Az amerikai-iráni ellentétek Albánián is lecsapódnak. A NATO-tag balkáni állam – csakúgy, mint a második világháború idején – elég erőt érez magában ahhoz, hogy szembeszálljon a zsidó nép legnagyobb ellenségével.
Az egész világon magasra csaptak az indulatok a nagyhatalmú iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz Brigádjai nevű elitalakulata befolyásos vezetőjének, Kaszim Szulejmáninak a likvidálása után. Ali Hamenei legfőbb iráni vallási és politikai vezető (akinek a tábornok közvetlenül volt alárendelve) sokak számára váratlanul nemcsak az akcióért felelős Egyesült Államok, hanem Albánia ellen is kirohanást intézett a január eleji incidens után.
Mint Hamenei mondta: „Van egy csöppnyi, bár gonosz európai ország, ahol amerikaiak és Irán-ellenes árulók gyűltek össze, hogy összeesküvést szőjenek az iszlám köztársaság ellen.”
Albánia 2009-ben lépett be a NATO-ba. Azóta – lehetőségeihez mérten – igyekszik a nyugati katonai szövetség minél hasznosabb tagjává válni, legalábbis kifejezni az elkötelezettségét elsősorban az Egyesült Államok iránt. Ennek jegyében fogadta be a balkáni ország egy Irán által üldözött szervezet tagjait hét éve.
Az iszlamista és marxista alapokon álló militáns szervezet, a Modzsahedin Halk (Iráni Népi Mudzsahedek, rövidítve: MEK) korábban iraki területről igyekezett elérni az Iráni Iszlám Köztársaság síita kormányának az összeomlását, bár az 1979-es iszlám forradalom idején még a mostani kurzussal karöltve vettek részt a sah rendszerének megbuktatásában. Később viszont merényletekkel próbálták aláásni a rendszert, így nem csoda, hogy a teheráni rezsim terrorszervezetként tartja nyilván a társaságot.
Irak 2003-as amerikai inváziója után a MEK az irániak rakétatámadásainak célkeresztjében találta magát. A Mudzsahedeket az amerikai külügyminisztérium korábban szintén terrorcsoportként tartotta nyilván, de 2012-ben törölték őket a feketelistáról. A MEK háromezer tagját végül Albánia washingtoni kérésre (ezzel is demonstrálva elkötelezettségét Amerika iránt) a következő évben befogadta. A Mudzsahedek Duresben élnek, nem messze a fővárostól, Tiranától, egy szigorúan őrzött táborban.
Ezzel azonban Albánia kivívta a teheráni rezsim rosszallását, főleg, miután az Egyesült Államok és Irán kapcsolata finoman fogalmazva is egyre feszültebb, amióta Donald Trump a Fehér Ház ura.
A MEK Albániában élő tagjai veszélyben érzik magukat, főleg annak fényében, hogy az iráni vezetés bosszút esküdött Szulejmáni haláláért. Mint jogi tanácsadójuk, Behzad Saffari a német közszolgálati Deutsche Wellének elmondta:
„Az iráni rezsim terrorja a világon mindenhol fenyeget bennünket. A Tiranában és más európai fővárosokban lévő iráni nagykövetségek a rezsim terrortevékenységének a központjai”.
A MEK tagjainak veszélyérzete csak első ránézésre tűnhet túlzónak. Elég csak egy pillantást vetnünk azoknak a kurdoknak illetve iráni ellenzékieknek a listájára, akiket az iráni rezsim biztonsági szolgálatai európai városokban (például Párizsban, Bécsben) gyilkoltak meg az elmúlt évtizedekben.
Másrészt pedig Albániában tavaly októberben lepleztek le egy iráni állami ellenőrzés alatt álló terrorsejtet, amely állítólag a MEK tagjai ellen tervezett merényleteket végrehajtani. Tiranában készpénznek veszik, hogy a sejt a Forradalmi Gárdához, azon belül az al-Kudsz Brigádjaihoz tartozik, amely a Közel-Keleten, sőt világszerte is alaposan besározta magát különféle támadások elkövetésével.
Tiranai források szerint azonban nemcsak a MEK tagjai vannak veszélyben. Az iráni rezsim kibertámadásai egész Albániát fenyegetik. A perzsa állam biztonsági szervezetei pedig a német titkosszolgálatok szerint akár a balkáni ország területén, akár külföldön szolgáló misszió ellen támadásokat követhetnek el.
Saffari úgy véli: „Irán hosszú távú stratégiája az, hogy a Balkánt az iszlám fundamentalizmus és terrorizmus Európába nyíló kapujává tegye.” Az albán rendőrség ráadásul már tavaly ősszel felgöngyölített egy iráni félkatonai hálózatot, később pedig kiutasított több iráni diplomatát, köztük a nagykövetet.
Albánia tehát ismét vette magának a bátorságot, hogy szembeszálljon a zsidóság legnagyobb ellenségével, csakúgy, mint a második világháború idején. Az 1943. szeptemberében indult német megszállás után az SS különítményének a feladata volt a zsidók összegyűjtése Albániában (akkor még hozzá tartozott Koszovó is). A lakosság jelentős része azonban ellenállt, sokan nem maradtak tétlenek.
Az albánok körében elterjedt becsületkód, a „besza” (körülbelül annyit tesz, hogy becsületszó, megtartani az ígéretet) jegyében kétezer zsidót mentettek meg a helyiek. A derék keresztény és muszlim embermentők muszlim névre kiállított hamis papírokat szereztek a zsidóknak, menedékhelyeket alakítottak ki a számukra épületek pincéjében (amelyeket az 1999-es koszovói háborúban leromboltak).
A mindössze 200 fős albániai zsidó közösség a második világháború végére kétezer fősre növekedett, miután más országokból is idemenekültek veszélyben lévő emberek. Albánia volt az egyetlen ország, ahol a vészkorszak alatt emelkedett a zsidók száma.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.