A Kitty szalon a harmincas évek elején nyitott meg Berlin Charlottenburg nevű negyedében, és az első éveiben csak egy bordélyház volt a sok közül. Aztán a nácik a Reichstag után a Kittyben is átvették a hatalmat, és titkosszolgálati luxusbordéllyá alakították, ahol a magas rangú vendégek nemcsak a pénzüket, de az óvatlanul kikotyogott titkaikat is otthagyták — írja az Index.
A szalon alapítója és vezetője egy bizonyos Katharina Zammit volt, aki Kitty Schmidtként vált ismertté, a hely is róla kapta a nevét. 1939-ben Schimdt megpróbált elmenekülni az országból, de a holland határnál elfogták. Ahelyett azonban, hogy kivégezték vagy börtönbe zárták volna, választás elé állították: ha gondolja, nyugodtan vezesse tovább a bordélyt néhány apró módosítással.
A másik lehetőség a koncentrációs tábor volt.
Az apró módosítások a következők voltak: a már eddig is ott dolgozó prostituáltak mellé vegyen fel 20 új nőt, akiket csak az általuk meghatározott klienseknek fog bemutatni; ne szóljon senkinek, hogy az egész kócerájt pincétől tetőig bemikrofonozzák; és kerítsen helyet az alagsorban egy megfigyelőszobának. Minden más ugyanúgy folyhat tovább, mint korábban.
A Kitty hadművelet ötletgazdája Reinhard Heydrich, a Sicherheitsdienstet (SD), azaz az SS titkosszolgálatát irányító befolyásos tábornok volt, a kivitelezést pedig Walter Schellenbergre, az SD hírszerzési részlegének vezetőjére bízták. A tervtől egyrészt azt remélték, hogy a nők és az alkohol segítségével sikerül prominens külföldi vendégektől értékes információt kicsalni; másrészt reményeik szerint a szalonba szintén betérő hazai kliensek kendőzetlen véleményét is megismerhették volna a náci rezsimről.
A teljes cikk itt olvasható.
