Bernie Sanders és Michael Bloomberg a két legesélyesebb zsidó elnökjelölt-aspiráns – mindketten demokraták, ám Izraellel teljesen más a kapcsolatuk. Kiss Adorján írása.
Az Egyesült Államok lakosságát – a szélsőségeseken kívül – nem az érdekli, hogy ki a zsidó, és ki nem, hanem hogy mennyire képviseli a demokraták és a republikánusok érdekeit az adott jelölt, akik emellett előnyt faraghatnak vallási hovatartozásukból.
„Megtiszteltetés, hogy az Egyesült Államok első zsidó elnökével beszélgethetek” – mondta nemrégiben Mark Levin, konzervatív rádiós műsorvezető miközben stúdiójában Donald Trumpot fogadta. Természetesen a Fehér Ház jelenlegi első embere nem zsidó, a rádiós szavait feltehetőleg az Izrael-barát politikájának és az antiszemitizmus elleni harcának köszönheti Trump.
Érdemes megjegyezni, hogy bár Donald Trump nem zsidó, veje, Jared Kushner azonban vallásos zsidó családból származik.
S bár Donald Trump nem zsidó, hanem presbiteriánus – ezzel beleilleszkedik a protestáns amerikai elnökök sorába, leszámítva a katolikus Kennedyt – elgondolkodtató, vajon mi történne, ha az Egyesült Államokban megválasztanák az első zsidó származású elnököt?
Elsőként leszögezném: az amerikai szélsőjobboldal tombolna.
Mint ismert, az első színes bőrű elnököt, Barack Obamát sem tudták elfogadni kenyai származása miatt, többször is követelték a lemondását. Egy zsidó elnök megválasztása esetén sem maradnának csendben a szélsőségesek. A Trump ellen folyó impeachment-eljárást több radikálisan jobboldali tömörülés is zsidó puccsnak tartja – álláspontjuk legitimációja nem más, mint az a tény, hogy az impeachmentet kezdeményező demokrata politikusok jelentős része zsidó.
A jelenlegi állás szerint két, politikai súllyal bíró zsidó származású politikus száll ringbe az idén esedékes választáson az Ovális Irodáért: Bernie Sanders és Michael Bloomberg. Mindketten demokrata színekben kívánnak indulni, és az előválasztás során egymással is meg kell küzdeniük majd. A demokraták háziversenyében Joe Biden mögött Sanders a második helyen áll, míg Bloomberg az ötödik.
Amennyiben Bernie Sanders legyőzné Donald Trumpot (feltehetőleg a nagyszájú milliárdosból politikussá váló Trump lesz a republikánusok jelöltje) kialakulhat az a helyzet, hogy egy Izrael-ellenes zsidó váltja le az Izrael-barát keresztényt.
Nézzünk csak néhány gondolatot a vermonti szenátortól, hogy zsidóként miket gondol a zsidó államról!
„Jelenleg Izrael annak a Netanjahunak a vezetése alatt áll, aki ellen nemrég megvesztegetés miatt indult vizsgálat, és aki az én szememben egy rasszista” – nyilatkozta egy helyütt. És ismét: „Undorító, hogy egy olyan bigott alak, mint Trump, így megtámadja Rashida Tlaibot és Ilhan Omart. Ellenezni Netanjahu politikáját nem egyenlő a zsidógyűlölettel. Együtt ki kell állnunk azok ellen, akik gyűlöletet és rasszizmust hirdetnek, legyenek akár Izraelben, Palesztinában, Amerikában, vagy bárhol.”
Emellett Sanders olyan – amúgy népszerű – demokrata politikusokkal veszi magát körbe, mint a fent említett két hölgy, akik nevéhez nem egy antiszemita botrány is fűződik, de beszélhetünk még a szintén demokrata Alexandria Ocasio-Cortezről is, aki az amerikai menekülttáborokat a koncentrációs táborokhoz hasonlította.
Michael Bloomberg már egészen más tészta: New York egykori első embere mérsékelt demokratának számít, korábban republikánus nézetek osztott, és elismerően beszélt Benjamin Netanjahuról. Zsidó gyökereire büszke, sokat tett az antiszemitizmus ellen, ám gyermekeit már szekuláris zsidókként emlegeti a milliárdos.
Izrael szempontjából – ha a két zsidó aspiráns közül kellene választani – egyértelműen a csekélyebb támogatottsággal rendelkező Bloomberg lenne a nyerő választás.
Azonban fel kell tenni a kérdést, mit szólna a keresztény többségű Amerika, ha zsidó elnöke lenne a demokráciák demokráciájának?
Amennyiben egy vallásos zsidó indulna az elnöki székért, és biztosítja tiszteletét a keresztények felé – gondolok itt főképp a neoprotestáns egyház tagjaira – akkor a republikánus szavazók körében támogatásra lelhet. Donald Trump kifejezetten jó kapcsolatokat ápol Izraellel, többször is élesen elítélte az antiszemitizmust, már említett családi kötődéseiről nem is szólva. A harsány politikusnak több olyan lépése is volt, amivel a vallásosabb republikánus tábort a zsidóság elfogadása és szeretete felé terelte.
A demokraták körében inkább a szekuláris zsidó politikusok számíthatnak nagyobb népszerűségre. Bernie Sanders sosem titkolta zsidó származását, sőt, vállalta is, de míg egy konzervatív zsidó vezető a zsidó-keresztény kultúra közös alapját hirdetné, addig Sanders más kisebbségekkel vállal szolidaritást, mondván: tudom milyen szenvedni, tudom milyen kisebbségben élni, tudom milyen a többségi társadalomtól eltérően másban hinni.
Míg demokrata oldalon tehát egy identitáspolitikai kérdés lehet a zsidó származás, addig republikánus részen a közös kulturális alapokból építkezve nyerheti meg egy adott politikus a konzervatív szavazókat.
Demokrata zsidóként a latinok és a többi kisebbség (etnikai, vallási, szexuális) felé érdemes nyitnia a jelöltnek, szolidaritást mutatni, míg republikánus zsidóként erős Izrael-barátsággal és a keresztény-zsidó alapok hirdetésével a fehér középosztálybeli, leginkább evangélikusokat lehet urnához szólítani.
Az eddigi elnökök a tengerentúlon mindannyian prostetánsak voltak és fehérek. Ez alól egyedül a katolikus Kennedy és a színes bőrű Barack Obama volt kivétel. Mindketten demokraták is voltak, noha a kettő között nem feltétlenül van kapcsolat.
Valószínűnek tűnik azonban, hogy az Egyesült Államok fel van készülve egy akár vallásos, akár szekularizált zsidó elnökségére is, ami egy új fejezetet is nyithat a tengerentúli elnökök hosszú-hosszú könyvében.
