Elővigyázatosságból kizárólag a belső kör tagjainak jóváhagyásával és folyamatos rendőrségi biztosítás mellett élhetik meg zsidóságukat a hollandiai Groningen galériának „álcázott” zsinagógájában a közösség tagjai.
Az abszurd de ugyanakkor cseppet sem érthetetlen helyzetről a Politico című lap internetes oldala számolt be terjedelmes írásában. Ahogy arról már mi is több alkalommal írtunk, az Európában a második világháború óta nem tapasztalt méretű zsidóellenesség különös óvintézkedésekre készteti több nyugati ország közösségét. Ahogy a cikk is kiemeli:
Hollandiában tavaly a zsidók negyede tapasztalt antiszemita atrocitást.
Az 1906-ban alapított groningeni zsinagóga közössége 2019-re oda jutott, hogy zárt mobil-kommunikációs csoporton keresztül kommunikálva, titokban, szinte csak az utolsó pillanatban értesítik tagjaikat arról, hogy lesz-e közös ima sábeszkor, avagy sem. A rendőrséget pedig állandóan tájékoztatják arról, hogy lesz-e szertartás, hiszen az utóbbi idők véres merényletei után az elővigyázatosság természetesnek is mondható.
A holokauszt után csak alig tucatnyian tértek vissza a város dicső múltú zsidóságából. Az utcában, ahol a város rabbija lakott, számos neves muzsikus is élt valamikor, nem véletlen, hogy a „zene utcájának” hívták.
1945 után ez a vibráló közösség teljesen eltűnt, helyükre a vörös lámpás negyed aktivitásai kerültek. A zsinagóga – amelyet 1970-ben a teljes megsemmisüléstől ugyan sikerült megmenteni – hosszú évekig szennyesek tisztítására szakosodott mosodának adott otthont – emlékeztet az írás.
Ma a zsinagóga kívülről is igyekszik még a gyanúját is elterelni annak, hogy odabenn zsidók szoktak gyülekezni – koncertek és kiállítások tereként funkcionál mióta a zsinagóga csarnokának felét erre a célra alakították ki, ráadásul a főbejárat is leginkább egy kulturális intézményre emlékeztet.
A Politico riportjában megkérdezettek többsége elfogadja a helyzetet és természetesnek veszi, hogy a jelenlegi európai légkörben ez a megoldás a legbiztonságosabb a tagok testi és lelki épségét szem előtt tartva. Különös tekintettel arra, hogy Hollandiából is emlékezhetünk gyalázatos esetekre ebből az évből.
„Aggódom az antiszemitizmus normalizálódása miatt, különösen amiatt, hogy természetes jelenséggé válik társadalmunkban. (…) Ez nem egy fizikai támadás, és így az emberek nem veszik elég komolyan. Nem értik, hogy a folyamat így kezdődik”
– fogalmazott a közösség egyik 20 éves tagja, Tom Burghard.
Van Gelder újságíró és történész a cikkben arra emlékeztet, hogy Hollandiában mind a mai napig nem ismerték el, hogy a holokausztban nem csak a nácik, hanem a kollaboráló, passzivitást mutató helyi lakosság is felelősséggel tartozik.
„Érződik egyfajta veszélye annak, hogy ha nem is a holokauszthoz hasonló módon, de újra megtörténhet egy új népirtás. Ez történhet zsidókkal, muszlimokkal vagy keresztényekkel. A veszély mindig itt van”
– fogalmazott Van Gelder, akit a riporter a zsinagógában, épp a holland holokauszt fekete-fehér képkockáinak háttere mellett kérdezett. A férfi a képek kapcsán azt mondta:
„Mit is lehet minderről mondani… Őket többé már nem tudjuk visszahozni. (…) Legyünk mi a figyelmeztetés a jövő számára. Ez az egyetlen, amit konklúzióként levonhatunk az egész dologból…”