelben, és egy város is róla nevezte el magát. Halálának helye múzeummá és zarándokhellyé vált, a Jeruzsálemi Színházban külön színdarabbal emlékeznek rá – írja az Index Avraham Sternről.
Avraham Stern 1907-ben Lengyelországban született, majd onnan 18 éves korában az akkori brit fennhatóság alá tartozó Palesztina területére alijázott. Egy rövid ideg Olaszországban is élt, ahol a firenzei egyetem fasiszta csoportjának tagjává vált. Ideológiája egyszerre övezte a revizionizmus, a szocializmus és az olasz fasizmus gondolatait (ez utóbbi esetében érdemes megjegyezni, hogy sokáig nem volt különösebben zsidóellenes éle, a mozgalom alapítói között is voltak zsidók).
Stern azt vallotta, hogy Palesztinában minden kormány ellenség, ami nem zsidó kormány, a brit birodalomnak pedig pusztulnia kell
— idézi az oldal Veszprémy László Bernát a Sztálinista szélsőjobb című művét.
A férfit a második világháború kitörése sem tántorította el attól, hogy a briteket tekintse legfőbb ellenségének. 1940-ben néhány társával létrehozta a Lehit, azaz az Izraeli Szabadságharcosok nevű csoportot — melynek több magyar zsidó is tagja lett.
Még ugyanabban az évben, 1940 nyarán Haifában és Tel-Avivban olasz bombázók okozták 127 ember halálát — ezzel veszteséget okozva a britek számára. Sternék a történtek után tárgyalásokba kezdtek az olasz követség embereivel egy zsidó-olasz jövő fényében. A fennmaradt dokumentumok alapján akár egy bábállam is létrejöhetett volna.
Az előrevetített — ám végül semmivé nem lett — megegyezés egyik pontja szerint az olaszok támogatásával felállt volna egy britek ellen harcoló zsidó hadsereg. Jeruzsálem szent helyei a Vatikáné lettek volna, Haifa városa, valamint a Földközi-tengerhez való jog pedig Olaszországot illette volna.
Szintén 1940-ben a Lehi tagjai Bejrútban egy német diplomatával is tárgyalóasztalhoz ültek. Werner Otto von Hentig 1983-ban egy izraeli lapnak nyilatkozva minderről azt mondta, hogy megkereste őt egy izraeli terrorista, hogy a saját népe ellen szövetkezzen vele.
A tárgyalásokból végül nem született meg semmi, de feljegyzések szerint a következő ajánlat merült fel a két fél között: a nemzeti és totalitárius alapon felálló zsidó állam mellett szerződés született volna a német birodalommal annak közel-keleti pozícióinak védelmében. A zsidó csoport aktív részvételt ígért a háborúban Németország oldalán, cserébe olyan európai zsidó férfiakat képeztek volna német segítséggel, akik azután a britek ellen harcolhattak volna Palesztinában. Mindezeken túl a tervek között szerepelt még az európai zsidók kitelepítése Palesztinába.
„Ezeket a tárgyalásokat a mából visszatekintve lehet nevetségesnek, felháborítónak, vagy kínosnak tartani, viszont az adott történelmi környezetben Sternék szövetségkeresése is érthető. A britek a németországi zsidóüldözések kellős közepén, 1939 elején korlátozták a zsidók bevándorlását Palesztinába, zsidók ezreit taszítva ezzel a nácik karjaiba, kiváltva ezzel a már Palesztinában élő zsidók haragját”
— írja az Index, ami egyúttal emlékeztet az ugyanebben az évben megkötött Molotov–Ribbentrop-paktumra, ahogy arra is, hogy az olaszoknak és a németeknek szóló felajánlkozásnak feltétele volt az európai zsidók megmentése.
Avraham Stern 1942. február 12-ig Tel-Avivban bujkált, ahol végül a brit rendőrség embere, Geoffrey J. Morton lelőtte. A hivatalos rendőri jelentés szerint önvédelem volt, ám a Lehi szerint hidegvérű gyilkosság történt, és az angoloknak semmi okuk nem volt meggyilkolni Sternt.
A Lehi ezután a nemzeti bolsevizmus mellett kötelezte el magát, és számos merényletet követett el Izrael Államának 1948-as megalakulásáig, majd azután is. Egyik vezetőjük volt Jichák Sámír, aki később — 1983 és 1992 között egy kétéves megszakítással — Izrael miniszterelnöke lett.
A Lehi tagjai bibliai méretű, a Nílustól az Eufráteszig terjedő Izraelről álmodoztak. Utolsó akciójuk az izraeli-arab háborúban közvetítőként fellépő Folke Bernadotte meggyilkolása volt.
A teljes cikk itt olvasható.
