Amit a második intifáda öngyilkos merényletei nem tudtak elérni öt év alatt, és a gázai rakéták tíz év alatt, az új vírusnak kevesebb, mint egy hét alatt sikerült: alapvetően felborította az izraeli mindennapok rendjét.
Törölt repülőjáratok, elhalasztott nemzetközi konferenciák és Purim-parádék, nézők nélküli sportesemények, közel százezer ember karanténban — üdv Izraelben 2020 márciusa körül — írja a The Jerusalem Post.
Még két hónapja, januárban, míg a világ nagy része a Szulejmáni likvidálását követő esetleges iráni bosszútól tartott, az izraeliek folytatták megszokott életvitelüket, mintha mi sem történt volna. Több millió ember özönlötte el a teheráni utcákat Szulejmáni temetésén, miközben vezető iráni tisztségviselők bosszút esküdtek az Egyesült Államok és Izrael ellen. A világsajtó napokig figyelmeztetett: küszöbön áll egy újabb háború, az izraeliek azonban csak ásítottak egyet, és folytattak mindent úgy, ahogy addig.
Az iráni fenyegetésre és a COVID-19-re adott reakciók közötti különbség azonban megdöbbentő.
Egy lehetséges iráni fenyegetés, ami Tel-Avivot a földdel teheti egyenlővé, nem is érződik, míg a koronavírus az ország Richter skálája szerinti 9-es erősségű rengést idézett elő a társadalomban, drasztikus változást hozva az izraeliek életvitelében. Ezúttal nem csak a világ pánikol, Izrael is együtt pánikol vele, talán még jobban is.
Lehet, hogy a megoldás épp a zsidó államból jön, akár heteken belül:
Az izraeliek nagy része harcedzett, tragédiák által megkeményített embernek látja magát, aki nem könnyen ijed meg vagy esik pánikba: ha halálos terrortámadás történik az utcákon délután, estére már vissza is térnek ugyanarra az utcára; hiába hullanak a rakéták a dél-izraeli Szderotra, több ember költözik oda, mint onnan el.
Bátran utaznak a Sínai-félszigetre is, hiába a kormány figyelmeztetése konkrét terrorfenyegetésekkel kapcsolatban, évről-évre nő a turisták száma, hisz szerintük nagyobb az esélye egy autóbalesetnek, mint annak, hogy az Iszlám Állam lefejezzen. A terrorveszély tehát nem rettenti el őket semmitől.
Sem a Hezbollah rakétafenyegetései, sem Irán egzisztenciális fenyegetései, sem az utcákon tapasztalható terrorizmus nem tudta rávenni az izraelieket, hogy bármit is változtassanak kedvelt életmódjukon, és ez az ellenállóképesség és elszántság volt az ország erejének, túlélésének titka. Egészen mostanáig
A koronavírus hirtelen, teljesen váratlanul megváltoztatta az izraeli életet. Miért? A teljes kontrollvesztés érzése miatt.
Az izraeliek azért nem pánikolnak a terrorizmustól vagy a háborúktól, mert bíznak benne, hogy az IDF (Izraeli Védelmi Erők) képes kezelni a helyzetet. Ez a fajta bizalom a vírussal kapcsolatosan már nem áll fenn. Történelmi szinten a társadalom mindig is bízott katonai vezetőiben, attól függetlenül, kik is voltak ők, ez azonban láthatólag nem terjed ki Jakov Litzman egészségügyminiszter személyére.
Az ország, a világ számos más nemzetéhez hasonlóan, nem igazán tudja, hogyan is vegye fel a harcot az új járvánnyal szemben, és ennek eredményeképpen elővigyázatosságot elővigyázatosságra halmoz. Izrael számos európai országból megtiltotta a beutazást, a világ egyik legszigorúbb intézkedésével. Hogy miért? Mert megteheti. Európa már nem ilyen „szerencsés”. Az uniós országoknak nincs módjuk nyitott határaik lezárására – emlékeztet a lap.
Az izraeli óvintézkedések azonban arra kérik az izraelieket, hogy nos, viselkedjenek nagyon nem-izraeli módon.
Először is karanténozzák el magukat. Ehhez rendkívül nagy önfegyelem és akaraterő szükséges, hogy végighallgassák az instrukciókat, és be is tartsák azokat. Ez eddig nem igazán vallott rájuk.
A szabályoknak való megfelelés nehézsége a Diamond Princess hajó karanténja kapcsán merült fel először, ahol a 3700 utas között 14 izraeli is tartózkodott. Az egyik izraelit meginterjúvoló rádiós műsorvezető egyik kérdése az volt, vajon tényleg a szobájában maradt-e két héten keresztül, vagy ki tudott slisszolni a friss levegőre. A kérdésfeltevés mindent elárul: az izraeliek alapvetően nem hallgatnak ilyen típusú direktívákra, még a légiutas-kísérőkre is alig, akik kérik őket, ne hagyják el a helyüket, amíg a jelzés nem engedi.
Ennek tudatában az egészségügyminisztérium oldalán van egy online felület, ahol az ember jelentheti barátait, rokonait, szomszédait, ismerőseit, amennyiben azok megsértik a karantén szabályait.
Ha egyébként nem tennék, ez rájuk ijeszthet eléggé, hogy mégis betartsák a rendelkezéseket.
A koronavírus a mindennapi élet legalapvetőbb elemeit is megváltoztatja. Az embernek külföldi utakat kell lemondania, bár az utazás olyan elvitathatatlan részét képezi az izraeli életvitelnek, mint a falafel, nem csókolhatják meg a mezüzét, nem foghatnak kezet, ölelkezhetnek, adhatnak puszit.
Netanjahu elismeri, hogy ezzel olyan dolgot kérnek tőlük, ami a karakterükkel, az emberi természettel szembe megy, de nincs mit tenni. Alternatívaként az indiai kézösszetevős meghajlásos köszönési formát tanácsolta.
A jeruzsálemi alpolgármester, Fleur Hasszán-Náhum viccesen fogta meg a dolgot: “A lakosság nagy részét kérjük tartózkodjon az öleléstől, pusziktól, és minden szükségtelen baráti érintkezéstől. Askenáziak — folytassátok csak úgy, ahogy eddig.”
