Miközben Izrael 72. születésnapját ünnepeljük a napokban, többen azt kívánják: bárcsak másképp alakult volna az 1948-49-es Függetlenségi Háború. Jonathan S. Tobin az Israel Hayom oldalán ír arról, mit hozott volna valójában ez a forgatókönyv.
A kutatók számára csak „kontrafaktuális történelminek” nevezett hipotézisek lényege, hogy az egyes historikus események kapcsán feltesszük az alternatív kérdést: mi lett volna, ha…? Ezek a forgatókönyvek számos irodalmi és filmalkotást inspiráltak — így született történet a múltban arról, hogy mit hozott volna egy német-japán győzelem a második világháború után, vagy éppen mi történt volna, ha az Amerikai Egyesült Államok kimarad a háborúból, és végül államvezetési szintre jut az antiszemitizmus?
„És milyen lenne a világ Izrael nélkül?” — teszi fel a kérdést Jonathan S. Tobin.
Az Israel Hayom szerzője kiemeli: Izrael a napokban ünnepli 72. születésnapját, ezért érdemes megemlékezni arról, hogy milyen sokan megváltoztatnák a történelmet, ha visszamehetnének az 1948-49-es Függetlenségi Háború idejébe. A palesztin narratíva például nakba, azaz katasztrófa szóval jelöli Izrael győzelmét, amit jobb lett volna megelőzni. Ugyanakkor a Nyugati Part jövőjéről szóló vitákban sokan elfelejtkeznek arról, hogy az Izraelt gyűlölők nem egy kisebb Izraelre vágynak, hanem arra, hogy egyáltalán ne létezzen ilyen ország a térképen.
Ehhez hasonló elképzelést jelenít meg Michael Chabon 2007-es regénye is, a Jiddis Rendőrök Uniója. A könyvben az európai zsidók nagy része Amerikába megy, hogy Alaszkában alapítson államot. Izraelt pedig az 1948-as megalapítása után három hónappal megsemmisítik. Hasonló víziókat őrizgetnek Gáza, Ramallah és Teherán anticionista propagandái is.
Tobin szerint azonban nincs szükség az amúgy Izrael-ellenes kirohanásairól is közismert író fantáziájára ahhoz, hogy elképzeljük, milyen világ jött volna létre, ha Izrael elveszíti a Függetlenségi Háborút.
„Ha a cionista erőfeszítések megbuktak volna, akkor nem egy független arab állam jött volna létre a Palesztina nevű brit mandátum területén” — állítja Tobin, aki egyúttal emlékeztet: az arabok nemmel szavaztak az ENSZ-ben, amikor egy zsidó és arab állam létrehozása merült fel. Ha az újszülött Izraelt legyőzték volna, az csakis külső segítséggel valósulhatott volna meg, a britek által vezetett Arab Légió, Egyiptom és Szíria erőivel együtt. Az egykori mandátum területét pedig valószínűleg közöttük osztották volna fel.
A palesztin arabok azzal áltatják magukat, hogy a világ Izrael nélkül igazi Éden-kert lenne, pedig megalapítása éppen a környező diktatúrák és monarchiák barbárságának vetett véget. Az izraeli arabok olyan demokratikus jogokat élvezhetnek, mint senki más a szomszédjaik közül.
„Izrael nélkül sem Európa, sem az Egyesült Államok nem tudott volna könnyen barátokat szerezni a régióban”
— veti fel a cikk szerzője, aki szerint ahhoz sem kell nagy képzeleterő, hogy belegondoljunk: mi történt volna azzal a 600 ezer zsidóval, akik akkoriban az országban éltek. Minden esetben, amikor arabok győztek, ugyanaz várt a zsidó közösség tagjaira. Jobb esetben elűzték őket otthonaikból, rosszabb esetben viszont végeztek velük. Az országban maradó zsidóság számára egy másik Holokauszt lehetősége is fennállt volna.
„De a zsidó világra még ennél is nagyobb hatással lett volna egy esetleges kudarc. Ugyanis Izrael megalapítása a világ minden pontján élő zsidó számára változást hozott. Mindenkit felemelt és nagyobb biztonságérzettel töltött el” — fogalmaz Tobin, aki szerint szintén ez tette lehetővé azt is, hogy fél évszázados elnyomást követően az egykori Szovjetunióban élő zsidó közösségek egyenlő jogokért kezdjenek harcolni maguk számára.
Izrael nélkül a zsidóság sorsa összemérhetetlenül rosszabb lenne a mostaninál. Azok, akik 1948 után születtek, elképzelni sem tudják, hogy mennyire megváltozott a zsidókról alkotott kép, és a feléjük tanúsított magatartás. Izrael nemcsak a Holokauszt-túlélők számára adott biztonságot, hanem a diaszpórában maradó zsidóság számára is megkönnyítette az életet.
„Izrael mindenütt a szabadság fáklyája a zsidóság számára, és egyben garancia arra, hogy a 20. századi zsidó történelmet jellemző gyűlölet köre, elnyomások és mészárlások végre véget érhetnek” — írja Tobin, aki szerint emiatt az ország méltó arra, hogy minden ember támogatásáról biztosítsa.
„Miközben néhányan belemerülnek az antiszemitizmus fantáziavilágába, és egy olyan világról álmodnak, ahol soha nem is létezett, az egyetlen zsidó állam eltörlése a Földről nem egy sci-fi történet, hanem a gyűlölet megnyilvánulása” — zárja sorait az Israel Hayom szerzője.