A két állam viszonya az elmúlt években egyre fagyosabb és feszültebb lett.
Nem rendeztek hivatalos ünnepségeket és megemlékezéseket, csend övezi Izraelben az évfordulót, Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Husszein jordániai király 1994. október 26-án, az arabai határátkelőhelyen aláírt békeegyezményét. Izrael ekkor Egyiptom után második szomszédjával rendezte diplomáciai kapcsolatait negyvenhét év után.
Az egyezmény alapján Izrael átadott Jordániának mintegy háromszáz négyzetkilométernyi területet, és vállalta évi 50 millió köbméter víz átadását a Jordán folyóból, és további száz millió köbmétert más forrásokból.
Egyedül a kibucmozgalom honlapja számolt be az október 18-án Naharáimnál, a Jordán és a Jarmuk folyó találkozásánál megrendezett szerény emlékünnepségről, amelyen az izraeli kormány képviselői nem voltak jelen, csak a helyi hatóságok, valamint az ifjúsági és a békemozgalmak képviselői gyűltek össze, és a legmagasabb rangú díszvendég Beni Ganz, a Kék-fehér párt elnöke volt.
Nem véletlenül maradt el az ünneplés: a két ország a kilencvenes években még kiváló kapcsolatait az utóbbi években több válság övezte: 2017-ben a Jordániában működő izraeli külképviselet egyik biztonsági őre lelőtt két jordániait, és ezután Jeruzsálemben a legmagasabb szinten hősként fogadták, ami Ammánban közfelháborodást váltott ki.
A jordániai király a jeruzsálemi muzulmán szent helyek védnöke a békeegyezmény alapján, és így rendre diplomáciai feszültséget okoz, amikor biztonsági okokból lezárják az al-Aksza mecsetet, vagy korlátozzák az imádkozók bejutását. Tovább rontotta a helyzetet, amikor lázongások törtek ki két évvel ezelőtt a szent helyen felállított detektoros kapuk miatt.
II. Abdalláh jordániai király már egy éve bejelentette, hogy nem újítja meg a békeszerződésben huszonöt évre Izraelnek használatra átadott területek használati jogát.
Ezért várhatóan az izraeli turisták többé nem látogathatják majd a határ északi részén található Naharáim nevű, beékelt, különleges státuszú részeket, ahol még a múlt század húszas-harmincas éveiben vízerőművet építettek az Izrael földjére költöző cionista fiatalok.
Jeruzsálem várakozásával ellentétben Ammán nem hosszabbítja meg az ország déli részén, az Arava-sivatagban található, mezőgazdasági művelésbe vont földek izraeli használatát sem. A katonai rádióban néhány napja két volt izraeli képviselő arról számolt be, hogy részt vettek egy Jordániában rendezett konferencián, és személyes megbeszéléseket folytattak a királyhoz közeli politikusokkal is.
Tapasztalataik alapján Ammánban neheztelnek amiatt, hogy Izraelben „magától értetődőnek tekintik a két ország közötti békés viszonyt, és nem foglalkoznak érdemben a jordániai kérésekkel és bírálatokkal, miközben látványosan dolgoznak a kapcsolatok javításán más arab országokkal, például Szaúd-Arábiával.”
Egyezmény, amiben bebizonyították az izraeli politikusok, hogy nem tudnak 25 évig számolni…
Ó, tehát innen fúj a szél? Több „pénzre” fáj a foga a jordán királynak, nyilván ezért nem kívánják meghosszabbítani Naharayim és Tzofar mindösszesen 1000 dunamnyi területének lízingjét sem. Persze gondolom őfelségének az mind semmi, hogy évi 50 millió köbméter édesvizet kapnak Izraeltől, vagy hogy a faterját is nem egyszer megmentette az izraeli titkosszolgálatok a haláltól. Mindenesetre remélem Izraelnek lesz esze, és nem enged ennek a fajta alantas zsarolásnak, nyugodtan vegyék vissza azt a kis földet és legyen boldogok vele, de utána ne lepődjenek meg ha majd szomjan halnak…
https://www.timesofisrael.com/israeli-farmers-sweat-as-land-they-worked-for-decades-to-be-given-back-to-jordan/
Nen fognak szomjan halni, mert nem tudjuk megtagadni az évi 50 millió köbméter víz szállítását Ammannak. Egyébként NEM a Jordánból, ez tévedés, hanem a Kineretből. Amikor néhány éve olyan aszály volt, hogy a Kineret partja száz métereket húzódott vissza, szigetek támadtak a tóban, a tengervíz-édesítő telepek még nem működtek – kértük a királyt, hogy csökkenthessük az Ammanba felpumpált mennyiséget. A király azt válaszolta, hogy szerződés az szerződés, az aszály őt nem érdekli, a víz leállítása háborús ok, a békeszerződés felrúgásával egyenlő.
Tovább szivattyúztunk…
Azt viszont, hogy miért kellett átadni a nahayáimi egykori villanytelep területét, egy beékelt kis enklávét izraeli területre – máig sem értem. Jártam a helyszínen – nem értem.
Én sem értem, a területi integritás elsődleges kéne legyen, bár az nem meglepő hogy Jordánia csak a megfelelő időre várt hogy alávághasson Izraelnek… A vizet meglehet nem lehet csak úgy (a szerződésnek megfelelően) csökkenteni vagy szüneteltetni, de a szerződés sorai között bőven akadna mozgásterület amit ki lehetne használni. Sajnos Izrael valószínűleg ezt a békát is le fogja nyelni szó nélkül, már megint, a saját állampolgárai rovására (ez esetben a két enklávéterület farmerei). A szomorú az egészben az, hogy ez csak egy „kis” dolog, de a sok kis dolog sokra ment az évtizedek alatt, és a mohó neveletlen ellenfelei Izraelnek mindig mindent akartak, és elérték hogy mindig „csak” egy ujjpercnyivel többet kapjanak a nyújtott kisujjhoz képest… és így jutottunk el a jelenlegi állapotokhoz. Nem most, nem ebben az ügyben, hanem sok más esetben is az ellenlábasokhoz hasonló módon erélyesebbnek kellett volna lenni, de ehhez már késő.