Nem beszéltek az országot megosztó migráció kérdéséről, és arról sem, hogy Merkel alatt a CDU elvesztette szavazóinak mintegy felét, több szövetségi államban választóinak száma a 20% alá esett.
Majdnem háromnegyed év telt el azóta, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer – Merkel saját kezűleg kiválasztott utódja a CDU elnöki pozíciójában – egy akkor forradalminak nevezett munkacsoportot hozott létre a migráció okozta problémák felmérésére és kezelésére. A munkacsoport köréből erős szavakat hallottunk a közbiztonság helyreállításáról, tervezett kitoloncolásokról és a határvédelem újbóli bevezetéséről.
A szavak elszálltak, és ma már sem a CDU, sem a kancellár nem tartja ezeket a problémákat említésre méltónak. Alig egy hete tartotta a CDU éves pártkongresszusát Lipcsében, ahol két és fél napon keresztül egyetlen szó sem esett az ország legégetőbb problémájáról, a migrációról. És persze az egykor tervezett intézkedések közül egyet sem valósítottak meg.
A kongresszus ezzel szemben kizárólag egyetlen célt szolgált, mégpedig Merkel 2015-ös iszonyatos hibáját és annak a következményeit eltussolni.
2015 óta valószínüleg két millió ember vándorolt be Németországba. Csak egy minimális kisebbség kapta meg a menekültstátust, ennek ellenére gyakorlatilag mindenki maradhat. Köztük háborús bűnösök, IS-gyilkosok, közönséges bűnözők, fiatal, háborús harcokban edzett férfiak, akik tesztoszteron-fölöslegüket rendszeresen tömegverekedésekben vagy csoportos erőszakban élik ki.
Fiatal emberek, akiknek eszükben sincs létfenntartásukért dolgozni, hiszen mint időközben kiderült, csak mintegy két százalékuk képes elementáris fokon németül beszélni, miután – állítólag – hónapokon keresztül jártak azokra a német nyelvtanfolyamokra, amelyeket a német adófizetők számukra finanszíroznak.
A német adófizető 2018-ban 23 milliárd eurót adományozott a migránsok eltartására. Csak az összehasonlítás kedvéért: az egészségügyi minisztérium éves költségvetése 2018-ban 15 mrd. eurót tett ki, a belügyminisztériumé ugyanebben az időszakban 14,13 Mrd. eurót (ehhez a minisztériumhoz tartozik a rendőrség és a határőrség).
A migráció kérdése példátlan módon megosztotta az országot, és a migrációellenes AfD megalakulásához vezetett. A jelenlegi gyakorlaton azonban az ún. nagykoalícióban (CDU és SPD) senki sem akar változtatni, holott továbbra is havonta 10 ezer új bevándorló érkezik.
Ennek az az oka, hogy minden változtatás annak a beismerésével járna együtt, hogy a 2015-ös határnyitás szörnyű hiba volt – pontosabban Merkel hibája. Ehelyett a kongresszus legfontosabb megállapítása az volt, hogy a történelem „legjobb Németországában” élünk,
és Merkel egyik legkellemetlenebb lakája, a hesseni miniszterelnök Bouffier képes volt azt állítani, hogy a németek fő problémája az lenne, hogy nincsen jobb kedvük. Nagyobb megvetéssel az ország problémáiról aligha lehetne beszélni.
Nem beszéltek viszont a kongresszuson arról, hogy Merkel alatt a CDU elvesztette szavazóinak mintegy felét, több szövetségi államban választóinak száma a 20 % alá esett. Helmut Kohl és elődei alatt minden 40 % alatti eredmény a pártelnök lemondásához vezetett volna.
A következő, 2021-es szövetségi választás várható eredményéről senki sem mert még spekulálni sem.
Szintén nem esett szó a kongresszuson a klímaellenes (sic!) harc következményeiről, az energiarendszer egyre valószínűbb összeomlásáról, illetve az autóipar rohamosan mélyülő válságáról, holott ugyanazon a hétvégén jelentette be az Audi, hogy Németországban 9500 dolgozójától fog megválni.
A Mercedes csak pár nappal később jelezte, hogy többezres elbocsájtásra kézül, és a heti munkaidőt 38-ról 35 órára fogja csökkenteni – természetesen a bérek ennek megfelelő csökkentésével párhuzamosan.
Nem beszéltek a közbiztonság helyenkénti teljes megszűnéséről sem. Láthatóan egyetlen küldöttet sem foglalkoztatta az, hogy egyik kórház a másik után veszi igénybe privát őrző-védő vállalatok szolgáltatásait (a biztosítottak költségére), mert tömegverekedések, az orvosok és az ápolószemélyzet elleni támadások szinte mindenütt napirenden vannak.
A legnevesebb német klinika, a berlini Charité a kongresszussal egy időben tette közzé, hogy baleseti felvételi osztályán a jövőben egy privát védelmi szervezet fogja az ott dolgozók biztonságát garantálni.
Optimista politikai megfigyelők a kongresszus előtt éles szóváltásokat vártak, egyesek a kancellár elleni kihívásokról spekuláltak, sőt voltak olyan merész kommentátorok is, akik Merkel megbuktatásáról ábrándoztak. De a tények másról beszélnek. Az állva tartott ütemes taps csak néhány perccel volt rövidebb, mint egy évvel ezelőtt.
A kormányhű média minden alkalommal jelenti, hogy pontosan hány percig tartott az ünneplés, 2016-ban, egy évvel a határnyitás után, teljes 12 percet ért el. Idén nem volt jelentés az ütemes taps hosszáról, ezért csak sejthetjük, hogy ez alkalommal a szokásosnál rövidebb volt. Egyes kritikusabb megfigyelőknek az eseményről Erich Honeckernek az NDK államtanácsa előtti utolsó fellépése jutott eszébe.
Friedrich Merz, volt CDU-frakcióvezető, akit Merkel személyesen kergetett el ebből a pozícióból, és aki a naivabb kortársak számára egy ideig a jövő reménységének számított, a kongresszuson csatlakozott a talpnyalók népes táborához, és alattvalói hűségét bizonyítandó, együttműködési készségéről biztosította a kancellárt.
Két tanulságot vonhatunk le a CDU 2019-es pártkongresszusából. Az egyik az, hogy
a CDU funkcionáriusai mindent meg fognak tenni azért, hogy a nagykoalíció és Merkel kancellársága a 2021-es választásokig fennmaradjon,
hacsak valamilyen katasztrófa (mint például 2015 megismétlődése vagy az elektromos rendszer összeomlása) nem vet véget ennek a nyomasztó haldoklásnak. Ha ma lennének szövetségi választások, a CDU maximálisan 25 %-ra számíthatna, de a CDU-választók száma 2021-ig valószínűleg még tovább fog csökkenni. A szociáldemokraták örülhetnek, ha valahol 10 % körül fognak teljesíteni, ami azt jelenti, hogy a „nagy” koalíciónak már régen nincsen többsége és 2021-ben még kevésbé lesz.
A másik tanulság: sokan azt gondolják, hogy az uralkodó elit elvesztette a realitásérzékét. Egyes funkcionáriusok esetében ez minden bizonnyal helyes diagnózis.
De a szomorú valóság az, hogy az elit többségét a valóság egyáltalán nem érdekli. Még akkor sem, ha a társadalmi elégedetlenség egyre hangosabb lesz, és ép ésszel már nem lehet nem észrevenni.
A hét elején 40 ezer gazda tüntetett 10 ezer traktorral Berlinben a kormánynak a klímavédelem nevében folytatott romboló mezőgazdasági politikája ellen. A város legtöbb lakója a gazdákat ünnepelte és szolidaritásáról biztosította, holott a tüntetés a közlekedés teljes összeomlásához vezetett. És mi volt a kormány reakciója a rendkívül nagy támogatottságú tüntésre? Semmi.
„A nyomasztó Merkel-évek lassan véget érnek”, írta az „eigentümlich frei” című liberális havi magazin a három keletnémet választás után. A kongresszus tükrében nagy optimizmusra van szükség ahhoz, hogy ezzel valaki egyetérthessen.
Krisztina Koenen összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.