Vajon a világjárvány miatt a kommunista rezsimre irányuló tekintetek az állam vallásos polgáraira irányuló elnyomást is felfedezik?
Erre az alapkérdésre építette fel véleménycikkét Lela Gilbert, a nemzetközi hírű, vallási üldöztetésekre szakosodott társadalomkutató, akinek írását a The Jerusalem Post közölte.
Talán a koronavírus világjárvány nagyon kevés jó hatásának egyike az lehet, hogy ha megkésve is, de legalább világosan kirajzolódik Kína számos igazságtalansága
– fogalmazott írásában Gilbert, aki szerint az ázsiai ország, ahol tavaly év végén elsőként ütötte fel a fejét a gyilkos vírus, „szégyenletes módon”, emberéletek százezreit, tette kockára azzal, amikor sokáig egyáltalán nem, és később is csak hiányosan tájékoztatta a világot a terjedéséről.
A hosszú és érdekfeszítő írás apropója egy pár héttel ezelőtti jelentés, amelyet az amerikai kormány nemzetközi vallásszabadságot vizsgáló bizottsága tett közzé. A március 13-i adatok szerint Kína gyakorlatilag „rabszolgaként használja” országának ujgur muszlim közösségét.
A friss elemzés sürgeti az olyan amerikai világmárkákat, mint az Amazon, a Nike, az Apple vagy a Calvin Klein, hogy végezzenek alapos vizsgálatot a kínai beszállítóik körében, és szüntesse meg minden együttműködést, ha nem tudják véglegesen kizárni, hogy a partnereik kényszermunkát alkalmaznak.
A most napvilágot látott elemzés emlékeztet, hogy a Falun kung meditációs technikák gyakorlóit letartóztatják, börtönbe vetik és számos jelentés szerint sokukat ki is végzik, majd az eltávolított szerveikkel kereskednek.
Gilbert véleménycikkében kifejti, hogy a gyakran átnevelő táborokba zárt ujgur muszlimok mellett Kína más hívő közösségeit is szintén folyamatos elnyomás alatt tartja a kommunista diktatúra, függetlenül attól, hogy az ország gazdaságilag meghatározó szerepe miatt erre mintha már világszerte kevesebb figyelem vetülne.
Zsidók, buddhisták, muszlimok és az ország többségét alkotó keresztények mind a mai napig hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek. Üldözik és elnyomják közösségeiket, sokszor fizikai fenyegetettségnek is ki vannak téve.
– hangsúlyozza a cikk.
A tibeti buddhisták már régóta kemény bánásmódban részesülnek. A Dalai Láma iránti elkötelezettségüket a Kínai Népköztársaság iránti hűtlenségnek tekintik, amely az árulással egyenértékű. 2009 óta 156 tibeti vetett véget önkezével az életének, hogy tiltakozzon a kínai elnyomás ellen.
Még Kaifeng kevesebb, mint ezer fős zsidó közösségét is vegzálják a hatóságok. 2018-ban behatoltak a tanulóközpontjukba, és héber nyelvű szent szövegekkel együtt egy Dávid-csillagot is letéptek a falról. A hatóságok a közösség külföldi finanszírozását is megtiltották.
A szerző szerint a kommunista párt számára a legveszélyesebb vallási közösségek ugyanakkor a keresztények gyülekezetei, mert ők már többen vannak, mint a kommunista párt tagjai. Nem véletlen, hogy ennek a csoportnak kell a legtöbbet elszenvednie a vallási üldöztetésekből.
Természetesen a keresztények üldözésében semmi új nincs. Mao Ce Tung 1949-ben indult kulturális forradalma óta könyörtelenül elnyomják őket. 2018-ban azonban a jelenlegi elnök olyan intézkedések sorozatát kezdeményezte, amilyenekre Mao uralma óta nem volt példa: az elnyomás részeként börtönbüntetésekről és bezárt templomok ezreiről szóltak a beszámolók.
Mindez a világ közvéleménye előtt zajlott – véli a szerző, aki szerint Kínában bármely hangot, meggyőződést, nyilatkozatot, amely meg meri kérdőjelezni a párt hivatalos doktrínáját, vagy bármit, amit Hszi Csin-ping megkövetel, egészen bizonyosan kivizsgálják, gúny tárgyává teszik, végül elhallgattatják. Erről a demokrácia mellett kiálló bátor fiatal hongkongi tüntetők tudnának sokat mesélni.
Gilbert konklúziója, hogy a koronavírus nem várt pusztítása miatt most a világnak végre lehetősége van jobban szemügyre venni azt, hogy mi és hogyan is zajlik Kínában. Mint fogalmaz: egy nemkívánatos és halálos betolakodónak, a koronavírusnak köszönhetően a Kommunista Párt homlokzata valóban leomolhat. A szörnyű betegségtől sújtott világ pedig vethet egy pillantást Kína szélsőséges zsarnoki rendszerére, amelyet nagyon jól jellemez a vallásszabadsággal kapcsolatos politikája.
Talán most először a kínai olcsó munkaerőről, a kereskedelmi kilátásokok és a pénzügyi Kánaánról szóló szirénadalt elhomályosíthatja a kínai vezetés világossá vált rosszindulata
– fogalmaz a szerző.
