A Jaffóban élő Seres Luca Tel-Aviv déli lakónegyedéből küldött beszámolót.
Kedd este 8 órától lakóhelyünk száz méteres körzetére korlátozódott a kijárási lehetőségünk, kivéve ha élelmiszer- és gyógyszerbeszerzésről van szó. A vendéglátóipari egységek már elvitelre sem vehetnek fel rendelést, csak házhoz szállításra.
A tömegközlekedés minimálisra csökkent, a taxisokat egyelőre még nem korlátozzák. Kültéri sporteszközök és játszótéri berendezések használata tilos, kültéren és beltéren egyaránt tartani kell a 2 méter távolságot.
Jaffó főutcáján a boltok nagy része nyitva van, a járókelők számát illetően nincs érezhető különbség a járvány előtti időszakhoz képest, de azért lépten-nyomon lehet látni egy-egy szájmaszkot viselő járókelőt.
A Midron-parkban, ha piknik-hangulat nincs is, de hasonló mértékben vannak jelen a sportoló, babakocsit tologató, kutyát sétáltató szomszédok, mint a koronavírus előtti időszakban.
Amikor az Izraelben bevezetett karantén-intézkedések része jó egy hete hatályba lépett, azonnal tömegével indultak be az online élő szabadidős programok, találkozók, sportesemények hirdetései.
A második nap után felhívtam egy barátnőmet, hogy megkérdezzem, hogy van, amire azonnal rávágta, hogy majd megőrül, hogy kimozdulhasson. Akkor még nem igazán értettem, hogy lehet, hogy két nap után már ennyire elege van, hiszen az időjárás a vírustól függetlenül sem tette éppen lehetővé túl sok kültéri foglalkozás művelését.
Időbe telt, mire megértettem, hogy
környezetem nagy részét inkább a bezártság kilátástalansága ijeszti meg, hogy nincs lehetőségük számolni azzal, mennyi ideig tart majd ez a helyzet.
Az intézkedéseket napról-napra szigorítják, mi pedig kezdünk beleszokni az új valóságba. Utcán, telefonon a beszélgetések túlnyomó része még mindig a járványról szól, de a gyerekes szülők már kitették a hűtőjükre a napi programbeosztásukat, az egyedülállók pedig már pontosan tudják, melyik pilates órán vesznek részt este 18:00-kor.
Az otthon dolgozók, bár nem feltétlenül élvezik a bezártságot, örülnek, hogy legalább dolgozhatnak.
A szabadúszók nagy gondban vannak, az ő sorsukról még nincs döntés. Egyelőre az az ijesztő forgatókönyv fenyeget, hogy egyszeri, 6000 sékeles (kb. 540 ezer forintnak megfelelő) segélyre leszünk jogosultak, az elkövetkezendő, beláthatatlan hosszúságú periódusra.
Az eddigi, talán legtalálóbb megfogalmazást a helyzetre ma hallottam, miszerint “úgy érzem magam, mint iskolás koromban a nyári szünet kitörésekor, csak most még megélhetési szorongások is súlyosbítják”.
