A demokraták mindent elutasítanának, amit az elnök tett. Izrael és Irán esetében azonban bölcsebb lenne, ha egy esetleges új demokrata kormányzat sem állítaná vissza az órát.
A demokraták alig várják jövő januárt. Reményeik szerint a következő beiktatási nap hosszú rémálmuknak vet véget, és Donald Trump elnökségét visszapillantó tükörből nézhetik végre. Ha teljesül a kívánságuk, reményeik szerint az utód mindent elhajít majd, amit az előd tett – kezdi publicisztikáját a Jewish News Syndicate főszerkesztője, Jonathan S. Tobin.
Ez általában valóban így működik, amikor az egyik párt átveszi a stafétabotot a versenytársaitól, és jórészt ez jellemezte az átmenetek időszakát akár a Bill Clintont váltó George W. Bushra, akár a Busht követő Barack Obamára, akár az Obama-Trump váltásra gondolunk. Ha a várható demokrata jelölt, Joe Biden novemberben legyőzi Trumpot, biztosra vehető, hogy számos kérdésben a kormány óráját visszaállítják ugyanoda, ahol az 2017 januárjában állt.
Ám annak ellenére, hogy a Trumpot becsmérlők között általános az az érzés, hogy elnöksége egy rossz álom, amelyből nagyon szeretnének végre felébredni, az a gondolat, hogy minden döntését egyszerűen el lehet törölni, illúzió. Sok minden zajlott le ezekben az években, különösen a Közel-Kelettel kapcsolatban,
és Biden, valamint a tanácsadói bolondok lennének, ha vissza akarnák fordítani mindazt, ami történt.
Ez nyilvánvalóvá vált, amikor Biden kijelentette, nem költözteti vissza az Egyesült Államok nagykövetségét Jeruzsálemből Tel-Avivba. Miközben Biden továbbra is tartja magát annak az ostoba gondolkodásmódnak a szóhasználatához, amely 70 éven keresztül akadályozta az Egyesült Államokat abban, hogy hivatalosan elismerje Izrael saját fővárosához fűződő jogait, az általa tett engedmény a régóta esedékes tettel kapcsolatban (amelyről természetesen továbbra is úgy nyilatkozik, hogy nem szabadott volna megtörténnie, hiszen azt állítja, hogy a nagykövetséget csak a palesztinokkal kialakított átfogó béke kontextusában lehetett volna áthelyezni, ami – tekintve, hogy következetesen elutasítanak minden békére vonatkozó ajánlatot, egyenértékű annak kijelentésével, hogy ez soha nem fog megtörténni), egyáltalán nem jelentéktelen.
Biden külpolitikai csapata úgy fog kinézni, mint az Obama-kormányban „végzett” öregdiákok találkozója. De még ők is tudják, hogy amit Trump tett Jeruzsálemmel kapcsolatban, az nem fordítható vissza anélkül, hogy ezzel sokkal több kárt okoznának annál az elképzelt jónál, amit a palesztinok ilyen módon történő lekenyerezésétől várnak. Ezért olyan őszintétlen amikor Demokrata-párti zsidók, akik bizonyosan ünnepeltek volna, ha egy olyan elnök helyezi át a nagykövetséget, akire szavaztak, amellett érvelnek, hogy Trump lépése jelentéktelen volt. Annak a hatása, hogy Amerika végre elismeri Izrael szuverenitását a zsidó nép ősi fővárosa felett, nem lebecsülendő.
Mindazonáltal, amint Biden vezető tanácsadója és Obama korábbi államtitkára, Anthony Blinken azt a héten világossá tette, az új demokrata kormányzat vissza kíván térni az úgynevezett kétállami megoldás utáni, Obama által is erőltetett eredménytelen hajszához, amelyet ráadásul a palesztinok sem akarnak.
Ez egy olyan cél, amelyet Trump is magáévá tett a közel-keleti béketervében. Ám a Biden-csapat dühös ellenállása a Júdea-Szamáriában található települések izraeli annektálásának bárminemű előmozdításával kapcsolatban azt mutatja, hogy továbbra is attól a téveszmétől hajtva tevékenykednek, hogy bármelyik izraeli kormányt meg lehet győzni arról, hogy visszatérjen a veszélyes 1967-es határokhoz, és hogy ennek a teljesítése hatással lenne azokra a palesztinokra, akik eddig is számos, ezen paramétereknek megfelelő békeajánlatot utasítottak már el.
Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy 2017 óta minden változatlan, mivel a palesztinok ugyanolyan eltökélt szándékkal kerülik el az Izraellel való békekötés minden lehetőségét, ahogyan azt Obama nyolc hivatalban töltött éve alatt is tették, a volt elnök minden arra irányuló következetes erőfeszítése ellenére, hogy a diplomáciai játékteret feléjük billentse – emlékeztet Tobin. Hasonlóképpen, az izraeliek többsége ugyanolyan eltökélt, hogy elkerülje az olyan hibák megismétlését, mint az oslói megállapodás vagy Ariel Saron a Gázai övezetből való, nagy vérontáshoz vezető 2005-ös kivonása, mint akkor voltak, amikor Obama távozott a Fehér Házból.
Ám miközben Biden, Blinken és társaik két államról beszélhetnek, és remélhetik, hogy tovább maradnak hivatalban, mint Benjamin Netanjahu miniszterelnök – amire Obama nem volt képes – , talán azt is megértik, hogy továbbra sincs esélyük arra, hogy rávegyék a palesztinokat a komoly tárgyalásra. Az izraeli kormánnyal folytatott folyamatos civakodás, ami Obama közel-keleti politikáját is fémjelezte, viszont visszatérhet.
Csakhogy a gyakorlatban Biden jó eséllyel abban a helyzetben találja majd magát, hogy hasonló módon kezeli a konfliktust, mint Trump, mivel valószínűleg abban fog reménykedni, hogy sikerül fenntartania, nem pedig lerombolni az Izrael és a zsidó államra az iráni fenyegetéssel szemben szövetségesként tekintő szunnita arab államok közötti egyre szorosabb, de nagyrészt informális kapcsolatokat.
Továbbá Obama „öregdiákjainak” Trump az Iránnal kötött atomegyezményből való kivonulását követő vádaskodása, valamint Biden arra vonatkozó ígérete ellenére, hogy ehhez visszatérjen, az az elképzelés, hogy egyszerűen és boldogan visszatérhetnek Teherán megbékítésének politikájához, szintén illuzórikus.
Az elmúlt években, amióta Obama elhagyta hivatalát, Irán a regionális hegemónia iránti törekvései részeként folytatta a nemzetközi terror támogatását és az arab nemzetek destabilizálására irányuló erőfeszítéseit, még úgy is, hogy az iráni nép nem szűnik kinyilvánítani undorát a teokratikus zsarnokok igazságtalan elnyomó uralmával kapcsolatban.
Bidennek meg kell értenie, hogy Trump Iránnal szembeni szankcióinak enyhítése vagy megszüntetése, amely megrázta az iszlám rezsimet és feltárta a jellegéből fakadó belföldi gyengeségét, nem tenné biztonságosabbá a Közel-Keletet.
Ő és csapata valószínűleg azt is tudja, hogy muszáj lesz folytatniuk Trump azon törekvését, hogy Iránt az atomenergiáról szóló megállapodás újra tárgyalására kényszerítse, máskülönben éppen a hivatali idejük alatt találnák magukat abban a helyzetben, hogy Teherán lerázza magáról a gyenge korlátozásokat, és végre hozzájut a bombához, a nyugat hallgatólagos beleegyezésével. Épp ahogy Biden minden további nélkül állíthatja, hogy megveti Trump politikáját, ugyanannyira kevéssé valószínűen kész arra, hogy hagyja Irán újrafegyverkezését és további gazdagodását, amelynek eredményeként még nagyobb fenyegetéssé válna.
Obama még veszélyesebb Közel-Keletet hagyott Trumpra, mint Bush őrá. Bidennek hálásan kell fogadnia azt a nyereséget, ami Trump Irán gyengítésére irányuló erőfeszítéseinek köszönhető, és nem tanácsos megkísérelnie, hogy mindezt visszapasszolja. Noha a demokraták azt gondolhatják, hogy a Trump-korszakot gyorsan el lehet törölni, valószínűleg többet fognak megőrizni a külpolitikájából, mint amennyit ebből elismernének – zárja elemzését a szerző.