Azzal egyidőben, hogy az ENSZ feketelistára helyezett olyan cégeket, amelyek a vitatott területeken fekvő izraeli településeken működnek, látott napvilágot a Palestinian Media Watch (PNW) legújabb jelentése, amely szerint ha egy palesztinnak lehetősége nyílik izraeli munkaadónál munkát vállalni, kész azonnal feladni palesztin munkáltatójánál meglévő pozícióját.
A kutatást vezető Nan Jaques Zilberdik és Itamar Marcus számos okot tár fel a fenti jelenség okaként – ismerteti az eredményeiket a Jewish News Syndicate.
Először is, az izraeli munkáltatók által nyújtott fizetés kétszerese a palesztin munkaadóknál megszokottnak. Az izraeli cégeknél dolgozó palesztin arabokat ugyanazok a törvények védik, mint az izraeli munkavállalókat, amelyek közé az egészségügyi biztosítás, a betegszabadságok, szabadságok és sok más olyan privilégium is beletartozik, amiket a palesztin munkaadók nem biztosítanak. Szintén fontos szempont, hogy az izraeli munkaadóknál, ellentétben a palesztinokkal, nincsen nemi vagy vallási megkülönböztetés.
Khaled Dukhi, izraeli-arab ügyvéd egy munkaügyekről szóló televíziós műsorban elmondta, hogy „az izraeli munkaügyi törvények igen jók, mert nem különböztetik meg a munkavállalót, annak nemi vagy vallási hovatartozása miatt, legyen az izraeli vagy palesztin, zsidó vagy muszlim”. A jogász szakember aki egy, az izraeli munkavállalók számára fenntartott forródrótot üzemeltető non-profit szervezetnek dolgozik, hozzátette:
„a palesztin munkavállalók legégetőbb problémája, hogy sokszor a palesztin munkaközvetítők a munkavállaló fizetésének 50, 60 vagy akár 70 százalékát is megtartják maguknak. Ez a női munkavállalók esetén hatványozottan igaz”.
A Palesztin Központi Statisztikai Hivatal adatai is azt támasztják alá, hogy az izraeli munkaadók által kínált bérek jelentősen magasabbak a palesztinokénál, ugyanakkor szignifikáns eltérést mutatnak a palesztinok által felügyelt területeken belül is. Egy 2018 utolsó negyedévét ismertető adat szerint míg Ciszjordániában egy átlagos munkavállaló napi díja 107,9 sékel (kb. 31,5 dollár), addig ugyanez Gázában mindössze 62,6 sékel (18,3 dollár). Izraelben azonban a napidíjjal foglalkoztatott munkavállalók átlagos napi jövedelme 247,9 sékel (72,3 dollár).
