A Széna téri felkelők Vadmacskája

Magyarországon elfelejtették, Izraelben visszahúzódva él, pedig 1956-ban fegyverrel küzdött a magyar szabadságért, mint a Széna téri felkelőcsoport tagja. Tova Meir megúszta Auschwitzot, megakadályozta, hogy orosz katonák megerőszakolják, üldözték mert németnek, ukránnak, orosznak hitték. Távollétében Kádárék halálra ítélték.

Shiri Zsuzsa 2006-ban készített interjút Tova Meirrel a hvg-ben, akinek történetét október 23. alkalmából ma az Izraelinfo-ban olvashatjuk.

Einhorn Gizella tizennégy évesen, 1942-ben hagyta el a kárpátaljai Gányát, hogy egy városban legyen asztalosinas bátyjával Budapesten. 1944 őszén vitték el munkaszolgálatra, ahonnan megszökött. A rátaláló oroszok majdnem megerőszakolták. Később férjhez ment egy magyar katonához, aki szintén erőszakosan bánt vele, ezért Budapestre menekült, és a Széna téren lett villamos váltókezelő.

1956 október 23-án a forradalom kitörését először arról vette észre, hogy a villamosok összevissza érkeztek, majd arról, hogy egy cédulát talált a szekrényén: „Mocskos ruszki, menj haza!” Nagyon megijedt, hogy újrakezdődik a kitoloncolás hercehurcája, és a Széna tériek vezetőjéhez, Szabó bácsihoz fordult védelemért. Felajánlotta a segítségét, hiszen ha valaki, ő aztán igazán utálta a ruszkikat meg az ávósokat. Be is vették. Lelkesen fegyvereket szerzett, főzte az ebédet a felkelőknek, harcolt, ahogy tudott. A Vadmacska nevet akkor kapta, amikor messziről meglátta, hogy ávósok ülnek egy mentőautóban, és rájuk lőtt. Valóban ávósok voltak, véres gézbe tekert fegyverekkel, mire Szabó bácsi azt mondta:

„Olyan a te szemed, mint egy vadmacskának.”

Végre igazán otthon érezte magát, és harcostársakra talált, akik elfogadták „ruszkiként” is, és esze ágában sem volt elhagyni Magyarországot, de november 4. után a forradalmárok menekülni kezdtek, és a harcostársai végül őt is magukkal sodorták előbb Bécsbe, majd Brüsszelbe. Liza Belgiumban egy magyar katolikus papnak segített a forradalom menekültjeinek ellátásában, és lett egy komoly udvarlója is.

1959-et írtak, Liza már éppen révbe ért, amikor a pap valahogy rájött, hogy valami nem stimmel vele. Meggyónta neki, hogy ő voltaképpen zsidó, és Einhorn Gizellának hívták. A pap segítségével és tanácsára a Vöröskereszttel és a Szochnuttal keresni kezdte esetleg életben maradt rokonait, akikről semmit sem tudott 1944 óta. És legnagyobb csodálatára kiderült, hogy a rajongásig imádott asztalosinas bátyja valahogy életben maradt, és Haifán él.

Csapot-papot hátrahagyva hajóra szállt, és meg sem állt Haifáig. Miután férjhez ment egy kibucban lakó zenetanárhoz, Tova Meir lett a neve, és belőle is kibucnyik lett.

Az egész lenyűgöző történet itt olvasható:

A Széna téri Vadmacska ” Izraelinfo

A Széna téri Vadmacska, vagyis Einhorn Gizella, alias Liza Donkó, Donykó Erzsébet, Sáfrán Károlyné, jelenleg Tova Meir története egyedülálló, a 20. század közepének egyik legtanulságosabb meséje. Einhorn Gizella tizennégy évesen, 1942-ben hagyta el a kárpátaljai Gányát, hogy egy városban legyen asztalosinas bátyjával Budapesten. Az izraelita leányotthonban talált szállást a Lónyay utcában, onnan kellett 1944 őszén, …