Az izraeli belpolitikai válság következő megmérettetése a márciusi, egy éven belül harmadjára kiírt választások lesznek. A médiát napok óta lázban tartó, a szokásoshoz képest rövidebb kampányidőszak előzetesének is felfogható a Likud december 26-i tisztújító elnökválasztása.
Benjamin Netanjahu párton belüli kihívója, Gideon Szaár az előző két kampány során még támogatta a miniszterelnököt, a harmadik forduló előtt azonban már nyíltan szembement a Likud elnökével, és párton belüli szavazásra szólította fel a párttagokat. Merész lépését azzal indokolta, hogy Netanjahuhoz képest márciusban ő meg fogja tudni nyerni a Likudnak és következésképpen a jobboldalnak a feltörekvő baloldallal szemben a választásokat.
Az elmúlt tíz évben veretlen Likud áprilisban és szeptemberben sem tudott kormányt alakítani. A szeptemberi másodszori választást követően mind Netanjahu, mind kihívója, Beni Ganz sikertelen próbálkozása utáni meghosszabbított két hetes próbálkozás sem hozott eredményt.
A modern zsidó állam történetében precedens nélküli válság következményeként egy éven belül harmadjára fognak az urnákhoz járulni az izraeliek, és könnyen meglehet, hogy most is eredménytelenül.
A patthelyzethez vezető eredményt nem kudarcként, hanem Avigdor Liberman “baloldali” árulásával majd, a Jair Lapid “fogságában” vergődő Beni Gánc tehetlenségével magyarázva, Benjamin Netanjahu végül kijelentette, márciusban a Likud és a jobboldal elsöprő győzelmet fog aratni a választásokon.
A Likud számára azonban az elmúlt hónapok egyetlen győzelme, hogy Netanjahu és ügyvezető kormánya tulajdonképpen vegetáló üzemmódban, de tovább működhet, a miniszterelnöknek az ellene felhozott vádak (csalás, vesztegetés, hatalommal való visszaélés) dacára nem kellett lemondania posztjáról.
A sorozatos sikertelen kormányalakítás és a vádemelés árnyéka, valamint a mentelmi jog igényléséről meg mindig nem nyilatkozó miniszterelnök ügye külön-külön és összességében eddig sem segített a jobboldali kormányalakításhoz szükséges hiányzó szavazatok visszacsábításához.
A Likud az utolsó működőképes kormányciklust 66 Knesszet-szék helyett – a kormányból kilépő Liberman jóvoltából – 61 mandátumos, szűkös minimum-többséggel zárta. A minimum a kormányalakítás elején, ha nehezen is, de elegendő a kormányzáshoz, a ciklus végén azonban, ahogyan decemberben is történt, előhozott választásokhoz vezet. Áprilisban azonban, az eddigi gyakorlattól eltérően, Netanjahu eddig bevált jobboldali – ultraortodox kormányához mindössze 60 szavazatot tudott gyűjteni, ami szeptemberre 55 mandátumra apadt.
Mivel a közvélemény-kutatások szerint az izraeliek többsége Netanjahut okolja a sikertelen kormányalakítás miatt, Gideon Szaár úgy véli, ha minden marad a régiben a Likudon belül, az márciusban teljes kudarchoz és a baloldal győzelméhez fog vezetni.
Szaár, feltéve mindent egy lapra, és mint akinek nincs mit veszítenie, egyre magabiztosabban kampányol és az is mellette szól, hogy most már a Likudon belül több vonalon is, egyre többen okolják a kormányfőt a kudarcokért.
Közben a Likud volt törvényhozója és kabinetminisztere, Beni Begin, a párt ikonikus alapítójának, Menachem Beginnek a fia kedden lemondásra szólította a három korrupciós ügyben vádemeléssel szembesülő Benjamin Netanjahut.
“Nem állhat fent olyan helyzet, amiben egy ilyen vádemelésekkel sújtott miniszterelnök hivatalban maradhat,” mondta Begin a katonai rádiónak, hangsúlyozva, hogy a kormányfőnek etikai okokból kéne lemondania.
“Vitát fogunk folytatni arról a kérdésről, vajon a törvény kitér-e erre az átmeneti időszakra, de nem ez az egyetlen kérdés, amit fel kell tennünk. Ennek szociális, társadalmi és oktatási aspektusai vannak.
Tegyük hozzá, hogy Netanjahu úr reakciója a vele szembeni hármas vádemelésre az volt, hogy rágalmazással vádolta meg a bűnüldöző szerveket, mondván, ‘puccskísérletnek’ vagyunk tanúi, és a folyamat célja egy hivatalban lévő jobboldali miniszterelnök megdöntése. Ezek rágalmazások, és képviselői ezeket a hazugságokat visszhangozzák,” mondta Begin.
„Az uralkodó párt vezetői megpróbálják a bűnüldöző intézményekre borítani az asztalt, hogy megakadályozzák őket munkájukban.”
Begin továbbá Netanjahut tette felelőssé az egy éven belül harmadszor kiírt választásokért. „Már majdnem egy éve, hogy csapdába estünk. Benjamin Netanjahu miniszterelnökként kezdeményezte az előre hozott választásokat [szeptemberben, miután nem sikerült koalíciót létrehoznia az áprilisi szavazás után]. Szerintem helytelenül viselkedett, miután nem sikerült a kormányalakítás. Ebben a kérdésben nincs talány vagy rejtély” – közölte.
Begin kritikájával szemben Gideon Szaár kampánya arra épül, hogy a párt jobboldaliságára rájátszva, több fővonalas likudost és a telepesek vezetőit akarja maga mellé állítani, mondván, a kétállami megoldás és a Jordán-völgy annektálása illúzió marad, ha nem terjed ki egészen Jeruzsálemig.
Joáv Kisch, Szaár kampányfőnöke kedden a 103FM rádióban azt vetette fel, hogy 5400 Likud-tag neve hiányzik a párttagok listájáról, így nem szavazhatnak a pártelnöki szavazáson jövő héten. A töröltek között szerepel Sharren Haskel képviselő is, Szaár támogatója. A 12-es csatorna riportja azt állítja: a tagsági listáról eltűntek többsége a Netanjahu leváltására törekvő „Új likudnyikokhoz” köthető.
A Likud szóvivője kedd este közölte: a szóban forgó nevek közül 3071 nem fizetett tagdíjat, 1440 kérte, hogy töröljék párttagságát, 63 pedig már meghalt. Öt a Munkapárt, 26 a Zsidó Otthon párt tagja volt, 438 tagságot a kerületi bíróság döntésével szüntettek meg a Legfelsőbb Bíróság irányelveinek megfelelően, és 210-nél megállapították, hogy a pártban maradhatnak.
A médiában kialakult parázs vita ellenére Netanjahu, tíz éves töretlen népszerűségének köszönhetően, ha nem is olyan látványosan, mint korábban, továbbra is esélyes a Likudon belüli győzelemre. A miniszterelnök nem először fogja remek stratégiai képességét arra használni, hogy Szaár és a többi elégedetlenkedő likudos körül kialakult perpatvart a médiában saját pozíciója megerősítésére fordítsa, ami a választások megnyerésére talán nem, de időnyerésre biztosan elég lesz.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.