A Kék-Fehér vezető számára nem opció a negyedik választás úgy, hogy az országban tombol a koronavírus. Így magyarázta, miért áll át fő riválisa, Benjamin Netanjahu oldalára, egy 78-79 képviselőből álló koalíciós kormányhoz segítve őt.
Beni Ganz döntése, mellyel gyakorlatilag önként lemondott politikai karrierjéről, ellenzéki-centrista pártja, a Kék és Fehér gyors összeomlásához vezetett, mivel Jair Lapid és Móse Jalon határozottan elutasítják döntését. Ezzel véget érhet az egy éve tartó patthelyzet, ami miatt Izraelnek rövid időn belül háromszor kellet az urnák elé járulnia — írja a The Times of Israel.
Ganz péntek kora reggel jelentette be: megválik pártjától hogy egységkormányt alakítson legfőbb ellenfelével, Benjamin Netanjahuval egy újabb választás kiírását elkerülendő. Irányváltása keserű reakciókat szült volt szövetségesei részéről.
“Beni Ganz ma úgy döntött, szétrobbantja a Kék és a Fehér pártot, és a Netanjahu kormányba kúszik át. Azért fogtunk össze annak idején, mert Beni Ganz a szemembe nézve megígérte, hogy soha nem csatlakozna egy ilyen rossz kormányhoz. Hittem neki.”
— reagálta le a döntést Jair Lapid, a Kék és Fehér pártszövetség Jes Atid pártjának vezetője, aki értetlenségét fejezte ki azzal kapcsolatban is, vajon mit nyer ezzel Ganz.
A kérdés jogos, valóban a pártvezető tűnik saját döntése legnagyobb vesztesének az ügyben. A harc tetőfokán bedobta legértékesebb kártyáit, akkor, mikor a Kék és Fehér párt már ellenőrzése alá vonta a Knesszetet, épp új házelnökről szavaztak volna, és ahogy Netanjahu, abbeli félelmében, hogy a Knesszet ellene fordul, valószínűleg komoly tárgyalási helyzetbe lett volna kényszerítve – írja a lap.
„A koronavírus nem ad arra felhatalmazást, hogy elhagyjuk az értékeinket” — tette hozzá Lapid. Móse Jalon pedig kijelentette, Ganz döntése a legtöbb jóindulattal is felettébb „kiábrándító”
“Úgy hiszem, nem vonhatjuk be Izraelt egy negyedik választási helyzetbe egy ilyen megpróbáltatásokkal teli időszakban, amikor az ország a koronavírussal birkózik. Ezen a ponton nem értünk egyet”
— válaszolta a „dezertáló” pártvezér volt szövetségeseinek a Twitteren, miközben megköszönte az elmúlt évben végzett munkájukat. “A szemeimben önök mindig is hazafiak lesznek, akik szeretik az országot, és az érdekében cselekednek minden körülmények között.”
A Kék és Fehér ellenzéki-centrista párt 2019-ben alakult meg három párt szövetségéből: a Jair Lapid vezette Jes Átid, ami a párt infrastruktúrájának nagy részét szolgáltatja, Beni Ganz Hószen LeJiszrael, és Móse Jáálon Telem pártjának összefogásából.
Ganz a közelmúltban kapott megbízást kormányalakításra. Mind ő, mind Netanjahu nyíltan hangot adott egy nemzeti egységkormány szükségességének a koronavírus fényében, de eddig egyikük sem tett igazi lépéseket a cél elérésének érdekében, egészen egy szerdai telefonos egyeztetésig.
A hírek szerint Ganz az elmúlt hetekben már pedzegette a kompromisszumos megoldás lehetőségét, hogy pártja csatlakozzon Netanjahuhoz, de Lapid és Jalon a leghatározottabban elutasították azt.
A hírek szerint az egység-megállapodásban foglaltak szerint a kormánykoalícióban Ganz eleinte külügy- vagy védelmi miniszterként szolgálna, majd 2021 szeptemberében venné át a miniszterelnöki posztot Netanjahutól, bár számos politikai elemző szerint az utóbb említett rotáció megvalósulása kétséges.
Ganz tudja, hogy ezzel a lépésével mindent feladott, talán még a bizonytalan lábakon álló miniszterelnöki pozíció lehetőségét is, éppen ezért ragaszkodott hozzá, hogy megtegyék a Knesszet házelnökének, amint elindultak a koalíciós tárgyalások.
Ez a poszt ugyanis az utolsó fogása Netanjahun, amivel szükség esetén ellehetetlenítheti jogalkotási terveit, amennyiben eltér a megbeszéltektől, illetve esetleges Netanjahu-ellenes törvényjavaslatokat támogasson.
A Kék és Fehér volt vezetője tehát nem teljesen biztos abban, hogy Netanjahu nem szúrja majd hátba a következő napokban, kihasználva pártja széthullását, mást is bevonva a koalícióba, és lógva hagyva őt, 2021 szeptember ide vagy oda – véli a The Times of Israel.
Az alakuló koalíció a jelen állás szerint 78-79 knesszet-képviselőből állna (a kormányalakításhoz 61 szükséges), melyek a jobboldali Likud párt, Ganz Hószen Lejiszraél pártja, a Munkapárt, a Jamina, az ortodox Sasz és az Egyesült Tóra Judaizmus pártokból tevődne össze.
Le a kalappal Beni Ganz előtt.
Nos, valami olyasmi. Egyrészt nyilván azért tette, mert saját jól felfogott érdeke volt ez, ugyanis a belső közvélemény-kutatásuk kimutatta, hogy egy következő választást a múltkori összefogós akciójuk és a világjárvány okán Kahol-Lavanék csúfosan elveszítenének. Másrészt kol hakavod, mert valahol mégis csak lenyelte a békát, és azt tette, ami végső soron Izrael érdekeivel is egybeesett: egy stabil és kormányzóképes Knesset. De azért meg kell jegyezni, hogy csak félig-meddig jött ez belülről, a másik fele inkább a kényszer hatása volt.
De a szememben is nőtt most Gantz, a múltkori sorozatos csalódások után (béketerv utáni pávatánc, demokratikus szabályok határait súroló indítványozások, anticionistákkal való összeboronálás, stb) ez most egy jó pont neki, és ahogyan Edelstein is felnőttként jött ki a saját mini-balhéjából, úgy most a Gantz is felnőttként jött ki a saját slamasztikájából. Kizárásos alapon pedig a fanatizmus és a gyűlölködés pecsétje pedig így ráégett Lapidra és Liebermanra, akiknek több mint egy évnyi kutyaszorító után, és egy világjárvány közepette is az a legfontosabb, hogy Netanyahut megsemmisítsék.
Mi alakulhat ezután Beni Ganz politikai karrierje?
Nem kizárt, hogy Ganz torkig van a politikai catch as catch can – nel és egy valóban hazafias lépés után kiszáll a buliból.
Ha viszont folytatni akarja ezt a fogd-ahol-éred sportot, akkor csak néhány rossz lehetőség közül választhat :
1) ha nem módosítja a politikai profilját, akkor a jelenlegi az utolsó képviselői mandátuma, ugyanis, a baloldal számára ő egy ocsmány Scharf Móric, a jobboldalnak viszont csak akkor lesz rá szüksége, ha nélküle nem lesz meg a jobboldali többség
2) módosítani csak egy határozott jobbraát-tal tud. Ezzel viszont senki se mossa
le róla a Liberman-fiókaság bélyegét.
„aki értetlenségét fejezte ki azzal kapcsolatban is, vajon mit nyer ezzel Ganz.”
Lehet, nem azt nézte, ő mit nyer vele, hanem mit nyer vele a hazája Izrael.