A Kossuth-díjas művész mentőzik és halottakat is mos New Yorkban, ahol szerinte a válság visszahozta a szolidaritást. A járvány miatt a napokban elhunyt utolsó sonderkommandós halála előtt operákat énekelt neki.
Röhrig Géza Nyáry Krisztián vendége volt hétfőn délután a Líra könyvkiadó online beszélgetésén, amelyet sok százan követtek élőben a kiadó Facebook oldalán.
A Saul fia című, Oscar-díjjal kitüntetett magyar film címszerepe miatt egy csapásra ismerté vált költő alapvetően arról beszélt írókollégájával, hogy miként alakulnak számára a karanténnal töltött napok, és hogy Röhrig miket olvas és milyen olvasmányokat ajánl a nézők figyelmébe.
Ezzel együtt természetesen a több mint két évtizede New Yorkban élő író-színész beszélt a világjárvány Amerikában is tomboló hatásairól.
„Az, hogy még a volt főnököm is felhívott, hogy szüksége van rám, jelzi, hogy mekkora a baj…”
– mondta Röhrig, aki bár hét éve nem dolgozik mentősként, és vizsgája is lejárt, most a helyzetre való tekintettel ismét elvégzett egy „gyorstalpalót”, és újra szolgálatba állt. Általában esti ügyeleti műszakokban dolgozik, többnyire a tűzoltó egységek mellett, amolyan mentős segédként (EMT – Emergency Medical Technician).
Százezer ilyen beosztású alkalmi segéderővel is a fedélzeten harcol a vírus ellen New York. Röhrigék is speciális maszkokban végzik a tevékenységüket – mesélte a művész, aki folytatva korábbi munkáját, továbbra is dolgozik halottmosóként, már ameddig erre a járványügyi engedély megvan.
Egyelőre „online-temetések” formájában az elhunytak legközelebbi hozzátartozói maszkban és egyéb védőfelszerelésben ott lehetnek a New York-i temetéseken, de a többi gyászolónak online-közvetítik a gyászszertartást – fejtette ki Röhrig, akit éppen holnap fognak tesztelni a vírus miatt.
Mielőtt rátértek volna az irodalmi témájú diskurzusra, a művész elárulta, hogy a napokban elvesztette egy közeli barátját is, egy ismert holokauszt-túlélőt.
„Dario Gabbai a Sonderkommandó tagja volt, ő volt az utolsó, aki a saját szemével látta a gázkamrákat működni ezen a földön… A múlt héten, szerdán hajnali fél négykor ment el Los Angeles-ben” – mondta Röhrig.
A görög származású férfi 97 évesen hunyt el a vírus okozta szövődmény miatt egy kórházban. Pár nappal halála előtt még beszéltek telefonon, és az idős férfi – kedvelt szokásához híven most is – olasz operákat énekelt a magyar művésznek.
A művész szerint New York mellett „az egész emberiség eddig jól vizsgázott” a járvány miatt kialakult vészhelyzetben, amely szerinte el kell hogy gondolkodtassa az emberiséget. „Kicsit elszállt velünk a ló, (…) a nyugati társadalmakban különösen fenntarthatatlanná vált a fogyasztói szemlélet” – vélte Röhrig.
„Nem a vírussal állunk harcban, hanem fenntarthatatlan módon élünk, mindent újra kell gondolni. A nagy kérdés, hogy képesek leszünk-e erre?”
– vetette fel Röhrig, aki szerint „gyönyörű tapasztalat, hogy ezek a meglazult kötőszövetek a társadalomban, a kölcsönös segítségnyújtás, a szolidaritás ilyenkor valahogy életre kelt, és 2001 szeptembere után visszatért New Yorkban is”. A város „rátermetlen és lusta” polgármesterével szemben, New York állam kormányzójára, Andrew Cuomora hívta fel a figyelmet.
A művész szerint „nagyjából sarokba szorítottuk a vírust”, nem várható, hogy több millióan essenek áldozatul, de a gazdasági következményektől sokkal jobban tart, a családjában már ketten is elvesztették állásukat.
Azzal kapcsolatban, hogy ilyen társadalmi válságban van-e felelőssége az írástudóknak, a költőként és zenészként is ismert Röhrig úgy fogalmazott:
„Akinek írnia kell, az írni fog. A művészet abszolút szükségszerű – olyan mint a D-vitamin. Felborul az emberi háztartás, ha például nem énekelünk”.
Saját karanténélményéről és ajánlott könyvekről beszélve kifejtette: jelenleg otthonában kilencen laknak. A pár éves ikergyermekei mellett előző házasságából született nagyobb gyerekei is náluk vészelik át a mostani heteket. Felesége, „egy valódi tüzes menyecske”, minden nap kiosztja a napi feladatokat mindenkinek, a katonás rendhez „gyakorlatilag csak a zászlófelvonás hiányzik” – tette hozzá.
„Takarítjuk ki a kovászt, sokat szól a gitár, sokat mesélek is ezekben a napokban”
– fogalmazott, kiemelve Lev Tolsztoj egyik gyerekkönyvét, a Medve a szekérent. A Bevezetés az etológiába című P. J. B. Slater könyvet a természet hiánya miatt lapozgatja manapság, míg a Sakkozó magyarok című kötetben lépésről-lépésre élheti át híres magyarok korábbi sakkpartijait.
Nagy érdeklődés mellett olvasta újra az orosz klasszikus lágerregényt, Alekszander Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja című művét, és szeretettel lapozgatta Tóth Krisztina: Magas labda címmel megjelent verseskötetét is. A több saját verseskötetet is megjelentetett Röhrig Balla Zsófia esszékötetét, a Darázs fészkét is olvasásra érdemesnek ajánlotta.
