Bernie Sanders egy olyan rendszert nevez igazságtalannak és rossznak, ami őt is sikeressé tette.
Bernie Sanders karrierje során sokszor változtatott címkét, radikálisból szocialista lett, majd szocialistából, szociáldemokrata, végül, hogy indulhasson az elnökségért, harminc év függetlenség után demokrata lett. Az elnevezést tehát mindig újra kellett festeni a plakátokon, de az üzenet és az ideológia ugyanaz maradt. Sanders huszonöt évesen és hetvenkilenc évesen is a legnagyobb gonosznak az Egyesült Államok uralkodóosztályát látta és látja, valamint az őket sikeressé tevő kapitalizmust.
A politikus a Kongresszus történetének legbaloldalibb képviselője és szenátora, akit a demokraták 1990-ben annyira szélsőségesnek ítéltek, hogy öt éven keresztül nem engedték meg neki, hogy független képviselőként csatlakozzon a frakciójukhoz.
A tavalyi szívrohama és Joe Biden biztosnak tűnő jelölése után Sanders váratlanul éllovassá lépett elő a versenyben. Minden felmérés és az eddigi előválasztási eredmények is azt mutatják, komoly esély van arra, hogy ő legyen Donald Trump demokrata kihívója.
Az egyik első híve Harry Jaffe volt, aki már 2015-ben megjelentetett egy életrajzot a „Why Bernie Sanders Matters” (Miért fontos Bernie Sanders) címmel. Jaffe a könyvében leírja, sehogy se tudta rávenni a szenátort, hogy adjon neki interjút, s mikor az utcán személyesen próbálkozott vele a politikus felháborodva zavarta el őt. Ez Jaffe-ét mégse tántorította el az életrajz megírásától. Az író megjegyzi, hogy a politikus nem szeret interjúkat adni az előéletéről.
Sanders talán azért sem szeret a múltjáról beszélni, mert valójában az ő története is egy amerikai sikertörténet, amely viszont nem illik bele a rendszer-rengető narratívába.
Bernard Sanders 1941-ben született Brooklynban. Szülei kelet-európai zsidó bevándorlók voltak, akik nem akarták a fiukat a judaizmusban nevelni, de a gyerek Bernardot kötelezték rá, hogy délutánonként héber iskolába járjon és Bar Mitzváját is megtartották. Gimnazistaként elsősorban sportolóként tűnt ki, ő volt ugyanis az atlétika csapat kapitánya és kiváló eredményeket ért el mérföldes futásban. Az iskolában szenvedte el első választási vereségét, miután az iskolai elnökválasztáson a három jelöltből az utolsó helyen végzett. Szüleit már a felnőttkor határán elvesztette, huszonkét évesen ő és bátya Lawrence egyedül maradtak.
A gimnázium után a Chicago Egyetemre iratkozott be és ez volt az a hely, ahol saját elmondása szerint végleg a radikális eszmék mellett döntött. Sanders nem volt kiemelkedő diák, de rendkívül aktív volt politikailag és csatlakozott az Amerikai Szocialista Párt ifjúsági tagozatához.
Első feleségével Deborahval az egyetemen találkozott és 1964-ben össze is házasodtak, majd együtt önkénteskedtek egy kibucban Izraelben. A házasság két év után felbomlott. Sanders egyetlen gyermeke Levi 1969-ben született az akkori barátnőjétől Susan Cambell Mottól.
Jaffe 2015-ös életrajzi könyve szerint Bernie olyan helyen szeretett volna élni, ahol megélheti radikális nézeteit, ezért költözött az Egyesült Államok egyik legbaloldalibb államába a keleti parti Vermontba. Itt csatlakozott a helyi Liberty Union Party-hoz, amely progresszív jelölteket próbált indítani, de választást sose tudtak nyerni. Bernie háromszor is elindult a radikális párt színeiben, kétszer szenátori székért egyszer pedig kormányzói pozícióért szállt harcba. Mind a három választást elvesztette.
Öt év szünet után 39 évesen elindult Burlington polgármesteri székéért és ezúttal győzött. A Reagan-érában arról lett híres, hogy a nicaraguai és a kubai kommunista rendszereket pozitív színben tüntette fel, különösen azok rossz minőségű, de ingyenes egészségügyét és az oktatási rendszerüket. Ezekkel az akcióival időnként bekerült a tévébe.
Bernie tulajdonképpen már a hetvenes években ugyanazokat a szlogeneket mondogatta, mint most. Egyik kampánya alatt például levelet írt Gerald Ford elnöknek, hogy ne Nelson Rockefeller legyen az alelnök jelöltje, mondván ne uralja „láthatatlan Rockefeller diktatúra a nemzetet.”
Sanders évtizedek óta azt hirdeti, hogy „az uralkodó politikai elit és a milliomos réteg csak kizsákmányolja az amerikai embereket.” Ez hosszú évtizedeken keresztül hidegen hagyta az átlag amerikai szavazót.
A Reason videója Bernie múltbeli nézeteiről:
https://www.youtube.com/watch?v=K2d3DMC6qyg
1990-ben megnyerte Vermont egyetlen kongresszusi körzetét és bejutott a Képviselőház impozáns épületébe. Függetlenként egyedül maradt a 435 fős képviselőházban, ahol a demokraták öt éven át nem engedték be a frakciójukba. Sanders baloldali nézetei miatt nem volt népszerű, a Kongresszusban legtöbbször azért szólalt fel, hogy tiltakozzon a Clinton által kötött NAFTA (Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) ellen.
Az 1990-es években Bernie Sanders volt az amerikai politika idiótája, aki egyenlőtlenségről papolt abban az Amerikában, amely a világ tetején érezte magát a hidegháború után. Tizenhat éves képviselői pályája során végig kívülálló maradt, és egyetlen jelentős törvénytervezetet sem tudott letenni az asztalra.
Ez azonban nem zavarta vermonti szavazóit, akik 2007-ben szenátorrá választották, mondhatni tökéletes időzítéssel, hiszen egy évvel később érkezett Barack Obama, aki mérsékeltként kampányolt, majd balra húzott az elnöksége alatt. Sanders eddigre már szociáldemokrataként definiálta magát, de a nézetei tulajdonképpen nem változtak. S hirtelen neki kedvezett az ideológiai szél, ami harminc éven keresztül távol tartotta őt a hatalomtól.
Az amerikai középosztály zsugorodása, a lassuló növekedés, a csődbe ment rozsdaövezet, az egyetemek évtizedes baloldali indoktrinációja a 2016-os választásokra érett be. Hirtelen a gazdagok megbüntetése vonzó üzenetté vált azok számára, akiknek már nem sikerült az amerikai álom.
2015 májusban a világ talán legsikeresebb országában egy brooklyni születésű örök kívülálló politikai forradalmat hirdetett, miközben a rendszer, amit át akar szervezni őt is sikeressé tette. Akkor nem sikerült a jelölés, de négy évvel később az üzenet még mindig ugyanaz.
Bernie Sanders alapvetően egy kiterjesztett jóléti államot akar, amelyet magas adókkal szeretne finanszírozni. Mindenki számára ingyenes oktatás, ingyenes egészségügy, dollármilliárdos környezetvédelmi csomag, vállalati szabályozások, diákhitel elengedés stb. A szociális rendszer bővítésére a skandináv államokkal szokott példálózni, amelyek azonban nagyon is pro-kapitalisták és a jóléti rendszerük csak 70%-os adókkal fenntarthatóak. Sanders ezen kívül azt akarja, hogy a vállalatok kötelezve legyenek arra, hogy a munkásaiknak részesedést adjanak a cégből.
Mindez teljesen idegen az amerikai laissez-fair rendszertől, amelyben az állam csak akkor avatkozik be, ha muszáj (lásd. anti-tröszt intézkedések, bankkimentés). Az amerikai gazdaság erőssége a vállalatok nagy mértékű szabadsága, az államnak tulajdonképpen nincs hatalma semelyik szektor felett.
Az amerikai cégeket Bernie nézeteivel ellentétben nem egy szűk réteg birtokolja, hanem a részvényesek. A legtöbb vállalat pont ezért fel van aprózva. A vállalatokat tehát már így is az amerikaiak birtokolják. A kevés szabályozás miatt az Egyesült Államok rengeteg befektetőt vonz. Ha kemény adókat és korlátozásokat vetnek ki a cégekre, annak beláthatatlan következményei lennének az amerikai gazdaságra.
Kérdés, hogy Sanders terveit, amelyek ezt a ciklikusan válságba keveredő, de mégis sikeres gazdaságot teljesen át akarják alakítani, egyáltalán megvalósítaná-e az amerikai törvényhozás. Néhány éve még a legtöbb politikai elemző legyintett volna, de az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy már semmi sem elképzelhetetlen.
Emiatt a gazdasági program miatt a demokrata vezetés már 2015-ben megijedt és most is érezhető a pánik. Ők sem akarnak egy szocialista programot, azonban a párt erősödő baloldali szakasza miatt hallgatnak. Ráadásul a legutóbbi vitán is a fő esélyes helyett a Bloombergnek estek neki az elnökjelölt aspiránsok. A demokraták félnek a Sanders mögött álló progresszív mini hadseregtől.
Kampányának egyik tagja Linda Sarsour palesztin származású BDS aktivista, aki egy interjúban így nyilatkozott a Sanders kampányról:
„Áldás és megtiszteltetés, hogy tanúja lehetek valaminek, amiről már hosszú ideje álmodok. Bernie a legbaloldalibb és legprogresszívabb nézeteket vallja a palesztin kérdésben. Ő egy bajnok, aki mindig a történelem jó oldalán állt”-jelentette ki az aktivista, aki hozzátette, hogy Bernie tudja, hogy úgy se nyeri meg az Izraelt lelkesen támogató szavazókat.
Érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon milyen lehet az a jó oldal, ahol egy Linda Sarsour is ott áll.
Egy átlag Bernie Sanders gyűlésen felszólalnak őslakosok, akik arról beszélnek, hogy az amerikaiak megszállták az ő földjeiket, színészek papolnak az egyenlőtlenségről, majd pedig érkeznek a progresszív politika üdvöskéi Alexandria Ocasio-Cortez és Rashida Tlaib. Mindegyikük azt hirdeti, hogy az amerikai rendszer igazságtalan, az amerikai múlt gonosz, ezért valami újat kell építeni. Mindez természetesen egy oldal a klasszikus kommunista szlogenekből, de míg a kommunisták olyan néptömegekhez szóltak, akik valóban évszázados elnyomást szenvedtek el, addig ez az Egyesült Államokra nem igaz.
A szabadság lényege, hogy mindenkinek joga van felemelkedni és megbukni. Valójában ez Bernie Sanders története is, hiszen a könyveladásaiból ő is milliomos lett és kelet-európai bevándorlók gyermekeként eljutott a szenátusig. Ő az amerikai álom megtestesítője, aki azonban mégis azt állítja, hogy ez az álom nem létezik.
