A Covid-19 vírust sokan az évszázad járványának nevezik, de elképzelhető, hogy az évszázad fiaskójává is válik, ha a politikusok nem megbízható adatok alapján hozzák meg döntéseiket.
Egy olyan időben, mikor mindenkinek pontosabb információkra van szüksége a betegség modellezőitől a kormányokon keresztül a karanténba helyezett emberekig, még mindig híján vagyunk a megbízható adatoknak azzal kapcsolatban, hány ember is fertőződhetett meg a SARS-CoV-2 vírussal — írja a StatNews oldalán John P. A. Ioannidis, a Stanford Egyetem orvos professzora.
A döntéshozatalhoz, a monumentális jelentőségű rendelkezésekhez illetve hatásuk lekövetéséhez azonban friss, valós információk ismerete lenne szükséges.
Számos országban kerültek bevezetésre drákói intézkedések a járvány megfékezésére. Amennyiben a világjárvány magától, vagy a kormányzati lépéseknek köszönhetően, belátható időn belül visszaszorul, akkor a rövidtávú extrém társadalmi távolságtartás és a bezárkózás elviselhető. Meddig maradhatnak érvényben azonban az intézkedések, ha a világjárvány nem csillapodik, és végigsöpör a bolygón?
A vakcinák és kezelések kifejlesztése és megfelelő tesztelése hónapokba, sőt évekbe is kerülhet. Ezen időtartamokat tekintve a hosszútávú bezárkózás következményei megjósolhatatlanok.
A fertőzött emberek számára és a járvány fejlődésre vonatkozó eddig összegyűjtött adatok teljességgel megbízhatatlanok – véli a szerző.
A tesztek limitált számát tekintve bizonyos halálesetekről, és nagy valószínűséggel a koronavírusos fertőzéses esetek nagy részéről nem tudunk. Arról sincs tudomásunk, hogy vajon nagyságrendileg hárommal vagy háromszázzal tévedünk-e. Három hónappal a járvány kitörése után a legtöbb ország, beleértve az USA-t is, képtelen elegendő számú tesztet elvégezni, és egyiküknek sincs megbízható adata a vírus elterjedtségéről a lakosság egy véletlenszerű, reprezentatív mintájában.
Ez a „bizonyíték-fiaskó” hatalmas bizonytalanságot okoz a Covid-19 halálozási kockázatával kapcsolatban. A közzétett halálozási ráták, mint például a WHO által bejelentett 3,4% értelmetlenül okoznak pánikot, hiszen arányaiban jóval gyakrabban tesztelnek súlyos tüneteket mutató, majd később esetlegesen elhalálozó pácienseket, mint olyanokat, akik enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen hordozzák a vírust, s így nem is kerülnek az egészségügyi hatóságok radarjára.
Az „enyhe” koronavírusok évente több ezer halálesetért lehetnek felelősek egész világon, bár ezek túlnyomó többségét nem dokumentálják pontos vizsgálatokkal. Ehelyett egyszerűen eltűnnek a különféle okokból történő évi 60 millió haláleset között.
A 2016−2017-es influenza-szezonban elhunyt, 57 idős személyt érintő vizsgálat során csupán 18%-uknál mutatták ki az influenzavírust, míg másfajta légúti betegség jelét 47%-uknál. A vírusos légúti kórokozók miatt meghaló embereknél boncoláskor többnél más vírust találnak, és a baktériumok is gyakran együtt járnak.
A koronavírus pozitív tesztje tehát nem feltétlenül jelenti azt, hogy a beteg haláláért mindig elsősorban ez a vírus felelős.
Egyesek attól tartanak, hogy az Egyesült Államokban a Covid-19 által okozott március 16-i 68 haláleset exponenciálisan 680-ra, 6800-ra, 68 000-re, 680 000-re növekszik majd, a világ más mintáihoz hasonlóan. Reális forgatókönyv lenne, vagy rossz science fiction? Hogyan lehet megmondani, hogy mikor áll meg a görbe? – teszi fel a kérdést a szerző.
Megfelelő adatok hiányában a „készülj a legrosszabbra”-érvelés extrém intézkedésekhez vezet, amikről sajnálatos módon nem tudjuk megmondani, hatékonyak vagy sem.
Az iskolák bezárása például csökkentheti az átviteli sebességet. De visszájára is elsülhet akkor, ha a gyermekek egyébként továbbra is folytatják a társadalmi érintkezéseket, ha az iskola bezárása miatt a gyerekek több időt töltenek a veszélyeztetett idős családtagokkal, ha otthon a gyermekek megzavarják a szüleik munkavégzését, és így tovább. Az iskolák bezárása csökkentheti a nyájimmunitás kialakulásának esélyét is.
Ebből kifolyólag döntött a cikk írásakor az Egyesült Királyság is az iskolák nyitva tartása mellett. Megfelelő adatok hiányában a jövő lesz a megmondhatója hogy zseniális, vagy katasztrofális rendelkezést hoztak-e.
Ha azonban az egészségügyi rendszer túlterheltté válik, akkor a halálesetek többségét nem a koronavírus okozza majd, hanem más, nem megfelelően kezelt általános betegségek, mint például szívroham, a stroke, egyéb trauma, vérzés. Amennyiben a szélsőséges intézkedések csak szerény hatékonysággal bírnak, akkor a görbe kiegyenesítése tovább ronthat a helyzeten: ahelyett, hogy rövid, akut szakaszban túlterhelnék, az egészségügyi rendszerre hosszabb ideig fog nyomást helyezni. Még egy ok, amiért megfelelő adatokra van szükségünk a járvány terjedésének pontos szintjéről.
A lényeg tehát az, hogy nem tudjuk, mennyi ideig lehet megőrizni a társadalmi elhatárolódás intézkedéseit és az elzárkózást anélkül, hogy azok jelentős negatív következményekkel járnának a gazdasági, társadalmi és mentális egészségre nézve.
Előreláthatatlan fejlemények következhetnek be, ideértve a pénzügyi válságot, zavargásokat, a polgári tüntetéseket, a háborút és a társadalmi struktúra összeomlását.
A járvány megfékezése érdekében hozandó döntésekhez tehát minimum elfogulatlan gyakorisági és előfordulási adatokra van szükségünk.
A legpesszimistább forgatókönyv szerint az új koronavírus a globális népesség 60%-át megfertőzi, és a fertőzött emberek 1%-a meghal, ami világszerte több mint 40 millió haláleset jelentene, amely megegyezik az 1918-as influenza-járvány áldozati számával.
Csak remélhetjük, hogy 1918-hoz hasonlóan az élet visszatér az addigi kerékvágásba, és folyik tovább. Ha azonban a bezárkózás hónapokig, évekig eltart, a rövid- és hosszútávú következmények beláthatatlanok.
Ha le akarunk ugrani a szikláról, szükségünk van tehát némi információra arról, mik az esélyei, hogy valami biztonságos helyen landolunk.
