„Először a pokolból a mennybe jutottam. 39 éve viszont onnan csakis lefele visz az út” — mondta Nathan Sharansky emberi jogi aktivista, politikus és a Gulágot megjárt túlélő december 12-én, az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) éves gáláján Floridában. Gulyás Virág írása.
Sharansky, a 2020-as Genezis-díj nyertese volt, s az est tiszteletbeli meghívottjaként volt jelen. A lehető legjobb időszakban ismerték el Sharanskyt a gyakran „zsidó Nobel-díjnak” nevezett kitüntetéssel. Hiszen ezzel a díjjal talán azokhoz is eljut majd erkölcsi és intellektuális nagysága, akik még nem hallottak róla. A Genezis-díjat minden évben olyan személynek ítélik, aki a zsidóság nemzeti fennmaradásért, illetve a következő nemzedék lelkesítéséhez nagyban hozzájárult.
A múltban már születtek ezzel kapcsolatban ellentmondásos döntések is. 2018-ban Natalie Portman kinevezése igen botrányosra sikerült: míg Gázából rakétákat lőttek Izraelre, Portman az Amerikában és Nyugat-Euróbán igen hangos BDS (Boycott, Divest, Sanction) mozgalmat támogatva Izraelt szidta, s bojkottálta a díjátadót.
Vele szemben Sharansky ténylegesen sokat tett a demokrácia és emberi jogok, illetve a zsidóság és Izrael fennmaradásáért. Sharansky rengeteg mindent letett az asztalra, de ma, amikor az ENSZ ülésein Izrael amolyan rögzített napirendi pont, amikor az amerikai egyetemeken zsidó diákokat diszkriminálnak Izrael létezése miatt, vagy amikor Izrael – és csakis Izrael – önvédelmi politikája háborús bűnnek számít, Sharansky „3D-tesztje” gyakorlati segítséget nyújt az antiszemitizmus behatárolására.
A „3D-teszt” felvetése az, hogy amennyiben a kritika vagy negatív megjegyzés Izrael vagy egy zsidó ember ellen megbukik a 3D-teszten, az nem kritika vagy negatív megjegyzés, hanem antiszemitizmus.
A 3D angolul: demonization [of Israel and Jews], delegitimazion and double standard. Azaz: démonizálás, delegitimálás és kettős mérce. A gyakorlatban ez például így fest. Démonizálásnak számít a zsidók disznókhoz vagy a gázai övezet Auschwitzhoz hasonlítása. Delegitimálás az elképzelés, hogy a zsidók nem nép, Izrael nem legitim állam. Kettős mérce: Izrael az egyetlen demokratikus állam a Közel-Keleten, s mégis az ENSZ által legtöbbet támadott ország, miközben nem esik szó Kína, Irán, Kuba vagy épp Szíria viselkedéséről. Amikor valami megbukik a 3D-teszten az nem jogos kritika, hanem antiszemitizmus.
Két típusú antiszemitizmus
Sharansky arról is beszélt, hogy míg élete első felében Kelet-Európában kellett félni, úgy ma Nyugat-Európában és Amerikában. Az amerikai zsidók 31%-a úgy ítéli meg, hogy ma veszélyes felvállalni zsidó származásukat.
A régi típusú antiszemitizmus mellett ma egy újfajta antiszemitizmussal is szembe kell nézni – ez az anticionizmus, illetve az Izrael-ellenesség alakjait ölti. Sharansky elmondása szerint igen nehéz különbséget tenni azok között, akik utálják Izraelt, de nincs kifogásuk a zsidó emberek ellen, illetve azok között, akik utálják a zsidókat, de nem érdekli őket Izrael.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy mind a két típusú antiszemitizmus jelen van mind a politikai bal-, illetve jobboldalon.
Bár a média szeretne mindenkit meggyőzni arról, hogy csakis a jobboldalon van antiszemitizmus – Amerikában elsősorban Donald Trump elnök kapcsán teszik ezt –, a tények azonban nem ezt mutatják. A fentebb említett BDS-mozgalom például egy baloldali mozgalom, aminek a képviselői szemrebbenés nélkül tesznek antiszemita kijelentéseket napjainkban is.
Sharansky őszintén elmondta, hogy sok dologban nem ért egyet Trumppal, de bizonyos dolgokat igen is támogat. Azonban a hozzáállás, miszerint ha valami Trumptól jön, az már alapból nem lehet jó – még akkor sem ha olyan rendeletet hoz, ami az antiszemitizmus felszámolása ellen szól –, az már erkölcsi vakság. Itt Trump a minap nyilvánosságra hozott rendeletére utal, amelyben a zsidóság, mint kollektív embercsoport kap jogi elismerést, hiszen a zsidók hitbeli meggyőződésüktől függetlenül szenvednek az antiszemitizmustól. Mindezzel az egyetemeken egyre eluralkodóbb antiszemitizmust szeretné visszaszorítani. Ez az álláspont Magyarország esetében is hasznos lehetne.
Izraelnek nincsen tárgyalópartnere
Sharansky továbbá kritizálta az amerikai zsidóság utópisztikus ítélkezését a zsidó állam felett, miszerint „ha Izrael végre ezt vagy azt tenné, akkor béke lehetne”. Sharansky elmondása szerint akár még lehetséges is volna diktatúrával békét teremteni, hiszen ha megegyezés születik, akkor egy diktátor azt biztosan behajtja a népén. Legjobb persze, ha két civilizált társadalom ül le tárgyalni – de az izraeli-palesztin kérdésben sem diktátor, sem civilizált társadalom nincsen a túloldalon, egyszerűen nincsen tárgyalópartner.
„És ez az, amit a diaszpórában élők nem értenek”, hiszen nem Izraelben élnek.
Beszédét azzal zárta, hogy a legnagyobb űr az izraeli és amerikai zsidóság között valahogy ekképp foglalható össze: az izraeliek 80%-a azt mondja, a holnap szebb és jobb lesz, mint a ma. Az amerikai zsidók 70%-a pedig azt, hogy a ma szebb és jobb, mint a holnap. Amikor Sharansky azt mondja, „először a pokolból a mennybe jutottam, azóta onnan csakis lefele visz az út”, nem másra utal, minthogy a Gulágból Jeruzsálembe jutott – viszont annál feljebb már nincs, így minden csakis lefele visz.
Mindennek ellenére Sharansky töretlen és optimista, és hiszi, hogy a holnap szebb és jobb lesz, mint a ma. S hogyan is gondolhatna mást egy olyan ember, akit hamis vádak alapján 13 éves Gulág-rabságra ítéltek – nemzetközi nyomásra 9 év után szabadult –, és hogy szellemi egészségét megőrizze, sakkmeccseket játszott le az agyában.
Végül pedig érdemes elgondolkodni Sharansky egyik leghíresebb idézetén:
„A diktatúrákban bátorságra van szükség a gonosz elleni küzdelemhez, a szabad világban pedig bátorságra van szükség a gonosz felismeréséhez.”
