A parlament döntött: az antiszemitizmus nemzetközileg elfogadott definícióját alkalmazzák az országban.
A francia Nemzetgyűlés kedden 154:72 arányban megszavazta, hogy a jövőben az anticionizmus, tehát az Izrael-ellenesség, a zsidók nemzetállamhoz való jogának megkérdőjelezése az antiszemitizmus egyik fajtájának számít – írja a The Jerusalem Post.
A javaslatot Sylvain Maillard képviselő, Macron elnök centrista LREM pártjának politikusa terjesztette elő. Mint egy lapnak nyilatkozta, ma Franciaországban „a mocskos cionista azt jelenti, hogy mocskos zsidó.”
„Az anticionista tettek néha antiszemita valóságot fednek el. Az Izraellel mint zsidó kollektívával szembeni gyűlölet azonos az egész zsidó közösséggel szembeni gyűlölettel.”
Mint arról beszámoltunk, a kérdés hetek óta vitákat generál a francia közéletben, és októberben 39 szervezet írt petíciót a nemzetgyűlés elnökének címezve. A nyílt levélben azt állították, hogy az antiszemitizmusról szóló definíció „gyengítené az univerzalista megközelítést”.
Továbbá a véleményszabadságra hivatkozva azt is írták, hogy az aktivistákat „engedni kell a jövőben is, hogy a palesztinok jogait védjék és az izraeli politikát kritizálják — anélkül, hogy hamisan antiszemitizmussal vádolnák őket”.
Neturei Karta anticionista Harédi zsidók innentől kezdve antiszemitáknak számítanak?
Miért ne? Chomsky tán nem az? Mit számít a zsidóságod, ha gyűlölsz mindent ami zsidó vagy izraeli? A Naturei Kartának is meg van a maga oka, ami lehet különbözik a mainstream antiszemitizmustól, de végső soron teljesen mindegy az ok, ha a végeredmény ugyanúgy a zsidók és Izrael állama elleni gyűlöletet szítja/legitimálja.
Mindenesetre elég érdekes helyzet. A fentebb nevezettek nem a zsidókat gyűlölik, maguk is azok hanem magát a cionizmust.
Sajnos én nem vagyok abban biztos, hogy nem a zsidókat gyűlölik. Chomsky esetében egészen biztos hogy valami traumatikus élmény köti az apjához, amelynek okán őt is és minden zsidót (beleértve önmagát is) gyűlöli. A beszédei során is volt egy párszor, hogy kibújt a szög a zsákból.
De alapesetben teljesen lényegtelen ezen gondolkozni, mivel azt sosem fogod megtudni, hogy más mit gondol, vagy mit érez. Nem leszel gondolatolvasó soha. Egyet tudsz biztosan megmondani: hogy mit tesz, avagy mit állít valaki. Az én pragmatikus megközelítésem tehát mindig csak a tettet nézi, és a végeredményt, és ez alapján kategorizálom be az antiszemitákat. Hogy mi volt a belső indíttatás, az számomra lényegtelen. Mint ahogyan az Izraelt támadó emberek egy része sem gyűlöletből teszi azt amit, hanem téves meggyőződésből, önmagukat az igazság és jóság bajnokának beállítva. Számít ez valamit? Nem, mert akár szándékosan, akár nem, de hozzájárult a zsidó állam megkárosításához.
„Az emberek többségénél a véleményalkotás nem az objektív tények alapján történik, hanem aszerint, hogy milyen érzelmi kötődései vannak valakinek az adott objektív tény illetve egy véleményt hangoztató irányába. Ez a tudathasadásos állapot csak úgy képzelhető el valakinél, hogy az érzelmi kötődései felülírják az objektivitást és a rögződött érzelmet tekinti igazságnak, míg egy dologgal kapcsolatos negatív érzelmeit tekinti hazugságnak. A legtöbb ember esetében ez sajnos így működik ugyanis a gondolkodás tényleg fárasztó dolog, mert ismereteket kell szerezni, majd azokat folyamatosan rendszerezni kell, hogy levonható legyen, a megfelelő következtetés.
Az a helyzet, hogy az antiszemiták, a nácikhoz hasonlóan, nem racionális, körülírható, világos és egyértelmű okoknál fogva gyűlölik a zsidókat. A velük vitatkozók viszont igyekeznek racionális, körülírható, világos és egyértelmű érvekkel lebontani az előítéleteket és érzelmeket. Ez azonban soha nem lesz sikeres. Másképpen megfogalmazva: Az érzelmi szinten rögzült meggyőződést racionalizmussal LEHETETLEN megváltoztatni. Az antiszemitizmus pedig évszázadok óta érzelmi szinten rögződik az emberekben. ”
Chomsky féle szélső balosok valahogy így működnek aztán amikor beleszálltak a témába már arcvesztés nélkül nem tudnak kijönni belőle
Pontosan, bár azt azért hozzátenném, hogy nem lehetetlen megváltoztatni, csupán a racionális érvek mentén ez nem fog menni az esetek túlnyomó többségében. Vannak kiemelkedő példák, ahol pl ex-neonácikat térítettek meg a jó útra. A Times of Israel közölt is erről egy cikket. Szerintem is a leghatásosabb módszer az nem a kérlelés, hanem a bemutatás/megmutatás lenne, ez azonban költséges és nehezen kivitelezhető.
Az utóbbi 20 éveben egyetlen egy esetben sikerül meggyőznöm valakit.
Tres bien! Reméljük több nyugati ország is követi a példát.
Csak nehogy letartóztassák az Izrael létét kétségbe vonó ortodox zsidókat.