Pénteken 79 éves korában elhunyt Kábúsz bin Szaid ománi szultán, a Közel-Kelet egyik leghosszabb ideig a pozícióját betöltő uralkodója, akinek sikerült az ország semlegességét a regionális küzdelmek közepette is fenntartania. A trónon unokatestvére, Hajszán bin Tárik asz-Szaid követi.
A szultán halálával a régió egy megbízható és tapasztalt vezetőt veszít el, aki a modern Omán atyjának tekinthető, és akinek sikerült egyensúlyoznia egyfelől szomszédai regionális vetélkedése közepette (nyugaton Szaúd-Arábia, északon Irán közé ékelődve), másfelől az Egyesült Államokkal ápolt kapcsolata között – szól a The Algemeiner elemzése.
Televíziós beszédében a trónra lépő Hajszán bin Tárik asz-Szaid ígéretet tett arra, hogy fenntartja Maszkat békés együttélésre és valamennyi nemzettel fenntartott baráti kapcsolatokra épülő politikáját, miközben folytatja Omán fejlesztését.
„Továbbra is segítséget nyújtunk a viták békés rendezésében”
– hangsúlyozta.
Omán és a többi Öböl-állam háromnapos hivatalos gyászidőszakot rendeltek el, és a lobogókat félárbócra eresztve tisztelegnek a nyugati által támogatott Kábúsz előtt, aki az 1970-es, az Egyesült Királyság által támogatott vértelen puccs óta állt az ország élén.
A temetési menet szigorú biztonsági intézkedések közepette haladt végig Maszkat pálmafákkal szegélyezett főútján, amely menetén omániak tömegei vettek végső búcsút a szultántól.
Az ománi zászlóval borított koporsót a Kábúsz szultán Nagymecsetbe vitték, ahol több százan gyűltek össze közös imára. Hajszán a koporsóval szemben állt, hagyományos hajlított tőrjét, más néven handzsárját a derekához szorítva. Kábúszt később a családi temetőben helyezték nyugalomra.
Az omániak a közösségi médiában fejezték ki gyászukat egy olyan uralkodó halála miatt, aki rendszeresen utazott az országban, hogy beszéljen az állampolgárokkal, gyakran saját maga vezetve autóját a konvojokban.
„Az első szavak, amiket síró anyámtól hallottam, miután meghallotta a nagy szultán, Kábúsz haláláról beszámoló hírt, a következők voltak: «Az árvák, a szegények, az elnyomottak és mindannyiunk atyja meghalt»”
– írta Twitteren az ország egy polgára, Abdulla Szuleimán asz-Hárszi.
Az állami média nem közölte a halál okát. Kábúsz évek óta gyengélkedett, és a múlt hónapban Belgiumban kezelték.
Kábúsznak nem volt gyermeke, és nyilvánosan nem jelölte ki utódját. Egy 1996-os törvény szerint az uralkodó családnak a trón megüresedését követően három napon belül ki kell választania az utódját.
A családi tanács szombaton ülésezett, és egy lezárt boríték kinyitása után választotta Hajszánt. A boríték Kábúsz titokban leírt ajánlását tartalmazta, amit arra az esetre fogalmazott meg, ha a család nem tudna egyetértésre jutni az utódlást illetően – számolt be az állami média.
Hajszán 1954-ben született és Oxfordban tanult, majd kulturális miniszterként, illetve államtitkárként a külügyminisztériumban dolgozott. 2013-ban nevezték ki Omán fejlesztési bizottságának elnökévé.
„Az utód gyors kinevezése pozitív fejlemény, hiszen az egyértelműség hiánya komoly gazdasági bizonytalanság forrása volt”
– nyilatkozta Monica Malik, az Abu Dhabi Kereskedelmi Bank vezető közgazdásza.
Hajszán olyan pillanatban veszi át a hatalmat, amikor a belső kihívások erősödnek, a költségvetésre nehezedő nyomástól a magas munkanélküliségig, ráadásul az Irán valamint az Egyesült Államok és szövetségese, Szaúd-Arábia közötti feszültség is éppen fokozódik.
Omán, amelynek kötvényeit mind a három fő hitelminősítő intézet is a bóvli kategóriába sorolta, több mint 5 milliárd dollárral tervezi növelni a belső és a külföldi adósságát ebben az évben, hogy részben fedezni tudja a hiányt.
Az arab és a nyugati vezetők mind részvétüket fejezték ki a fehér szakállas Kábúsz halála okán, akit nem mulasztottak el bölcs uralkodása miatt dicsérni.
Omán barátságos kapcsolatokat tartott fenn Washingtonnal és Teheránnal egyaránt, és közvetített az Egyesült Államok és Irán közötti titkos tárgyalások során 2013-ban, amelyek a nemzetközi nukleáris egyezség két évvel későbbi megkötéséhez vezettek. Ebből Washington 2018-ban lépett ki.
Maszkat nem vett részt abban a vitás helyzetben, melynek során Rijád és szövetségesei bojkottáltak Katart, hasonlóképpen nem csatlakozott ahhoz a szaúdi vezetésű katonai koalícióhoz sem, amelyhez a jemeni beavatkozás köthető.